A Német Birodalom hadat üzen az Orosz Birodalomnak.Tovább
A román királyi ünnep megünneplése 1939. május 10-én
A kolozsvári magyar konzul jelentései
A Határainkat védve földjeinket védjük, Mi is harcolunk határaink épségéért, Békét akarunk nem revíziót „feliratok alatt menetelő falusiak között kalotaszegi ünnepi viseletbe öltözött leányok és magyar legények is voltak, akiket azonban erre a szerepre karhatalommal kényszerítettek. Ennek a legények igen eredeti alakban kifejezést is adtak,” ugyanis „fáradtságot színlelve hol a jobb, hol pedig a bal kezüket emelték fel, s így a végén kezükkel össze-vissza hadonászva vonultak el az emelvény előtt.”
Források
Báró Bothmer Károly kolozsvári magyar konzul jelentése Csáky István magyar külügyminiszternek a május 10-i román királyi ünnep kolozsvári ünnepségeiről
Kolozsvár, 1939. május 10.
Magyar Királyi Konzulátus
Kolozsvár
Consulat Royal de Hongrie
Cluj
Calea Moşilor 3.
Nagyméltóságú dr. gróf Körösszeghi és Adorjáni Csáky István Úrnak
m. kir. külügyminiszter
Budapest
1. Pol. szám.
1939
Kolozsvár, 1939. május 10.-én
Tárgy: A május 10-iki nemzeti ünnep
Mint minden évben, úgy az idén is ünnepélyes keretek között ülték meg Kolozsvárt a május 10-ikét. Az ünnepség a görögkeleti kathedrálisban Istentisztelettel kezdődött, majd utána a volt magyar színház előtt fogadták a legfőbb helyi hatóságok vezetői a királyi helytartóval az élükön a különböző alakulatok díszfelvonulását. A felvonulás után a hivatalos fogadás következett a helytartóságon, délután díszelőadás a színházban, este pedig zenés fáklyásmenet a város főbb útvonalain keresztül.
Az Istentiszteleten, felvonuláson és a fogadáson a városban székelő konzuli kar is részt vett.
A felvonulás az előző évekkel szemben annyiban tért el, hogy az elvonuló alakulatok zömét falusi küldöttségek, "premilitar" és országőr szervezetek, iskolák, az iparosság és más testületek, tehát polgári egyének képezték, míg a hadsereget csak egy század repülőkatona és a militarizált tűzoltóság képviselte. A levegőben keringő repülőgépek is elmaradtak az idén, holott az előbbi években a Kolozsvárt állomásozó különböző fegyvernemek felvonulása alatt állandóan több repülőraj kísérte az elvonuló csapatokat.
A felvonulással kapcsolatban olyan tényről kell tisztelettel beszámolnom Nagyméltóságodnak, amely az itteni magyarság körében a legnagyobb fokú ellenszenvet és felháborodást váltotta ki.
A falusiak csoportjában ugyanis három, két rúdra kifeszített 3-4 méter hosszú fehér vászoncsíkot hordtak, amelyeken román és magyar szöveggel a következő felírások voltak olvashatóak: "Határainkat védve földjeinket védjük" "Mi is harcolunk határaink épségéért" "Békét akarunk nem revíziót".
Kézenfekvő az a feltevés, hogy ezeknek a feliratoknak értelmi szerzője ugyanaz a csoport, amely a miniszterelnökhöz hűségnyilatkozatot intézett és amelyről a bukaresti m. kir. követségnek az általa Nagyméltóságodhoz felterjesztett 34/biz.-1939. számú jelentésemben számoltam be.
Ebből az esetből azonban arra is lehet következtetni, hogy ennek a csoportnak a hasonló megnyilatkozásai valószínűleg román hivatalos körök kívánságára történtek. A magyar népközösség itteni szervező irodája ugyanis felszólítást kapott arra, hogy megfelelő testülettel vegyen részt a felvonuláson, amely kívánság elől azzal a kifogással tért ki, hogy még csak most áll a népközösség szervezés alatt és így megfelelő képviseltetésről nem áll módjában gondoskodni. Nyilvánvaló, hogy ezután az elutasító válasz után, amelyet a rendezőség a magyarság hivatalos képviseletétől kapott, a román érdekeket mindig készséggel szolgáló Bányai-Baumgartner és társaihoz fordult. Ezek ily módon teljes lojalitással nyújtottak segédkezet ahhoz, hogy alátámasszák azt az utóbbi időben román politikusok szájából a külföldön is elhangzott tudatosan valótlan kijelentést, hogy Romániában a kisebbségek teljes egyenjogúságban és megelégedésben élnek.
Az említett feliratok alatt menetelő falusiak között kalotaszegi ünnepi viseletbe öltözött leányok és magyar legények is voltak, akiket azonban erre a szerepre karhatalommal kényszerítettek. Ennek a legények igen eredeti alakban kifejezést is adtak. Amíg ugyanis a menetben szereplő egészen apró iskolásleánykák az előírás szerinti római köszöntésre emelt jobb kezüket a díszemelvény előtti elvonulás rövid ideje alatt minden fáradtság nélkül kinyújtva tartották, addig a felírások alatt menetelő tagbaszakadt magyar legények fáradtságot színlelve hol a jobb, hol pedig a bal kezüket emelték fel, s így a végén kezükkel össze-vissza hadonászva vonultak el az emelvény előtt. Megemlítésre méltó még az is, hogy éppen ezek alatt a magyar felírások lett menetelt a felvonuláson résztvevő egyedüli bocskoros oláh paraszt.
A magyar kisebbségi iskolák élén hordott táblán az iskola megnevezését feltüntető felírás ez alkalommal román és magyar nyelvű volt.
A felvonulás utáni fogadáson az egyházak és különböző hatóságok fejei tolmácsolták a helytartó előtt szerencsekívánataikat. Külön három emberből álló csoport képviselte a magyar népközösséget, amely először román majd magyar nyelven mondotta el üdvözlő szavait. A sorrendi szólításnál hívott német népközösség képviseletében senki sem jelentkezett.
Bothmer
m. kir. konzul
Eredeti gépelt szöveg tisztázott változata.
MOL K 63, 249. csomó, 1939-27/4. tétel, 494-495. folio
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 01.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő