A szovjet Vörös Hadsereg csapatai körülzárják BudapestetTovább
Az MSZDP in exil 56 ügyéért
A két dokumentum jellegében és terjedelmében erősen eltér egymástól. Hogy mégis együtt közöljük őket, arra az a magyarázat, hogy mindkettő az 1956-os felkeléssel foglalkozik, és a magyar szociáldemokráciához kötődik. Az egyik, az emigráns MSZDP vezetői által összeállított, és 1957 elején kiküldött beszámoló, amely az 1956 októberétől terjedő mintegy félév történéseinek főbb mozzanatait foglalja össze. A másik Révész Andrásnak, az 1956. október 30-án létrejött MSZDP főtitkárhelyettesének november 5-i levele Peter Strassernek, az osztrák szociáldemokrata párt egyik vezetőjének.
Révész András levele Peter Strasserhez
1956. november 5.
Kedves Strasser Elvtárs!
Találkozásunk óta a magyarországi szociáldemokraták számára az események tragikus fordulatot vettek. A jelenlegi helyzetet nem olyan könnyű megmagyarázni. A politika nemzetközi helyzete nehezen követhető innen. Enyhén szólva érthetetlen számunkra, mi az oka annak, hogy a nyugati hatalmak, úgymond, vízben hagytak bennünket. Nem gondolok egy világkonfliktusra, de vannak más, hatékony eszközök is, amelyeknek alkalmazásával a bolsevistákat (magyarokat és oroszokat) visszavonulásra lehetne kényszeríteni. A bolsevikok egy
és kényszerítik főleg az alkalmazottakat és állami tisztviselőket, hogy oda belépjenek. Pártunkat betiltották és néhányat vezetőink közül felszólítottak az együttműködésre. Ezek a törekvések ez ideig eredménytelenek. Rendkívül célszerű lenne, ha a Szocialista Internacionálé felhívást bocsátana ki az itteni, ún. hatóságoknak, a sajtó-, a gyülekezési és az egyesülési szabadság biztosítására, a magyar szociáldemokrata párt szabad mozgását is beleértve. Ez a betiltás bizonyíték a magyarországi diktatórikus körülményekre.Ha szabad javaslattal élnem a következőt ajánlom: mindenekelőtt kívánatos lenne [popup title="Helmer [Oskar]" format="Default click" activate="click" close text="Ausztria belügyminisztere"] elvtárs révén az osztrák követséget tájékoztatni, hogy nekünk magyar szociáldemokrata vezetőknek, amennyiben személyes szabadságunkban korlátozva volnánk, segítséget adjanak. Szeretnénk, ha titkos megbízottunk kapcsolatba lépne vele [Értsd: Helmerrel - S. E.] Ez lenne az első kérésünk. Nagyon lekötelezne bennünket, hogyha nehéz körülmények között, veszélyben élő elvtársainknak közvetlen segítséget nyújtanátok. Mindezt közölhetitek a Vöröskereszt hatóságaival is, az ő karitatív küldeményeit arra méltatlanok között osztják szét, leggyakrabban az orosz katonáknak. Segélyeiteket viszont közvetlenül az itteni [osztrák] követség osztaná szét. A későbbiekben következőket viszont mi határoznánk meg.
Még egyszer hálás köszönet a baráti üdvözlésért és fogadtatásért, remélhetőleg hamarosan találkozunk. Szívélyes üdvözletem a többi elvtársnak.
Barátság
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 25.
1944
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő