Tűzszünet Palesztinában, véget ér az első arab-izraeli háború.Tovább
„Éljen a király, éljen a haza!”
Források az utolsó magyar királykoronázás történetéhez
„Amidőn az ég kegyelmét és áldását kérném magamra, házamra és szeretett népeimre, a Mindenható színe előtt fogadom, hogy az őseim által reám hagyott örökségnek hű sáfárja leszek. Mindent meg akarok tenni, hogy mielőbb elmúljanak a háború áldozatai és borzalmai; újból meg kívánom népemnek szerezni a béke áldásait, amint ezt fegyvereink becsülete, államaimnak és hű szövetségeseimnek létérdeke és ellenségeink dacza megengedi."
A koronázási esküminta Tisza István miniszterelnök felterjesztésével
4525.sz. I 3882 Budapest, 1916. deczember 23.
M. Kir. Miniszterelnökség
Érk.: 1916. dec. 27.
hódolatteljes felterjesztése
Gróf T I S Z A I S T V Á N
magyar királyi ministerelnöknek
Az országgyűlés két háza által elfogadott koronázási hitlevéltervezet és esküminta bemutatása valamint a koronázás alkalmával a nádori teendőket végző megbízott személyére nézve a magyar országgyűlés által megejtett választás eredményének bejelentése tárgyában.
Legkegyelmesebb Úr!
Hódoló mély tisztelettel bátorkodom Császári és Apostoli Királyi Felségednek 1/. és 2/. alatt legalázatosabban bemutatni az országgyűlés két háza által elfogadott és a két ház elnökei, valamint jegyzői által aláírt koronázási hitlevéltervezetet és esküminta végleg megállapított szövegét, amely eredeti okiratokat a hitlevél átnyújtó küldöttség szónokának: az esztergomi érsek Ő Eminentiájának kezeihez juttattam.
Addig is míg ez az átnyújtás megtörténhetik, bátorkodom Felségednek az országgyűlés által elfogadott hitlevél- és esküminta szövegét /. és 2/. alatt hódolattal mellékelni és a következő legalázatosabb felterjesztést tenni.
Az országgyűlés által elfogadott hitlevéltervezet Császári és Apostoli Királyi Felségednek nagy czímét, miután e nagy czím végleges megállapítására vonatkozó tárgyalások Felséged osztrák kormányával még nem voltak befejezhetők, abban az alakban tünteti fel, amelyet az 1867 évi hitlevél mutat, s attól mindössze abban különbözik, hogy az „Apostoli Király" czím közvetlenül csak Magyarországra vonatkozik.
A hitlevéltervezet bevezetése a továbbiakban mindenekelőtt elsorolja a trónnak azokat a közvetlen várományossait, akik az 1723.évi 1. és 2. törvényczikkek értelmében Császári és Apostoli Királyi Felséged előtt a trónra lépni hivatottak lettek volna, de még megdicsőült I. Ferenc József Ő Felsége életében vagyis mielőtt a trónöröklés Rájuk nézve megnyílhatott volna, elhaláloztak.
Ebben a felsorolásban a bevezetés az elhunyt Fenséges Főherczeg Urakat azzal a czímmel illeti, amelyet a közös czímer megállapítása tárgyában 1915. évi október hó 11-én és 1916. évi márczius hó 5-én kelt legfelső elhatározásokhoz mellékelt czímerleírások tartalmaznak.
Miután a hitlevéltervezet az uralkodásnak Felséged által történt átvételét megállapítja, hivatkozik a folyó évi november 21-én kelt kegyelmes királyi leiratra, melyben Felséged megkoronáztatása iránt legmagasabb szándékát legkegyelmesebben kifejezni méltóztatott. Ezzel kapcsolatban a tervezet Felségednek személyes tapasztalatai alapján szerzett és a magyar állam népének hősiességével és önfeláldozásával megerősített meggyőződéseként kifejezésre juttatja azt a gondolatot, hogy a magyar királyi trón hatalmának legbiztosabb bástyáit és az állam tartós fejlődésének és felvirágoztatásának leghathatósabb tényezőit a Királynak és a nemzetnek teljes, félreértések által meg nem zavart kölcsönös bizalma és az ezredéves alkotmány folytonossága és egészséges működése alkotják.
A hitlevél bevezetésének ezeket a gondolatait az országgyűlés teljesen újonnan állapította meg. Felvételükhöz Felséged kormánya Felségednek szóbelileg adott legkegyelmesebb felhatalmazása alapján hozzájárult.
Ezeknek előrebocsátása után következik a hitlevéltervezet bevezetésében az a megállapítás, amely szerint az országgyűlés Felséged elé járul, hogy az ország jogainak biztosítására a hitlevél öt czikkét elfogadni, királyi hatalmával helyben hagyni, és megerősíteni s mind legmagasabb Személyében megtartani, mind mások által megtartatni méltóztassék.
A hitlevéltervezet bevezetése az 1867 évben használt „Magyarország és társországai" megjelölést váltakozva használja a „Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok" megjelöléssel E két megjelölésnek mindegyike törvényes megjelölése a magyar szent korona országainak, és mind a kettő előfordul az 1868 évi XXX. törvényczikkbe iktatott közös alaptörvényben.
A hitlevéltervezetnek a bevezetést követő öt czikke az 1712 év óta, vagyis Felséged néhai dicső ősének: VI., illetőleg III. Károly királynak hitlevele óta lényegileg azonos tartalmú. A jelenleg megállapított öt czikk majdnem szó szerint is megegyezik megdicsőült I. Ferencz József Ő Felsége által kiadott hitlevél czikkeivel. Eltér azonban az utóbbitól annyiban, hogy „Magyarország és társországai" megjelölés helyett, tekintettel Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországoknak az 1868 évi XXX. törvényczikkbe iktatott közös alaptörvényére, mindenütt a „Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok" elnevezést használja; továbbá, hogy az 1. czikk ott, ahol az ország jogainak alkotmányának törvényes függetlenségének, szabadságának és területi épségének biztosításáról van szó, az 1868: XXX. törvényczikkbe iktatott közös alaptörvény 1. és 2. §-ának egyenes és határozott rendelkezései következtében oly záradékkal bővült, amely „a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok integritását és országos alkotmányát" is megemlíti.
A hitlevél befejezése, amely az előterjesztett öt czikkhez a királyi hozzájárulást s az annak megtartására vonatkozó ígéretet tartalmazza, csak annyiban tér el az 1867 évi hitlevél befejezésétől, hogy a „Magyarország és társországai" megjelölés helyett itt is a „Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok" megjelölést használja.
A koronázási hitlevél horvát nyelvű példánya tárgyában később lesz szerencsém legalázatosabb előterjesztésemet megtenni.
A koronázási eskü mintája, eltekintve a társországoknak a hitlevélnél már jelzett megjelölésétől, továbbá attól, hogy az azóta alkotott 1868:XXX. t.c 2.§-ából folyóan Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok integritására és országos alkotmányára is utal, szintén szó szerint megegyezik a megdicsőült I. Ferencz József Ő Felsége letett koronázási eskü szövegével. Császári és Apostoli Királyi Felséged címéül az esküminta az 1868 évi november hó 14-én kelt legfelsőbb kéziratnak megfelelően szerkesztett kis czímet tartalmazza.
Mindezeknek alapján hódolatteljesen kérem Császári és Apostoli Királyi Felségedet, méltóztassék jelen legalázatosabb előterjesztésemet tudomásul venni, az országgyűlés küldöttsége által átnyújtandó s a fentebbiekben ismertetett hitlevél szövegéhez kegyelmes beleegyezésével hozzájárulni és egyúttal megengedni, hogy a hitlevél szövege ünnepélyes alakban kiállítva, legmagasabb aláírás végett Felséged elé terjesztessék, és hogy az országgyűlés a legkegyelmesebben aláirt hitlevél átvétele végett Felséged színe előtt megjelenhessék.
Egyúttal méltóztassék a mellékelt koronázási eskümintát, amelynek tervezetét az országgyűlés küldöttsége a koronázási hitlevél tervezetével együtt Felségednek szintén átnyújtani bátorkodik, legkegyelmesebben tudomásul venni.
Egyidejűleg bátorkodom legalázatosabban kijelenteni, hogy a magyar országgyűlés képviselőháza folyó évi deczember hó 20-án tartott ülésében a legmagasabb koronázás alkalmával a nádori teendőket végző megbízottul engem választott meg, amely választáshoz a főrendiház ugyanaznap tartott ülésében hozzájárult.
Amidőn még legalázatosabban megjegyezni bátorkodom, hogy az esztergomi érsek Ő Eminentiája folyó hó 28-án az országgyűlés együttes megjelenése alkalmával fogja Felségednek ezen választáshoz való legkegyelmesebb hozzájárulását legalázatosabban kikérni, azzal a legalázatosabb kérelemmel bátorkodom Felséged elé járulni, hogy a mély tisztelettel bemutatott hitlevéltervezethez és eskümintához legkegyelmesebben hozzájárulni, s a nádorhelyettes választásának megerősítését illetve legfelsőbb elhatározását annak idején az országgyűléssel élőszóval legkegyelmesebben közölni méltóztassék.
Ezen legalázatosabb felterjesztés elfogadása reményében bátorkodom az ilyen értelemben szerkesztett legfelső elhatározás tervezetét idezártan 3/. alatt hódolatteljes tisztelettel bemutatni.
Tisza
A magyar ministerelnököm által bemutatott koronázási hitlevéltervezetet és eskümintát jóváhagyom s a koronázás alkalmával a nádori teendőket végző megbízott személyére vonatkozó jelentést tudomásul veszem.
Kelt: Bécsben, 1916. évi deczember hó 26-án.
Károly
Koronázási esküminta.
Mi, I. Károly, Isten Kegyelméből Ausztria Császára, Csehország Királya stb. és Magyarország e néven IV. Apostoli Királya, mint Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországoknak Örökös és Apostoli Királya, esküszünk az élő Istenre, boldogságos Szűz Máriára s az Istennek minden szenteire (!) hogy az Isten egyházait, Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok törvényhatóságait, s egyházi és világi minden rendű lakosait jogaikban, kiváltságaikban, szabadságukban, szabadalmaikban, törvényeikben, régi jó és helybenhagyott szokásaikban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét és területi épségét, valamint a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-, Szlavón és Dalmátországok integritását és országos alkotmányát sértetlenül fentartandjuk, dicsőült II. András király törvényeit, kivéve mindazonáltal azon törvények 31. cikkének záradékát, mely így kezdődik: „Quodsi vero Nos", egészen azon szavakig: „in perpetuum facultatem", megtartandjuk; Magyarország s Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok határait és ami ezen országokhoz bármi jog és címen tartozik, el nem idegenítjük, se meg nem csonkítjuk, sőt amennyire lehet, gyarapítjuk és kiterjesztjük, s megteendjük mindazt, amit ezen országaink közjavára, dicsőségére és öregbítésére igazságosan megtehetünk. Isten minket úgy segéljen, s annak minden szentjei.
Elfogadta az országgyűlés képviselőháza 1916. évi december hó 18-án, főrendiháza pedig 1916. évi december hó 20-án tartott ülésében.
Báró Jósika Samu
a főrendiház elnöke
Szász Károly
a képviselőház alelnöke
Gróf Csekonics Sándor
a főrendiház jegyzője
Szojka Kálmán
a képviselőház jegyzője
A koronázási hitlevél szövegét lásd itt.
Jelzet: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K 26 1916-I-3882 (1916-4525) 1054. cs. Eredeti, gépelt forrás
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 15.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő