Türr István magyar katonatiszt, olasz királyi altábornagy, az olasz szabadságharc tábornoka, Giuseppe Garibaldi harcostársa (*1825)Tovább
„Az igazság ahogy én látom”
Francois Mitterand írása magyarországi látogatásáról
„Kádár nagy megbecsülést élvez Kelet-Európa országaiban. Az oroszok kíméletesen bánnak vele. Bölcsnek tartják. Megjelenésében az is. Ez az egyszerű, szomorú arcú, típusöltönyt viselő, csendes hangon beszélő ember nem a hivatalos palotákban lakik, hanem saját otthonában. Visszautasít mindenfajta különleges protokollt, nem engedett teret sem a durva, sem a kifinomult személyi kultusznak. Keveset látják a nyilvánosság előtt. Nevét a sajtó nem írja le minduntalan csak akkor és annyiszor, amennyit az információ közlése indokol. Valószínűleg gyötrik az 1956-os események.”
Forrás
Francois Mitterrand: Az igazság ahogy én látom
(Megjelent: Unité, 1977. október 14-20.)
/részlet/
Kádár nagy megbecsülést élvez Kelet-Európa országaiban. Az oroszok kíméletesen bánnak vele. Bölcsnek tartják. Megjelenésében az is. Ez az egyszerű, szomorú arcú, típusöltönyt viselő, csendes hangon beszélő ember nem a hivatalos palotákban lakik, hanem saját otthonában. Visszautasít mindenfajta különleges protokollt, nem engedett teret sem a durva, sem a kifinomult személyi kultusznak. Keveset látják a nyilvánosság előtt. Nevét a sajtó nem írja le minduntalan csak akkor és annyiszor, amennyit az információ közlése indokol. Valószínűleg gyötrik az 1956-os események. Hozzám intézett szavai ezek voltak: "Szeretném megvilágítani Önnek mi is történt. Igen, a felkelés jogos volt és Rákosi diktátor. De Nagy túl messzire hagyta magát sodorni. A lehetséges legvégső határig támogattam őt. De, ami lehetetlen és elfogadhatatlan volt: megdönteni a kommunista rendszert. Az erők egyensúlya ezt sem az országon belül, sem külpolitikai vonatkozásban nem tette lehetővé. Az amerikaiak, hiú reményeket táplálva, ostobán veszélynek tettek ki barátaikat és sok más embert is. Lemondani a Varsói Szerződésről - ez utolsó hiba volt: ki gondolta volna, hogy a Szovjetunió csak néző marad?
Az eszmecserét követő ebéden a párt egyik legfelső vezetője újra visszatért erre a kérdésre: "A Szovjetunió nem cselekedhetett másként. Szenvedélyes hazafi vagyok, mint ahogy mások is Magyarországon. De meg kell mondanom, hogy hazánk ritka és rövid időszakoktól eltekintve, sohasem volt szabad ország. Körülöttünk három birodalom uralta Európa közepét: a török, az osztrák és az orosz. Mi, kis nép lévén, bármennyire is büszkék vagyunk történelmünkre, elszenvedtük gyámkodásukat. Még szerencse, hogy élhettünk, földünkön - igaz megcsonkított földünkön - maradhattunk. Fejleszthettük kultúránkat. Ezt úgy érhettük csak el, hogy megtanultunk - ahogy Önöknél mondják - oda-odadobni egy részt, hogy megmenthessük a többit. Ma a birodalom orosz. És kommunista. Mi kommunisták vagyunk, ami esélyt ad nekünk. Nem vagyunk sem oroszok, sem szlávok, ami arra kényszerít bennünket, hogy a türelem erényét gyakoroljuk. Nekünk nincsenek meg - egyáltalán lesznek-e valaha - az önálló diplomáciához eszközeink. A szovjet hadosztályok földünkön vannak, többen vannak, s persze jobban felszereltek, mint a mi hadseregünk. Külső elkötelezettségünk ellenszolgáltatásaként belpolitikánkban igyekszünk kárpótolni magunkat. Ez teljes egészében a mi politikánk. És úgy vélem, sikerre visszük. A gazdasági tevékenység, ha nem is elégít ki bennünket, jó ütemben fejlődik. Diverzifikáljuk nemzetközi kapcsolataikat, s ezalatt a nyugatot is értem. A szabadság levegőjét kezdjük nálunk lélegezni."
Kádár mielőtt elváltunk volna, több ízben is megismételte, mintha a jelen igazolná a múltat: "Nagy kivégzése után két évvel, a bejelentett amnesztiát követően Magyarországon csak néhány száz politikai fogoly maradt. Napjainkban már egyetlenegy sincs."
Milyen különösek a történelem útjai!
MOL. M-KS-288-32. 1977. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP iratok - Külügyi Osztály /Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztálya/ - Franciaország 1977.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 03.
1908
1984
Bemutatták Mészáros Márta „Napló gyermekeimnek” c. önéletrajzi ihletésű, filmjét. A díszbemutatón elemi erővel tört felszínre, taps és...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő