Megalakul a Magyar Turista Szövetség (MTSZ). Elnökének gróf Teleki Sándort jelölik. Mire a lényegi munkát elkezdhették volna, kitört az...Tovább
Katona Gábor ügyvéd és az 1956. évi forradalom jászárokszállási eseményei
Forrásközlésünkben Dr. Katona Gábor esztergomi ügyvéd 1956. évi tevékenységét, illetve azt követő meghurcolását mutatjuk be. Az itt megjelentetett dokumentumok az 1952-ben Jászárokszállásra kitelepített esztergomi ügyvéd elleni eljárást mutatják be. Bár a bíróság felmentette az „ellenforradalmi tevékenység” vádja alól, a túlbuzgó Szolnoki Ügyvédi Kamara vezetői mégis kipenderítették a helyi ügyvédi munkaközösségből, évekre lehetetlenné téve számára a végzettségének megfelelő munkát.
Katona Gábor észrevételei az ellene folyó bűnügy vádiratával kapcsolatosan
Dátum nélkül [1958 nyár-ősz]T. Megyei Bíróság!
Szolnok
Az ellenem B. 667/1958. sz. a. megindított büntető ügyben kibocsátott vádiratra tiszteletteljes
észrevételeimet
a törvényes határidőben az alábbiakban terjesztem elő.
Előéletemmel kapcsolatban tisztelettel előadom, hogy néhai Édesatyámnak az 1918-as forradalomban viselt vezető tiszte - az esztergomi Nemzeti Tanács Elnöke volt -, majd a Tanácsköztársaság idején elfoglalt állása - az esztergomi Forradalmi Törvényszék vádbiztosa volt - miatt 1919 őszétől éveken át súlyos üldöztetést kellett elviselnie, amelyek következtében idegbajt kapott s ez éveken át annyira súlyosodott, hogy hosszabb időn át a Moravcsik klinika lakója volt, majd innen kikerülve irodája teljesen leromlott. Emiatt én egyetemi tanulmányaimat csak úgy tudtam elvégezni, hogy elsőéves koromban kezdetben a Ganz vill[amossági] váll[alat] alkalmazottjaként, majd mikor az Esztergomból távozott s az új helyi vállalat Édesatyámnak fent körvonalazott szereplései miatt engem át nem vett, egyik helyi drogériában voltam inas s így tettem le az első alapvizsgát. Mikor láttam, hogy jogi tanulmányaim így alaposak nem lesznek, jelentkeztem a zsoldos hadseregbe, hogy vakációimnak feláldozásával módot kapjak arra, miszerint katonatanulóként végezhessem el az egyetemet. Tekintettel arra, hogy igen sok sportot űztem, a lovagláshoz azonban természetesen nem voltak meg az anyagi eszközeim, a lovassághoz jelentkeztem s így nyertem el a vádiratban írt tart[alékos] huszárfőhadnagyi rangot. Tehát épen az ellenkezője voltam annak, amit ez a megjelölés általában jelenteni szokott. Karpaszományos társaim - tudva, hogy továbbtanulás céljából jelentkeztem katonának - engem maguk közül kiközösítettek, velem valósággal szóba sem álltak. A második világháborúban nem vettem részt, mert egy elhanyagolt lábközép-csonttöréssel magamat alkalmatlanná tettem. Ezek az előzményei elnyert katonai rendfokozatomnak.
Kitelepítésemmel kapcsolatban előadom, hogy az teljesen törvényellenesen történt, és egy alaptalan feljelentés következménye volt. Esztergomból a kitelepítés köztudomás szerint nem volt engedélyezve s az alaptalan feljelentőről kiderült, hogy erősen jobboldali múltja van, miért is állásából kitelepítésem után mintegy hat héttel el is bocsátották.
Ifjúságomban közismert voltam baloldali gondolkodásom miatt, s ezért pl. a negyedik gimnáziumba csak feltételesen vettek fel.
Fentiek igazolására - szükség esetére - tanukként bejelentem:
1./ Dr. Cs. B. orvos siófoki,
2./ Dr. K. S-né esztergomi - [...] u. -, /sz. E. L./
3./ A. I. állatorvos móri,
5./ M. S. budapesti - Újpest. [...] u. 40. sz. - lakosokat.
A vádirat második bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban tisztelettel előadom, hogy megdöbbenve állok a gyanúsítások előtt, mert hiszen én az ellenforradalmi megmozdulásokban egyáltalán nem vettem részt, miként az már egy ízben kiderült az ellenem azonos feljelentés és azonos gyanúsítások miatt megindult és megszüntető határozattal befejezett 1957. TÜK. o. 16. sz. szolnoki megyei ügyészségi eljárás során.
A terhemre rótt kijelentéseket soha senki előtt nem tettem meg, de sőt ellenkezően épen én voltam az, aki a felizgatott embereket megnyugtatni igyekeztem és határozottan lebeszéltem arról, hogy a tanácselnököt és párttitkárt bántalmazzák. Erről nevezettek tudomást is szerezhettek, mert november hó 10-én nálam tett látogatásuk során ezért a tanácselnök köszönetet is mondott. Ez az eset október hó 27-én - szombaton - d. e. történt, amikor is B. F. és B. S. is jelen voltak s ellentétes vallomásuk kizárólag személyes tévedésen alapulhat, mert a verekedni szándékozó ismeretlen egyéneket én térítettem el szándékuktól.
Ugyanezen napon történt a patikai beszélgetés is N. F-nével, akivel szemben egyetlen sértő szót sem használtam, ellenben hivatkozva a pár perccel előbb lezajlott piactéri jelenetre, épen az ő érdekében figyelmeztettem, hogy az akkori körülmények között ne mutatkozzon az utcán, nehogy esetleg bántalmazzák. Sem vele, sem másokkal szemben a vádiratban írt kijelentéseket nem használtam, s ugyancsak nem mondottam, hogy akár ő, akár mások távozzanak a Tanácsházáról, vagy hivatalukból.
Sem N. F. A-val, sem az ellenforradalmi Tanács már tagjaival érintkezést nem tartottam fenn, s nem tettem olyan kijelentést, hogy bárkit is a Tanácstól el kell mozdítani.
A piactéri jelenetnél ott volt
6./ F. A. jászárokszállási - [...] u. 24. sz. - lakos, akinek kihallgatását kérem.
Ugyancsak hivatkozom magam is a patikai jelenettel kapcsolatban a vádiratban írt tanúkra.
1956. évi október hó 27-én kellett volna érkeznie hozzám látogatóba
7./ Dr. K. G. ker. orvos dunavecsei - [...] útja - lakosnak, aki az események miatt nem jöhetett, s akit ezekben a napokban megtámadtak. Amikor erről tudomást szereztem azonnal értesítettem, hogy jöjjön hozzám. Nevezett akkor is és ma is a Pártnak tagja s így merőben valószínűtlen, hogy amíg egyrészt párttagokkal benső barátságot tartottam, addig másrészt más párttagok bántalmazására izgattam volna. Miért is kérem nevezettek tanúkénti meghallgatását.
De egyébként is kizárt s fel sem tételezhető rólam, hogy embertelenségre izgassak, amikor súlyos esztendőkben, egzisztenciám kockáztatásával igazoltam be emberségemet és azt, hogy a politikai és faji üldözöttek reám mindenkor számíthatnak. Így mentetettem ki 1944. augusztus havában a nagykanizsai internálótáborból a Lenin-akadémiát végzett V. I-t házastársának kérésére és kommunista voltának tudatában, aminek igazolására a volt házastárs jelenleg
8./ L. J-né dorogi - [...] u. 14. sz. - kihallgatását,
Úgyszólván karonfogva vezettem ki a deportáló vagonból 1944. június hó 9.-én az akkor még kisdiák
9./ Dr. D. Gy. honv. százados orvos budapesti - [...] tér 4. sz. - lakost, akin kívül csak egyetlen férfi menekült meg az esztergomi deportáltak közül. Mindezt természetesen egyedül és kizárólag emberségből.
De az üldözettek mellett állottam ki más vonalon is és pedig a jelenleg
10./ K. T-né sz. P. V. budapesti - [...] út 70-74. Fővárosi Elektromos művek - lakos mellett akként, hogy, amikor néhai férje munkaszolgálatos volt - dr. K. M. volt esztergomi ügyvéd - az egyedülálló feleségtől vállaltam olyan megbízatást, hogy egy tábornok hadnagy fiát bepereljem a bútoraiban okozott károk megtérítésére, ugyancsak K-nétől átvettem a németek megszálló bevonulásának éjjelén ruháit, értékeit, azokat megőriztem, és hazatérte után a lakásából kimentett bútoraival együtt neki átadtam.
L. J-né. igazolni tudja a Zs. család kommunista tagjainak kimentését és internálótáborból, ill. toloncházból s Dr. D. Gy., hogy az üldözöttek valóságos mentsvára voltam.
Lenin tanítása szerint „a szocialista igazságszolgáltatás messzemenően individualisztikus és humanisztikus!" s mindezeket azért adtam elő, s azért kérem a hivatkozott tanúknak kihallgatását, hogy lehetővé tegyen egész egyéniségemnek megismerését, mert hiszen anélkül a fenti szellemű ítélet nem volna meghozható.
Tisztelettel:
Gépelt másodlat. Magántulajdon.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 30.
Alakuló ülését tartja Budapesten az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ), amely a munkáshatalomért folyó harcot tűzi ki célul. Központi...Tovább
A Szovjetunió megtámadja Finnországot. (Ez az ún. téli háború.)Tovább
Budapesten átadják az első gyalogos aluljárót az Astoriánál.Tovább
Hivatalosan is befejeződik a berlini fal bontása.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő
