A vietnámi „kaland”

„M. L. (35 éves, MSZMP-tag) tartalékos hadnagy, a NEFB magyar tagozatának tagja a saigoni szálláskörletből április 23-án 23 órakor ismeretlen helyre távozott. Hátrahagyott leveléből egyértelműen megállapítható, hogy a körletet előre megfontolt, dezertálási szándékkal hagyta el. M. tartalékos hadnagy Vietnamban tartózkodása során a VII. körzetben volt beosztva, ahol szoros érzelmi nexust alakított ki egy vietnami nővel. […] Vietnami tartózkodása alatt magatartásában gyanús körülményt, szökési szándékra utaló jelenséget nem tapasztaltak.”

Források

W. Gy. disszidálása

REPRESENTATION OF THE HUNGARIAN PEOPLE'S
REPUBLIC TO THE INTEMATIONAL COMMISSION
OF CONTROL AND SUPERVISION

39/1973.

Készült: 4 példánybanSzaigon, 1973. március 21.
Felterjesztve: 3 példányTárgy: W. Gy. disszidálása
1 pl. helyben átadvaMell.: 16 db

Sz. Gy. elvtársnak.

Előadó: Ö. D.

ezredes elvtárs

Jelentem, hogy W. Gy. /Budapest, 1951., anyja neve: O. Zs./ őrmester, a hir. központ rádiótávírásza 1973. március l0-én körletét elhagyva a szaigoni ausztrál nagykövetségre ment, ahol menedékjogot kért és kapott, amellyel külföldre szökést követett el. A rendkívüli esemény kivizsgálása során az alábbiakat állapítottam meg:

W. az utolsó szállítmánnyal, 1973. február 26-án érkezett Szaigonba. A megérkezést követő napokban kirakodással, berendez- kedéssel, a híradókörlet felszerelésével volt állandóan elfoglalva. Március 4-én észlelte környezete, hogy egyedül volt kinn a Tan Son Nhut-i tábor területén. Utjáról elmondotta, hogy egy amerikai katonai rendőrrel annak kocsiján Szaigonban volt szórakozni. Az eset vizsgálata ezt nem igazolta, letagadta, hogy az eset megtörtént. Ennek ellenére Ö. ezredes megszervezte W. ellenőrzését. Ennek alapján olyan adatok merültek fel, hogy senkivel sem barátkozik, intenzíven magánszorgalomból az angol nyelvet. Közepes angol nyelvtudása révén az amerikai tiszthelyettesi klubban és a tábor területén több amerikaival került beszélő viszonyba. Ennek mértéke nem vált feltunővé, futólagosnak értékeltük. A kapcsolat jellege viszont éppen nyelv- tudása révén nem volt ellenőrizhető.

KÜLÜGYMINISZTÉRIUM

BUDAPEST

1973. március l0-én szabadnapos volt. Azzal hagyta el a körletet, hogy a strandra megy. Aznap 16.30-17.00 óra között parancsnoka Á. I. alezredes hírfőnök szállására menet kocsiból látta, hogy a Tu Do utcában W. egyedül sétál. Észrevételét közölte a kocsiban ülő V. alezredessel és F. alezredessel, akik nem ismerték fel. Amikor a kocsi a Hotel Majestichez ért, Á. alezredes telefonon értesítette az ügyeletes tisztet H. L. őrnagyot és a hír. ügyeletest, Á. O. elvtársat, akik megkezdték W. keresését. 18.25 órakor találták meg a tábor területén lévő tiszthelyettesi klubban. Ezt követően Á. elvtárs kikérdezte délutáni útjairól. Mivel tagadta, hogy a városban lett volna, írásban számoltatta el, majd a körletbe küldte és megtiltotta annak elhagyását. Intézkedéséről 21.30 órakor jelentést tett az ügyeletes tisztnek. A körletbe W. megérkezett, időközben szobatársai közül az ottartózkodók eltávoztak és 20.00 óra körül egyedül maradt. Ezt követően senki sem látta. Hiánya akkor jelentkezett, amikor 11-én 08.00 órakor nem lépett szolgálatba.

Keresése során meghallgattuk közvetlen munkatársait, szobatársait, személyi holmiját átkutattuk, az elküldésre váró leveleket átvizs- gáltuk. Szökésre utaló adat nem keletkezett. Személyi holmijai közül útlevelén, civilruháján, pénztárcáján kívül más nem hiányzott, 100 dollár és 15.000 piaszter pénz volt nála.

Átmeneti zavart okozott, hogy a szekrényében talált, a személyügy által részére kiadott igazolványképek nem őt ábrázolták. Nem az ő képe volt a személyi törzslapjára sem felragasztva, amit Budapesten végeztek. Ezek a képek D. A. őrmestert ábrázolták, amiről W. tudott, de senkinek nem szólt. Előfordulhat, hogy útlevelében is elcserélt fénykép van. A tartózkodási engedélyhez leadott 5 db fénykép viszont már őt ábrázolja, amihez a képeket a pol. oszt. fotósával Szaigonban készített.

A meghallgatások során olyan adat nem merült fel, ami arra utalna, hogy tervérő1 állományunk tagjai közül bárkinek is beszélt. Magatartása l0-én a korábbiaktól abban tért el, hogy levert volt. Okául egy személy előtt arról beszélt, hogy munkahelyén embertelenül bánnak vele, Á. alezredes pedig hadbírósággal fenyegette. A levert- ség fokozottan volt észlelhető rajta, amikor Á. elvtárs a körletbe küldte. G. J. elvtárs szerint akkor feldúlt állapotban volt.

Az a kijelentése, miszerint szolgálati helyén embertelenül bántak vele, nem igazolódott. Abban a munkában, amire ennek kapcsán hivatkozott, nem is vett részt. A hadbíróságra való hivatkozás általános értelemben eligazításon hangzott el. Az a tény, hogy Á. alezredes elvtárs 10-én 17 óra körül W-t látta nem egyértelmu. A megadott ruházat nem egyezett az általa viselttel, az észlelés és az előtalálás közti id5 kevésnek tunik a visszaérkezéshez. Megtörténhetőségére utal viszont az, hogy az ausztrál nagykövetség a Tu Do utcának azon a résén van, ahol Á. alezredes W-t látta.

A szökés közvetlen kiváltásában szerepe lehet a vele szemben al- kalmazott eljárásnak (keresés, igazoló jelentés iratása). Erre utal az a tény, hogy előkészületre utaló adat, magatartás nem merült fel a vizsgálat során. A külföldre szökés okául viszont nem fogadható el. Az igazi ok feltárására összetettebb vizsgálat és ismeretanyag szükséges. Nem valószínu ugyanis, hogy szilárd jellemu egyén esetében 6-8 nap elegendő ahhoz, hogy ilyen súlyos buncselekmény elkövetésére befolyásolható legyen.

W. őrmester egyéniségére, családi körülményeire vonatkozóan megállapítottuk: értelmiségi családból származik, apja vidéki orvos. Környezete előtt úgy ismert, hogy elutazásakor senki nem kísérte ki a repülőtérre. Levelet megérkezése óta nem irt. Nőtlen, komoly szándékú udvarlásról munkatársai nem tudnak. Baráti kapcsolatot senkivel nem alakított ki. Rádióamatőr és nemzetközi távírász képesítéssel rendelkezik. Szeszes italt nem fogyasztott, nem dohányzott, szenvedélye a könnyubúvár sport iránt mutatkozott meg, felszerelését is magával hozta. Szenvedélyesen kereste nőkkel a futó kapcsolatot.

A NEFB magyar tagozata munkáját károsan befolyásoló adatok nem voltak birtokában. A kódrendszert nem ismerte. Személyi ismerete a híradó részlegre korlátozódott. Munkahelyén anyag, okmány nem hiányzik, fegyver nem volt nála.

 

Következtetések:

  • W. őrmester nem itt határozta el, hogy külföldre szökik. Tervében nyelvismerete és az itt kialakított amerikai kapcsolatai játszanak segitő szerepet.
  • Az a tény, hogy 2 nap alatt letelepedési engedélyt kapott, szintén arra utal, hogy előkészített cselekménnyel állunk szemben.
  • Az embertelen bánásmódról tett kijelentései irányulhatnak Á. alezredes lejáratására.
  • Beosztásához szükségtelen nyelvtudása ellenőrizhetőségét károsan befolyásolta.
  • Nem valószínu, hogy a szökés elkövetését ilyen rövid idő múlva tervezte. Végrehajtásában szerepe lehet a körülötte kialakult helyzetnek, amit úgy értékelt, hogy cselekményei alapján szoros ellen5rzésre, fenyítésre számíthat, ami később megakadályozza tervezett cselekménye elkövetésében.

INTÉZKEDÉSEK!

  • Ismételten szabályoztam a törzsben dolgozó tisztek és tiszthelyettesek távollétének bejelentését, kijelöltem az egyes baraképületekben lakók pk-ait, akik felelősek a foganatosított rendszabályok betartásáért;
  • megszigorítottam a szolgálatot és az őrzésvédelmet;
  • szabályoztam a Tan Son Nhut-i bázis elhagyásának rendjét;
  • kötelezővé tettem a reggeli eligazításokat, ahol a részlegparancsnokok ellenőrzik a létszámot, ismertetik a parancsokat és az adott részleg napi feladatait;
  • utasítást adtam ki a körzetparancsnokok részére az e téren tapasztalt hiányosságok megszüntetésére;
  • a parancsnoki értekezleten, állománygyulésen és a pártmunkások értekezletén foglalkoztunk e kérdésekkel;
  • a rendszabályok megsértéséért a 18. sz. napiparancsban 3 fő tiszthelyettes fenyítésben részesült.

Szucs Ferenc
vezérőrnagy
sk.

MOL-XIX-J-63-a-22. doboz (Magyar Országos Levéltár - Vietnámi Nemzetközi Ellenőrző Bizottság Magyar Tagozata - TÜK iratok 1972-1975 - 22. doboz)

Ezen a napon történt augusztus 06.

1914

Ausztria-Magyarország hadat üzen Oroszországnak, Szerbia pedig Németországnak.Tovább

1916

A VI. isonzói csata: az olasz fronton először sikerült jelentős területi és stratégiai győzelmet aratniuk az olaszoknak.Tovább

1919

Hat napi működés után lemond a Magyarországi Tanácsköztársaság, bukása után megalakult Peidl-kormány.Tovább

1919

Ellenforradalmi ifjak a műegyetem aulájában tömegverekedést kezdeményezve inzultálták a zsidó hallgatókat. Akcióik ezt követően robbantak...Tovább

1945

Az amerikaiak atombombát dobnak Hirosimára.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő