Források

W. Gy. disszidálása

39/1973.

Sz. Gy. elvtársnak.

Előadó: Ö. D.

Jelentem, hogy W. Gy. /Budapest, 1951., anyja neve: O. Zs./ őrmester, a hir. központ rádiótávírásza 1973. március l0-én körletét elhagyva a szaigoni ausztrál nagykövetségre ment, ahol menedékjogot kért és kapott, amellyel külföldre szökést követett el. A rendkívüli esemény kivizsgálása során az alábbiakat állapítottam meg:

W. az utolsó szállítmánnyal, 1973. február 26-án érkezett Szaigonba. A megérkezést követő napokban kirakodással, berendez- kedéssel, a híradókörlet felszerelésével volt állandóan elfoglalva. Március 4-én észlelte környezete, hogy egyedül volt kinn a Tan Son Nhut-i tábor területén. Utjáról elmondotta, hogy egy amerikai katonai rendőrrel annak kocsiján Szaigonban volt szórakozni. Az eset vizsgálata ezt nem igazolta, letagadta, hogy az eset megtörtént. Ennek ellenére Ö. ezredes megszervezte W. ellenőrzését. Ennek alapján olyan adatok merültek fel, hogy senkivel sem barátkozik, intenzíven magánszorgalomból az angol nyelvet. Közepes angol nyelvtudása révén az amerikai tiszthelyettesi klubban és a tábor területén több amerikaival került beszélő viszonyba. Ennek mértéke nem vált feltunővé, futólagosnak értékeltük. A kapcsolat jellege viszont éppen nyelv- tudása révén nem volt ellenőrizhető.

KÜLÜGYMINISZTÉRIUM

BUDAPEST

1973. március l0-én szabadnapos volt. Azzal hagyta el a körletet, hogy a strandra megy. Aznap 16.30-17.00 óra között parancsnoka Á. I. alezredes hírfőnök szállására menet kocsiból látta, hogy a Tu Do utcában W. egyedül sétál. Észrevételét közölte a kocsiban ülő V. alezredessel és F. alezredessel, akik nem ismerték fel. Amikor a kocsi a Hotel Majestichez ért, Á. alezredes telefonon értesítette az ügyeletes tisztet H. L. őrnagyot és a hír. ügyeletest, Á. O. elvtársat, akik megkezdték W. keresését. 18.25 órakor találták meg a tábor területén lévő tiszthelyettesi klubban. Ezt követően Á. elvtárs kikérdezte délutáni útjairól. Mivel tagadta, hogy a városban lett volna, írásban számoltatta el, majd a körletbe küldte és megtiltotta annak elhagyását. Intézkedéséről 21.30 órakor jelentést tett az ügyeletes tisztnek. A körletbe W. megérkezett, időközben szobatársai közül az ottartózkodók eltávoztak és 20.00 óra körül egyedül maradt. Ezt követően senki sem látta. Hiánya akkor jelentkezett, amikor 11-én 08.00 órakor nem lépett szolgálatba.

Keresése során meghallgattuk közvetlen munkatársait, szobatársait, személyi holmiját átkutattuk, az elküldésre váró leveleket átvizs- gáltuk. Szökésre utaló adat nem keletkezett. Személyi holmijai közül útlevelén, civilruháján, pénztárcáján kívül más nem hiányzott, 100 dollár és 15.000 piaszter pénz volt nála.

Átmeneti zavart okozott, hogy a szekrényében talált, a személyügy által részére kiadott igazolványképek nem őt ábrázolták. Nem az ő képe volt a személyi törzslapjára sem felragasztva, amit Budapesten végeztek. Ezek a képek D. A. őrmestert ábrázolták, amiről W. tudott, de senkinek nem szólt. Előfordulhat, hogy útlevelében is elcserélt fénykép van. A tartózkodási engedélyhez leadott 5 db fénykép viszont már őt ábrázolja, amihez a képeket a pol. oszt. fotósával Szaigonban készített.

A meghallgatások során olyan adat nem merült fel, ami arra utalna, hogy tervérő1 állományunk tagjai közül bárkinek is beszélt. Magatartása l0-én a korábbiaktól abban tért el, hogy levert volt. Okául egy személy előtt arról beszélt, hogy munkahelyén embertelenül bánnak vele, Á. alezredes pedig hadbírósággal fenyegette. A levert- ség fokozottan volt észlelhető rajta, amikor Á. elvtárs a körletbe küldte. G. J. elvtárs szerint akkor feldúlt állapotban volt.

Az a kijelentése, miszerint szolgálati helyén embertelenül bántak vele, nem igazolódott. Abban a munkában, amire ennek kapcsán hivatkozott, nem is vett részt. A hadbíróságra való hivatkozás általános értelemben eligazításon hangzott el. Az a tény, hogy Á. alezredes elvtárs 10-én 17 óra körül W-t látta nem egyértelmu. A megadott ruházat nem egyezett az általa viselttel, az észlelés és az előtalálás közti id5 kevésnek tunik a visszaérkezéshez. Megtörténhetőségére utal viszont az, hogy az ausztrál nagykövetség a Tu Do utcának azon a résén van, ahol Á. alezredes W-t látta.

A szökés közvetlen kiváltásában szerepe lehet a vele szemben al- kalmazott eljárásnak (keresés, igazoló jelentés iratása). Erre utal az a tény, hogy előkészületre utaló adat, magatartás nem merült fel a vizsgálat során. A külföldre szökés okául viszont nem fogadható el. Az igazi ok feltárására összetettebb vizsgálat és ismeretanyag szükséges. Nem valószínu ugyanis, hogy szilárd jellemu egyén esetében 6-8 nap elegendő ahhoz, hogy ilyen súlyos buncselekmény elkövetésére befolyásolható legyen.

W. őrmester egyéniségére, családi körülményeire vonatkozóan megállapítottuk: értelmiségi családból származik, apja vidéki orvos. Környezete előtt úgy ismert, hogy elutazásakor senki nem kísérte ki a repülőtérre. Levelet megérkezése óta nem irt. Nőtlen, komoly szándékú udvarlásról munkatársai nem tudnak. Baráti kapcsolatot senkivel nem alakított ki. Rádióamatőr és nemzetközi távírász képesítéssel rendelkezik. Szeszes italt nem fogyasztott, nem dohányzott, szenvedélye a könnyubúvár sport iránt mutatkozott meg, felszerelését is magával hozta. Szenvedélyesen kereste nőkkel a futó kapcsolatot.

A NEFB magyar tagozata munkáját károsan befolyásoló adatok nem voltak birtokában. A kódrendszert nem ismerte. Személyi ismerete a híradó részlegre korlátozódott. Munkahelyén anyag, okmány nem hiányzik, fegyver nem volt nála.

Következtetések:

• W. őrmester nem itt határozta el, hogy külföldre szökik. Tervében nyelvismerete és az itt kialakított amerikai kapcsolatai játszanak segitő szerepet.
• Az a tény, hogy 2 nap alatt letelepedési engedélyt kapott, szintén arra utal, hogy előkészített cselekménnyel állunk szemben.
• Az embertelen bánásmódról tett kijelentései irányulhatnak Á. alezredes lejáratására.
• Beosztásához szükségtelen nyelvtudása ellenőrizhetőségét károsan befolyásolta.
• Nem valószínu, hogy a szökés elkövetését ilyen rövid idő múlva tervezte. Végrehajtásában szerepe lehet a körülötte kialakult helyzetnek, amit úgy értékelt, hogy cselekményei alapján szoros ellen5rzésre, fenyítésre számíthat, ami később megakadályozza tervezett cselekménye elkövetésében.

INTÉZKEDÉSEK!

• Ismételten szabályoztam a törzsben dolgozó tisztek és tiszthelyettesek távollétének bejelentését, kijelöltem az egyes baraképületekben lakók pk-ait, akik felelősek a foganatosított rendszabályok betartásáért;
• megszigorítottam a szolgálatot és az őrzésvédelmet;
• szabályoztam a Tan Son Nhut-i bázis elhagyásának rendjét;
• kötelezővé tettem a reggeli eligazításokat, ahol a részlegparancsnokok ellenőrzik a létszámot, ismertetik a parancsokat és az adott részleg napi feladatait;
• utasítást adtam ki a körzetparancsnokok részére az e téren tapasztalt hiányosságok megszüntetésére;
• a parancsnoki értekezleten, állománygyulésen és a pártmunkások értekezletén foglalkoztunk e kérdésekkel;
• a rendszabályok megsértéséért a 18. sz. napiparancsban 3 fő tiszthelyettes fenyítésben részesült.

MOL-XIX-J-63-a-22. doboz (Magyar Országos Levéltár - Vietnámi Nemzetközi Ellenőrző Bizottság Magyar Tagozata - TÜK iratok 1972-1975 - 22. doboz)