I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább
MAGYAR-BOLGÁR GAZDASÁGI KAPCSOLATOK
1979. június 30.
A magyar-bolgár kapcsolatok hagyományosan jók voltak, ebben a történelmi gyökerek, a magyarok szerepe Bulgária függetlenségéért ugyanúgy szerepet játszottak, mint az 1945 utáni nemzetközi helyzet realitásai, a Szovjetunióhoz való viszony hasonlósága. A nagyon jó és bizalmi alapokra épülő bolgár-magyar politikai-diplomáciai kapcsolatok mellett a felek törekedtek arra, hogy az együttműködést szélesítsék. A cikk összefoglalja a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok eredményeit, a továbblépés lehetőségeit.
A magyar párt- és kormányküldöttség múlt heti szófiai látogatása során megerősítették azt a dokumentumot, amely 1990-ig meghatározza a magyar-bolgár gazdasági, tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésének fő irányait. Magyarország kereskedelmi partnereinek a sorában Bulgária a KGST-országok között a hatodik. A kétoldalú áruforgalom dinamikusan növekszik, az együttműködésnek azonban még jelentős kihasználatlan tartalékai vannak.
A Magyarország és Bulgária közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés gyorsan fejlődik, az idei évre 240 millió rubel a kölcsönös kereskedelem előirányzata. A magyar kivitelben az egyik legjelentősebb tétel 250 csuklós és hegyi járatú Ikarus autóbusz. Mintegy 8 millió rubelért szállítanak élelmiszeripari, konzervipari, mezőgazdasági gépeket a magyar vállalatok. Behozatalunkban a legnagyobb tétel a különféle anyagmozgató gépek és az ezekhez tartozó alkatrészek; értékük megközelíti a 40 millió rubelt. Az importlista új tételei között szerepel a hűtőgépekhez való kompresszor-rendszer, amelyből 1,8 millió rubel értékű a behozatal. Fokozatosan növekszik a két ország közötti kooperációban gyártott termékek részaránya a forgalomban. Eddig jelentősebb együttműködés az autóbusz-, a számítógép- és a gyógyszeriparban alakult ki. A magyar és a bolgár vállalatok évente 10-10 millió rubel értékben szállítanak egymásnak a kooperáció keretében gyártott termékeikből.
A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében bőven vannak még tartalékok – állapították meg a párt- és kormányközi tárgyalások során. – „Arra a közös megállapításra jutottunk – mondotta Todor Zsivkov –, hogy nem hasznosítjuk maradéktalanul a gazdasági együttműködés több fontos ágazatában, valamint a tudományos és kulturális cserében rejlő lehetőségeket.” A küldöttségek vezetői ezért újólag megerősítették azt a dokumentumot, amely 1990-ig meghatározza a két ország közötti gazdasági, műszaki-tudományos együttműködést és a szocialista integráció fejlesztésének fő irányait.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy a két ország konzultációkat folytat a gazdaságpolitika alapvető kérdéseiben a gazdasági együttműködés további elmélyítése és tökéletesítése, új közös érdekeltségű területek feltárása, valamint a szocialista gazdasági integráció fejlesztése céljából. Kölcsönösen tájékoztatják egymást a két népgazdaság fejlesztési irányairól, a legfontosabb szerkezeti változásokról, a tervezési és irányítási rendszer tökéletesítéséről.
Mindkét ország arra törekszik, hogy gazdasági együttműködésük segítse elő az alapvető népgazdasági ágazatokban a magas műszaki színvonal és hatékonyság elérését, a termelőkapacitások optimális terhelését, a szükségletek teljesebb kielégítését energiából, nyers- és alapanyagokból, korszerű gépekből és berendezésekből, bővítve a szakosítást és kooperációt, s alkalmazva az együttműködés más korszerű formáit a termelésben.
A kölcsönös gazdasági érdekeltség alapján a dokumentum a szakosítás, a termékcsere és a harmadik piaci együttműködés bővítését irányozza elő, többek között a vas- és színesfém-kohászatban, a számítástechnika, a rádiótechnika és az elektronikai ipar, az erősáramú ipar, a műszeripar területén, az autóbuszok, az emelő- és szállítóberendezések és egyes mezőgazdasági gépek termelésében. Bővíteni kívánják az együttműködést a növényvédőszerek és intermedierek, a gyógyszerek és a gumiipari termékek gyártásában is. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban az együttműködés kiterjed új, korszerű ipari termesztési technológiák bevezetésére a növénytermelésben és az állattenyésztésben, valamint agrokémiai központok, állattenyésztő telepek, terménytárolók együttes tervezésére és kivitelezésére.
A dokumentum előirányozza a két ország közötti idegenforgalom fejlesztését, és az ezt elősegítő közlekedési kapcsolatok további javítását.
A tudományos-műszaki együttműködést elsősorban azokon a területeken célszerű fejleszteni, ahol bővíteni kívánják a gazdasági kapcsolatokat.
A Magyarország és Bulgária közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés gyorsan fejlődik, az idei évre 240 millió rubel a kölcsönös kereskedelem előirányzata. A magyar kivitelben az egyik legjelentősebb tétel 250 csuklós és hegyi járatú Ikarus autóbusz. Mintegy 8 millió rubelért szállítanak élelmiszeripari, konzervipari, mezőgazdasági gépeket a magyar vállalatok. Behozatalunkban a legnagyobb tétel a különféle anyagmozgató gépek és az ezekhez tartozó alkatrészek; értékük megközelíti a 40 millió rubelt. Az importlista új tételei között szerepel a hűtőgépekhez való kompresszor-rendszer, amelyből 1,8 millió rubel értékű a behozatal. Fokozatosan növekszik a két ország közötti kooperációban gyártott termékek részaránya a forgalomban. Eddig jelentősebb együttműködés az autóbusz-, a számítógép- és a gyógyszeriparban alakult ki. A magyar és a bolgár vállalatok évente 10-10 millió rubel értékben szállítanak egymásnak a kooperáció keretében gyártott termékeikből.
A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében bőven vannak még tartalékok – állapították meg a párt- és kormányközi tárgyalások során. – „Arra a közös megállapításra jutottunk – mondotta Todor Zsivkov –, hogy nem hasznosítjuk maradéktalanul a gazdasági együttműködés több fontos ágazatában, valamint a tudományos és kulturális cserében rejlő lehetőségeket.” A küldöttségek vezetői ezért újólag megerősítették azt a dokumentumot, amely 1990-ig meghatározza a két ország közötti gazdasági, műszaki-tudományos együttműködést és a szocialista integráció fejlesztésének fő irányait.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy a két ország konzultációkat folytat a gazdaságpolitika alapvető kérdéseiben a gazdasági együttműködés további elmélyítése és tökéletesítése, új közös érdekeltségű területek feltárása, valamint a szocialista gazdasági integráció fejlesztése céljából. Kölcsönösen tájékoztatják egymást a két népgazdaság fejlesztési irányairól, a legfontosabb szerkezeti változásokról, a tervezési és irányítási rendszer tökéletesítéséről.
Mindkét ország arra törekszik, hogy gazdasági együttműködésük segítse elő az alapvető népgazdasági ágazatokban a magas műszaki színvonal és hatékonyság elérését, a termelőkapacitások optimális terhelését, a szükségletek teljesebb kielégítését energiából, nyers- és alapanyagokból, korszerű gépekből és berendezésekből, bővítve a szakosítást és kooperációt, s alkalmazva az együttműködés más korszerű formáit a termelésben.
A kölcsönös gazdasági érdekeltség alapján a dokumentum a szakosítás, a termékcsere és a harmadik piaci együttműködés bővítését irányozza elő, többek között a vas- és színesfém-kohászatban, a számítástechnika, a rádiótechnika és az elektronikai ipar, az erősáramú ipar, a műszeripar területén, az autóbuszok, az emelő- és szállítóberendezések és egyes mezőgazdasági gépek termelésében. Bővíteni kívánják az együttműködést a növényvédőszerek és intermedierek, a gyógyszerek és a gumiipari termékek gyártásában is. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban az együttműködés kiterjed új, korszerű ipari termesztési technológiák bevezetésére a növénytermelésben és az állattenyésztésben, valamint agrokémiai központok, állattenyésztő telepek, terménytárolók együttes tervezésére és kivitelezésére.
A dokumentum előirányozza a két ország közötti idegenforgalom fejlesztését, és az ezt elősegítő közlekedési kapcsolatok további javítását.
A tudományos-műszaki együttműködést elsősorban azokon a területeken célszerű fejleszteni, ahol bővíteni kívánják a gazdasági kapcsolatokat.
Ezen a napon történt augusztus 04.
1914
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő