Románia a Csehszlovákiával kötött szerződés révén csatlakozik a kisantanthoz.Tovább
Alternatív művészeti mozgalmak az 1970-es években: az Orfeo-ügy
„Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban már a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már. […] S ebben az időben felmerült bennünk a kérdés: mit csináljunk? Az az ötletünk támadt, hogy bábokat készítünk, és a bábelőadásokkal talán közelebb kerülhetünk a közönségünkhöz, az emberekhez. A bábokat még csak meg tudtunk csinálni, az előadást már nem, tehát meg kellett keresnünk azokat, akik más művészi ágak képviselőjeként segítségünkre lehettek.”
A Fővárosi Tanács szakvéleménye az Orfeo bábegyüttes műsorairól
Másolat!
Írásbeli megkeresésükre az Orfeo bábegyüttes műsorairól röviden az alábbi szakmai véleményt írjuk:
Az együttest 1970. őszén a Budapesti Bábfesztiválon láttuk először. Az akkori két műsoruk: Dózsa és az Orfeo szerelme több szempontból gyengébben sikerült, pl. gyakorlatlanságot mutatott az együttes bábmozgatásban, tapasztalatlanságot a műsorok felépítésében, rendezésében. Konstruktív témakeresésük, érdekes formai próbálkozásaik, valamint a csoport korosztályi összetétele voltak azok a tényezők, amelyek azt eredményezték, hogy fokozottabb figyelemmel kísérjük bábozásukat, produkcióik fejlődését, és hasznos tanácsokkal segítsük őket.
Azt tapasztaltuk, hogy szívesen veszik segítő szándékunkat, megfogadják tanácsainkat és hasznosítani is igyekeztek azokat a következő műsoraikban.
Jelentkeztek az 1971. őszi Pécsi Nemzetközi Felnőtt-bábfesztiválra,
című darabjával. 1971. tavaszán a műsort az úgynevezett válogató zsűri megnézte, s megállapította, hogy az előző két produkcióhoz képest jelentős minőségi fejlődést ért el a csoport. Az akkor látott Mockinpott úr azonban több szempontból vitatható volt, de csírájában már magában hordta egy nagysikerű produkció lehetőségét. Pécsett a nemzetközi fesztiválon be is bizonyították, hogy élni tudnak a lehetőséggel, kiválóan valósították meg a zsűri tagjainak tanácsait, ötleteit. Bemutatójuk mind a szakmai nemzetközi, bírálóbizottság, mind a közönség körében egyértelmű nagy sikert aratott. Ezt bizonyítja, hogy a nemzetközi zsűri cseh és lengyel tagja vendégszereplésre hívta meg az Orfeo együttest. 1972 tavaszán a Lengyelországi út meg is valósult. A pécsi sikeres szereplésükért a Művelődésügyi Minisztérium 5000 Ft-os külön jutalomban részesítette az Orfeo együttest.Idézünk néhány sort Dévényi Róbert tanulmányából, melyek az ott kialakult vitákra és véleményekre épülnek.
"A 'Mockinpott úr' pl. rendkívül gazdagon élt a groteszk lehetőségeivel. Már a mozgási technika is telitalálat. Az araszoló vagy inkább majomszerű figura-mozgatás egy olyan jellemzően groteszk Mockinpott-járást eredményezett, amely szinte chaplini erővel szuggerálta a kisember tragikomédiáját."
[Az] 1972. nyári Békéscsabai Nemzetközi Gyermek-bábfesztiválra a szervező bizottság meghívta a csoportot, ahol a gyermekjátékok című műsorukkal a pécsi fellépésükhöz hasonló sikert arattak. A szakmai vitákban eltértek ugyan a vélemények arról, hogy ez a produkció közvetlenül a gyerekeknek szóljon, vagy inkább gyerekekkel foglalkozó felnőtteknek. Végeredményben azonban egyértelműen pozitívnak értékelték műsorukat.
A szervezőbizottság, valamint a zsűri éppen az Orfeónak e produkciója, valamint egy előbbi francia előadás alapján után döntött, hogy a jövőben mindig szívesen látnak olyan műsorokat, amelyek a felnőttek szerepéről szólnak, olyan értelemben, hogy milyen mértékben felelősek a gyermek személyiségének formálásáért, humanizmusuk, etikájuk, életszemléletük kialakításáért. Az Orfeo együttes műsora a felnőttek lelkiismeretét célozza.
Mindezeken túl még megjegyeznénk, hogy az Orfeo bábegyüttes azokon a fesztiválokon, amelyeken részt vett, nagyon szerényen, fegyelmezetten viselkedett, magatartásukkal is jó benyomást keltettek.
Amennyiben szükséges, véleményünket szóbeli beszélgetés során bővebben is szívesen elmondjuk, hogy segítsük az együttes további munkájának kibontakozását.
| Hollós Róbertné Főelőadó |
A másolat hiteles:
[olvashatatlan aláírás]
irodavezető
Jelzet: MOL M-KS 288. f. 36. cs. /1972/ 2. ő. e. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály - 1972.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 23.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő