A Budapesti Nemzetközi Vásár 1947 őszén

A cikkünkben közölt fotók a budapesti nemzetközi vásárok egyik érdekes színfoltját alkotják. A Városligetben 1947. szeptember 5-én megnyílt és a hónap 15-éig tartó Őszi Vásár a második világ-háború befejezése után az első nagyszabású és nemzetközi szintű vásár volt. Többek között egy csoportkép erejéig együtt láthatjuk Ortutay Gyula kultuszminisztert, Bárányos Károly földművelésügyi minisztert, Oliver Pearce Edgcumbe tábornokot, a Brit Katonai Misszió vezetőjét és Vlagyimir Petrovics Szviridov altábornagyot, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnökhelyettesét.

A Budapesti Nemzetközi Vásárok kezdete 1906-ig nyúlik vissza, amikor a Vígadó épületében márciusi vásárt rendeztek a magyar termékek vásárlásának és fogyasztásának népszerűsítésére. 1907-től a városligeti Iparcsarnokban rendezték, mint Tavaszi Vásárt, 1912-től pedig a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vette át a rendezést. Hivatalos elnevezését 1925-ben kapta 

 A cikkünkben közölt fotók is a budapesti nemzetközi vásárok egyik érdekes színfoltját alkotják. A Városligetben 1947. szeptember 5-én megnyílt és a hónap 15-éig tartó Őszi Vásár a második világháború befejezése után az első nagyszabású és nemzetközi szintű vásár volt. A háború után először csak Őszi Vásárt rendeztek, majd később tavasszal is. A kiállítási előkészületeket már jóval korábban, 1947 elején elkezdték. Az egyik, 1947. augusztus 26-án kelt felvételen egy pavilon kivitelezési munkálatai láthatók a városligeti Vajdahunyadvár szomszédságában. A vásár megrendezése abba a kommunista gazdaságpolitikai elképzelésbe illeszkedett bele, amelynek kezdetei még 1945-re vezethetők vissza, eredményei pedig az akkori propaganda szerint az 1947. augusztus 1-jén elindult hároméves gazdaságfejlesztési (újjáépítési) tervhez köthetők. A politikai és gazdasági feltételek átalakulása (pénzügyi stabilizáció, az államosítások, egy stabil fizetőeszköz megteremtése, a szovjet gazdasági behatolás, egy új gazdaságirányítási rendszer kiépítése stb.) 1947 nyarára oly mértékben megvalósultak, hogy elhárultak az akadályai a lényegében kommunista elképzelések szerint kialakított állami beruházási és költségvetési terv megindításától, amely kétségkívül a szocializmus bevezetésének irányába mutatott. A Magyar Kommunista Párt (MKP) részére nagyon fontos volt a stabilizáció minél gyorsabb befejezése, amit jól mutatnak Gerő Ernő beszámolójának szavai a Politikai Bizottság 1946. június 15-ei ülésén, valamint a PB állásfoglalása. Eszerint:„Elő kell készíteni a rendőrséget a stabilizáció biztosítását célzó intézkedések kijátszói elleni küzdelemre. Meg kell tiltani a valuta-, deviza- és arany forgalmát, és kötelezővé kell tenni beszolgáltatásukat. Szakasitssal és meg kell állapodni, hogy a legközelebbi két héten belül két-három nagy feketézőt fel kell  A fenti idézet vélhetően nem szorul külön értelmezésre, annyit azonban hozzátehetünk, hogy mindössze csak egy rövid részletet villant fel a kommunista újjáépítési politika eszköztárából. A már említett szovjet gazdasági befolyás első látható megnyilvánulásának az 1945. augusztus 27-én aláírt magyar-szovjet gazdasági együttműködésről szóló egyezményt tekinthetjük, melynek értelmében vegyes vállalatok  A szerződésnek volt egy kereskedelmi része, amit a korszak gazdaságpolitikusai is elfogadhatónak tartottak, miszerint piachoz és nem utolsósorban nyersanyaghoz juttatta a magyar gazdaság egyes ágait. A Szovjetunió iparcikkekért és mezőgazdasági termékekért cserébe nyersanyagot szállított Magyarország részére. A magyar kormány még 1946. március-áprilisban írta alá a vegyes vállalatok felállításáról szóló megállapodásokat, amelyek valójában szovjet irányítás alatt és a magyar törvények figyelmen kívül hagyásával, szovjet tulajdonú pénzintézeten keresztül működtek (pl. Meszhart, Maszovlet, Maszovol stb.). 1947 folyamán megállapodás született a vegyes vállalatok működéséről is. Ez arról rendelkezett, hogy a magyar állam köteles évente 33,5 millió forintnyi osztalékot fizetni a szovjet államnak anélkül, hogy e vállalatok éves mérlege ismert lett volna. Mindezen lépések csak kezdetét jelentették Magyarország gazdasági elszigetelésének és a Szovjetuniótól való függés kialakulásának. A fent leírtak ismeretének birtokában talán nem is különös, hogy a magyarországi szovjet vállalatok bemutatására külön pavilon létesítettek, amelyben a Magyarország és a Szovjetunió között fennálló természetes gazdasági egymásrautaltságot (függést) és a két nép közötti barátságot kívánták hangsúlyozni. A cikkünk mellékleteként közölt fotók egyikén Tildy Zoltánköztársasági elnök,  tájékoztatásügyi miniszter és  kereskedelemügyi miniszterek társaságában Svájc pavilonjának megtekintésekor látható. A fényképek tanulsága szerint a protokollnak és a kor szokásainak megfelelően a kiállítás megnyitóján mellett több illusztris vendég is megjelent. Többek között egy csoportkép erejéig együtt láthatjuk Ortutay Gyula kultuszminisztert, Bárányos Károly földművelésügyi minisztert, Oliver Pearce Edgcumbe tábornokot, a Brit Katonai Misszió vezetőjét és Vlagyimir Petrovics Szviridov altábornagyot, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnökhelyettesét. A fotó azért is érdekes, mert a rajta szereplőknek a korszak hivatalos rendezvényein történő megjelenéssel - a sokszor mindennapi konfrontáció ellenére is - az együttműködésről is tanúbizonyságot kellett tenni. Kétségtelen tény azonban, hogy az évente megrendezett nemzetközi vásárok sokszor kiváló reklámot nyújtottak a magyar ipar, gyárak, vállalatok, a mezőgazdaság és termékeinek bemutatkozásához és népszerűsítéséhez. A korabeli tájékoztatási politika a különböző sajtóorgánumokon, szakfolyóiratokon, valamint szövetkezeteken keresztül természetesen mindent megtett annak érdekében, hogy a háború utáni első igazán jelentős volumenű nemzetközi kiállítást megfelelően  A fordulatot követően azonban többször megtörtént, hogy Magyarország politikai okokból nem vett részt más - elsődlegesen nyugati - országok hasonló nemzetközi ipari vásárain. 

Jelzet: XXXII-8 KÜM Fotógyűjtemény (1947-1966)

Ezen a napon történt április 21.

1908

Frederick Albert Cook elsőként éri el az Északi-sarkot (Robert Peary egy évvel később követi, 1909. április 6-án).Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő