Alternatív művészeti mozgalmak az 1970-es években: az Orfeo-ügy

„Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban már a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már. […] S ebben az időben felmerült bennünk a kérdés: mit csináljunk? Az az ötletünk támadt, hogy bábokat készítünk, és a bábelőadásokkal talán közelebb kerülhetünk a közönségünkhöz, az emberekhez. A bábokat még csak meg tudtunk csinálni, az előadást már nem, tehát meg kellett keresnünk azokat, akik más művészi ágak képviselőjeként segítségünkre lehettek.”

A Fővárosi Tanács szakvéleménye az Orfeo bábegyüttes műsorairól

Másolat!

Írásbeli megkeresésükre az Orfeo bábegyüttes műsorairól röviden az alábbi szakmai véleményt írjuk:

Az együttest 1970. őszén a Budapesti Bábfesztiválon láttuk először. Az akkori két műsoruk: Dózsa és az Orfeo szerelme több szempontból gyengébben sikerült, pl. gyakorlatlanságot mutatott az együttes bábmozgatásban, tapasztalatlanságot a műsorok felépítésében, rendezésében. Konstruktív témakeresésük, érdekes formai próbálkozásaik, valamint a csoport korosztályi összetétele voltak azok a tényezők, amelyek azt eredményezték, hogy fokozottabb figyelemmel kísérjük bábozásukat, produkcióik fejlődését, és hasznos tanácsokkal segítsük őket.

Azt tapasztaltuk, hogy szívesen veszik segítő szándékunkat, megfogadják tanácsainkat és hasznosítani is igyekeztek azokat a következő műsoraikban.

Jelentkeztek az 1971. őszi Pécsi Nemzetközi Felnőtt-bábfesztiválra, 

című darabjával. 1971. tavaszán a műsort az úgynevezett válogató zsűri megnézte, s megállapította, hogy az előző két produkcióhoz képest jelentős minőségi fejlődést ért el a csoport. Az akkor látott Mockinpott úr azonban több szempontból vitatható volt, de csírájában már magában hordta egy nagysikerű produkció lehetőségét. Pécsett a nemzetközi fesztiválon be is bizonyították, hogy élni tudnak a lehetőséggel, kiválóan valósították meg a zsűri tagjainak tanácsait, ötleteit. Bemutatójuk mind a szakmai nemzetközi, bírálóbizottság, mind a közönség körében egyértelmű nagy sikert aratott. Ezt bizonyítja, hogy a nemzetközi zsűri cseh és lengyel tagja vendégszereplésre hívta meg az Orfeo együttest. 1972 tavaszán a Lengyelországi út meg is valósult. A pécsi sikeres szereplésükért a Művelődésügyi Minisztérium 5000 Ft-os külön jutalomban részesítette az Orfeo együttest.

Idézünk néhány sort Dévényi Róbert tanulmányából, melyek az ott kialakult vitákra és véleményekre épülnek.

"A 'Mockinpott úr' pl. rendkívül gazdagon élt a groteszk lehetőségeivel. Már a mozgási technika is telitalálat. Az araszoló vagy inkább majomszerű figura-mozgatás egy olyan jellemzően groteszk Mockinpott-járást eredményezett, amely szinte chaplini erővel szuggerálta a kisember tragikomédiáját."

[Az] 1972. nyári Békéscsabai Nemzetközi Gyermek-bábfesztiválra a szervező bizottság meghívta a csoportot, ahol a gyermekjátékok című műsorukkal a pécsi fellépésükhöz hasonló sikert arattak. A szakmai vitákban eltértek ugyan a vélemények arról, hogy ez a produkció közvetlenül a gyerekeknek szóljon, vagy inkább gyerekekkel foglalkozó felnőtteknek. Végeredményben azonban egyértelműen pozitívnak értékelték műsorukat.

A szervezőbizottság, valamint a zsűri éppen az Orfeónak e produkciója, valamint egy előbbi francia előadás alapján után döntött, hogy a jövőben mindig szívesen látnak olyan műsorokat, amelyek a felnőttek szerepéről szólnak, olyan értelemben, hogy milyen mértékben felelősek a gyermek személyiségének formálásáért, humanizmusuk, etikájuk, életszemléletük kialakításáért. Az Orfeo együttes műsora a felnőttek lelkiismeretét célozza.

Mindezeken túl még megjegyeznénk, hogy az Orfeo bábegyüttes azokon a fesztiválokon, amelyeken részt vett, nagyon szerényen, fegyelmezetten viselkedett, magatartásukkal is jó benyomást keltettek.

Amennyiben szükséges, véleményünket szóbeli beszélgetés során bővebben is szívesen elmondjuk, hogy segítsük az együttes további munkájának kibontakozását.

Hollós Róbertné
Főelőadó

A másolat hiteles:
[olvashatatlan aláírás]
irodavezető

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 36. cs. /1972/ 2. ő. e. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály - 1972.)

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő