Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább
Magyarországi német egyesületalapítás Trianon után
„Azután a német birodalomra és Ausztriára való figyelemből is szükségesnek tartja a magyarországi németség nyelvi és kulturális jogainak respektálását. Hatalmi téren a németség ma nem számít, s talán sokáig nem fog számítani. A magyar külpolitikát nem is lehet egyoldalúan a németségre építeni, de ha már más nemzeteknek határozott támogatásával nem dicsekedhetünk, és azoktól egyelőre az ország integritásának helyreállítását nem várhatjuk, a németeket nem szabad ellenségünkké tennünk."
Források
1.
Bethlen István miniszterelnök levele a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület (MNNE) megalakítása ügyében Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsekhez
Tárgy: Bleyer Jakab által tervezett „Magyarországi Német Népművelődési Egyesület" szervezése ügyében a miniszterelnök
Budapest, 1924. február hó 26-án
Bizalmas! K.s.K.
Főmagasságú Bíbornok, Hercegprímás Úr!
A csonkahazai németeknek Bleyer Jakab egyetemi tanár, ny. miniszter úr köré csoportosuló része 1923. július 15-én „Magyarországi Német Népművelődési Egyesület" címmel egyesületet alakított, amelynek célja a „magyarországi német nép közművelődési állapotának folytonos szemmel tartása mellett kulturális érdekeinek előmozdítása, népi sajátosságai, hagyományai, nyelve, szokásai és keresztény erkölcseinek ápolása és nemesbítése", emellett a hazai németajkú lakosságban a hazafias érzésnek, a magyar hazához való ragaszkodásnak ápolása és erősítése.
Az egyesület nem kezdte még meg működését, az alapszabályok nincsenek még jóváhagyva, mivel Bleyerrel tárgyalásokat folytatok oly irányban, hogy az egyesület vezetőségébe s tagjai közé vegye fel a csonkahazai németség minden árnyalatának képviselőit, s vegye fel azokat a közéleti férfiakat is, akik hivatásuknál fogva a csonkahazai német néppel foglalkoznak, így az egyházi dignitáriusokat, nemzetgyűlési képviselőket stb. Célom ezzel az, hogy az egyesület ne legyen egyoldalú összetételű s színezetű, s ne legyen ez által esetleg akaratlanul is eszköze annak, hogy a hazai németajkú lakosság elkülönüljön valamilyen viszonylatban az ország más ajkú lakosaitól.
Ez nem csak az általános politikai szempontokból s a nemzetiségi béke, a lakosság társadalmi békés együttélésének biztosítása szempontjából fontos és szükséges, de azon körülménynél fogva, hogy a csonkahazai német lakosság többsége a róm. kath. egyház híve, nézetem szerint ez a magyarországi róm. kath. egyház érdekei szempontjából is igen latba eső kívánalom. Csak akkor remélhetni, hogy az egyesület működése nem fog zavarokat, súrlódásokat előidézni akár a belső politikában, akár az egyház belső közigazgatásában, ha az érdekelt egyházi dignitáriusok - s itt Glattfelder Gyula, Rott Nándor, Hanauer Á. István püspök urakra gondolok első sorban - de emellett más olyan egyházi férfiak is, akik németajkú vidékeken működnek, belépnének az egyesületbe, s a magas dignitáriusok, mint díszelnökök, a többiek, mint a választmány vagy az intézőbizottság tagjai befolynának az egyesület tevékenységébe.
Annak közlése mellett, hogy a Bleyerrel folytatott tárgyalások kedvezően folynak, s hihetőleg mihamar eredménnyel befejeztetnek, tisztelettel kérem Eminenciádat, hogy a felhozott indokok bölcs mérlegelése alapján a felvetett tervet magáévá tenni s a megnevezett, továbbá a Főmagasságod nagybecsű véleménye szerint az egyesületbe még cooptálandó püspök uraknál végül más, állásuknál és egyéb körülményeiknél fogva alkalmasaknak ítélt egyházi személyeknél a fentnevezett egyesületbe való belépésre megfelelő iniciáló lépéseket tenni s ezek eredményéről s általában a kérdésben elfoglalt nagybecsű álláspontjáról engem bizalmasan tájékoztatni kegyeskedjék.
Fogadja Főmagasságú Bíbornok, Hercegprímás Úr kiváló tiszteletem és őszinte nagyrabecsülésem nyilvánítását.
Bethlen István
Jelzet: Prímási Levéltár Esztergom (PLE) - Cat. 46. - 751/1924. - Egyházkormányzati iratok
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 05.
1914
1914
a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő