A gorlicei áttörés az első világháborúban: Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregeinek sikeres támadása az oroszok ellen.Tovább
Magyarországi német egyesületalapítás Trianon után
„Azután a német birodalomra és Ausztriára való figyelemből is szükségesnek tartja a magyarországi németség nyelvi és kulturális jogainak respektálását. Hatalmi téren a németség ma nem számít, s talán sokáig nem fog számítani. A magyar külpolitikát nem is lehet egyoldalúan a németségre építeni, de ha már más nemzeteknek határozott támogatásával nem dicsekedhetünk, és azoktól egyelőre az ország integritásának helyreállítását nem várhatjuk, a németeket nem szabad ellenségünkké tennünk."
Források
1.
Bethlen István miniszterelnök levele a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület (MNNE) megalakítása ügyében Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsekhez
Tárgy: Bleyer Jakab által tervezett „Magyarországi Német Népművelődési Egyesület" szervezése ügyében a miniszterelnök
Budapest, 1924. február hó 26-án
Bizalmas! K.s.K.
Főmagasságú Bíbornok, Hercegprímás Úr!
A csonkahazai németeknek Bleyer Jakab egyetemi tanár, ny. miniszter úr köré csoportosuló része 1923. július 15-én „Magyarországi Német Népművelődési Egyesület" címmel egyesületet alakított, amelynek célja a „magyarországi német nép közművelődési állapotának folytonos szemmel tartása mellett kulturális érdekeinek előmozdítása, népi sajátosságai, hagyományai, nyelve, szokásai és keresztény erkölcseinek ápolása és nemesbítése", emellett a hazai németajkú lakosságban a hazafias érzésnek, a magyar hazához való ragaszkodásnak ápolása és erősítése.
Az egyesület nem kezdte még meg működését, az alapszabályok nincsenek még jóváhagyva, mivel Bleyerrel tárgyalásokat folytatok oly irányban, hogy az egyesület vezetőségébe s tagjai közé vegye fel a csonkahazai németség minden árnyalatának képviselőit, s vegye fel azokat a közéleti férfiakat is, akik hivatásuknál fogva a csonkahazai német néppel foglalkoznak, így az egyházi dignitáriusokat, nemzetgyűlési képviselőket stb. Célom ezzel az, hogy az egyesület ne legyen egyoldalú összetételű s színezetű, s ne legyen ez által esetleg akaratlanul is eszköze annak, hogy a hazai németajkú lakosság elkülönüljön valamilyen viszonylatban az ország más ajkú lakosaitól.
Ez nem csak az általános politikai szempontokból s a nemzetiségi béke, a lakosság társadalmi békés együttélésének biztosítása szempontjából fontos és szükséges, de azon körülménynél fogva, hogy a csonkahazai német lakosság többsége a róm. kath. egyház híve, nézetem szerint ez a magyarországi róm. kath. egyház érdekei szempontjából is igen latba eső kívánalom. Csak akkor remélhetni, hogy az egyesület működése nem fog zavarokat, súrlódásokat előidézni akár a belső politikában, akár az egyház belső közigazgatásában, ha az érdekelt egyházi dignitáriusok - s itt Glattfelder Gyula, Rott Nándor, Hanauer Á. István püspök urakra gondolok első sorban - de emellett más olyan egyházi férfiak is, akik németajkú vidékeken működnek, belépnének az egyesületbe, s a magas dignitáriusok, mint díszelnökök, a többiek, mint a választmány vagy az intézőbizottság tagjai befolynának az egyesület tevékenységébe.
Annak közlése mellett, hogy a Bleyerrel folytatott tárgyalások kedvezően folynak, s hihetőleg mihamar eredménnyel befejeztetnek, tisztelettel kérem Eminenciádat, hogy a felhozott indokok bölcs mérlegelése alapján a felvetett tervet magáévá tenni s a megnevezett, továbbá a Főmagasságod nagybecsű véleménye szerint az egyesületbe még cooptálandó püspök uraknál végül más, állásuknál és egyéb körülményeiknél fogva alkalmasaknak ítélt egyházi személyeknél a fentnevezett egyesületbe való belépésre megfelelő iniciáló lépéseket tenni s ezek eredményéről s általában a kérdésben elfoglalt nagybecsű álláspontjáról engem bizalmasan tájékoztatni kegyeskedjék.
Fogadja Főmagasságú Bíbornok, Hercegprímás Úr kiváló tiszteletem és őszinte nagyrabecsülésem nyilvánítását.
Bethlen István
Jelzet: Prímási Levéltár Esztergom (PLE) - Cat. 46. - 751/1924. - Egyházkormányzati iratok
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő