Bevezetés 

A tíz évvel a polgárháború befejezése után, 1959-ben fennálló sajátos politikai környezet, a külső és belső politikai helyzet meghatározta a hatalmon lévő görög kormány érdeklődését a propaganda iránt. A konzervatív Nemzeti Radikális Unió abszolút többséghez jutott a választásokon 1956-ban, és a párt első embere Konsztantin Karamanlisz lett a miniszterelnök, és egészen 1964-ig ő töltötte be a kormányfői tisztséget. Ezt a nyolc esztendőt a NATO-tagsággal összefüggő katonai beruházások és a gazdasági fejlődés fémjelezte. Karamanlisznak a baloldali pártok széthúzásának köszönhetően és a jobboldali ellenzék belső ellentéteit kihasználva lehetősége nyílt hatalmának megszilárdítására.

A kormány a propaganda középpontjába a polgárháború befejezésének 10. évfordulóján a baloldali veszélyt, illetve a baloldaliak felett aratott győzelmet állította. A magyar külpolitika érdeklődve, de nem kevés rosszallással tekintett ennek megnyilvánulásaira. Ahogyan korábbi, Nagy Imre-bélyegről írott tanulmányomból is kiderült, a postai forgalom a kormány kedvelt propaganda-eszköze volt. Ennek elsődleges oka nyilvánvalóan az volt, hogy a posta, olyan - a kormány által könnyen befolyásolható intézmény - melyre mindenkinek szüksége van, és amely a propagálni kívánt üzenetet mindenkihez eljuttathatja. Az 1950-es évek végén a tömegtájékoztatás még meglehetősen korlátozott eszköztárral rendelkezett. A posta hasonló igényeket is kielégített, mint a politikai tömeg-médiumok a TV, a rádió napjainkban. A jobboldali kormány, más eszközök mellett, általa juttatta el "tudatformáló" politikai eszméit a széles tömegeknek.

A bélyegző-nyomat felirata: "10 évvel ezelőtt a kommunizmust legyőzték a görög hegyekben". Az athéni magyar követ jelentéséből azt is megtudhatjuk, hogy a 10 éves évforduló megünneplését általános politikai kampányra használták fel a kormány-körök. Sajtóközleményekben, politikai cikkekben ismertették a tíz évvel azelőtti események jelentőségét. A nyilatkozatok, bár többségükben nem voltak szélsőségesek, a magyar követség szerint nem-tetszést váltottak ki a közvéleményben. Csekély számban teljesítették csak a polgárok a házak augusztus 30-i fellobogózására vonatkozó kormány-felhívást, és a propaganda-plakátok "önkéntes kihelyezésére" való felszólítás sem örvendhetett ennél nagyobb népszerűségnek.

Kétségtelen világnézeti elfogultsága ellenére mégis tárgyilagosan állapította meg a jelentést készítő követ, hogy a kormánypárt politikai helyzete stabil. Valóban: kormányváltásra csak 1964-ben, került sor, melyet 1967-től rövid jobboldali-liberális kormányzás után a diktatúra évei követtek Görögországban.