Az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottája támadás-sorozatot intéz több adriai olasz hadikikötő és ipartelep ellen, válaszul az előző esti...Tovább
Vizuális impresszió. A fénykép mint forrás szerepe, valamint felhasználásának lehetőségei a gazdaságtörténeti kutatásokban
A fénykép mint történeti forrás kutatásában és felhasználásában számos lehetőség rejlik. Jelen forrásközlésünkkel ízelítőt kívánunk adni a Magyar Nemzeti Levéltár Gazdasági Levéltári Osztálya keretében működő Gazdasági Szervek Csoportja páratlan forrásértékű és mennyiségű vizuális forrásainak sokszínűségéből.
A képi információk – legyen szó vizuális vagy audiovizuális forrásokról – elsöprő erővel hatnak egy-egy esemény, helyzet, csoport bemutatásakor, szerepük megkerülhetetlen. A honi közgyűjteményi szakmák művelői – így a levéltárosok is – különböző szempontok alapján tették vizsgálat tárgyává az őrizetükben lévő fényképanyagot,[1] jelen írásunkban mi is kiemelünk néhány megközelítési lehetőséget.[2]
„A fénykép […] egyszerre lehet forrása és eszköze is a történetírásnak. Forrása, amennyiben információit felhasználják, eszköze, amennyiben magát a képet közlik.”[3]A fényképek egykori felhasználásának egyik célja lehetett az érdeklődés felkeltése az olvasóban (illetve a nézőben). Erre példa a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. fondjába tartozó fényképgyűjteményéből származó, alábbi fényképválogatás. Ezen képek kísérőlevelében arról olvashatunk, hogy a Vasmegyei Mezőgazdasági Takarékpénztár Rt. rávilágított a bank cégjegyzőjének arra, hogy nem a fényképek hatnak a nézőre, hanem az, ha inkább személyesen tekintik meg a bank újonnan vásárolt berendezéseit és a bank átalakított épületeit (nyilvánvalóan a fekete-fehér fényképfelvételek nem adhatták vissza a felújított banképület pompáját): „Átalakított székházunkról mellékelten küldök 5 drb felvételt. Megjegyzem, hogy a képek nem tudják megfelelően visszaadni kiválóan szép berendezésünket, amelyek a valóságban a szemlélőre impozánsan hatnak.”
A Vasmegyei Mezőgazdasági Takarékpénztár Rt. igazgatóságának levele a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. cégjegyzője részére (Szombathely, 1931. szeptember 15.)
Jelzet: HU-MNL-OL-Z 1600-1. tétel-69. (1931)
A fénykép – ahogy a többi médium is – egyszerre alkalmas hiteles és manipulatív információ átadására. Politikai célzatú manipulációval a vállalati fényképanyagban nem találkoztunk, mindazonáltal a propagandisztikus beállításokkal és az emblematikusnak tartott személyek középpontba helyezésével az üzemi fényképészek is előszeretettel éltek.
Kádár János pártfőtitkár látogatása a Magyar Optikai Műveknél (Budapest, 1962. március 23.)
Jelzet: HU-MNL-OL-XXIX-F-291-a-40/37. tétel-c-No.1. (174. doboz)
Fontos kiemelni, hogy a fényképek hitelességének kérdését a kép elemzése során kell megállapítani (pl. mennyire volt manipulatív a beállítás, a fénykép tükrözi-e a készítésekor fennálló állapotokat, viszonyokat). A történészeknek olykor csak interjúk bevonásával nyílik lehetősége erre, valamint kiegészítő információk gyűjtésére.
A Gazdasági Szervek Csoportja őrizetében található 18 kilométernyi irat számos fényképet rejt. A képek elhelyezkedése az egyes irategyüttesekben meghatározza azok feldolgozását, használatát és természetesen a kutathatóságát is. A felvételek leggyakrabban szervesen kapcsolódnak az iratokhoz, de szép számmal megtalálhatók külön tételekbe rendezett, önálló fényképalbumok is egy-egy levéltári törzsegységben.
A fénykép kizárólagosan „eszközcélú” felhasználása általánosnak tekinthető. Nyeste Sándor fogalmazott úgy tanulmányában, hogy a Gazdasági Levéltári Osztályon őrzött változatos tematikájú fényképanyag jobbára az illusztráció passzív szerepére kárhoztatott.[4] Magunk is úgy gondoljuk, hogy a fényképek illusztrálásként történő felhasználása várhatóan még sokáig előtérben marad.
Az alábbiakban olyan fényképfelvételek láthatók, melyek nem csak puszta szemléltetéshez, de mélyebb tartalmi elemzéshez is alkalmasnak tűnnek.
A North American Bus Industries (NABI) által gyártott buszok prototípusai (dátum nélkül)
Jelzet: HU-MNL-OL-XXIX-F-420-a (28. doboz)
LAZ autódaru ipari forma- és látványterve (dátum nélkül)
Jelzet: HU-MNL-OL-XXIX-F-359-89. tétel (36. doboz)
Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-t bemutató angol nyelvű fényképalbum (dátum nélkül)
Jelzet: HU-MNL-OL-Z 601-81. tétel (7. csomó)
Ezek a fényképfelvételek nemcsak technikatörténészek, de ipari formatervezők számára is fontosak lehetnek. Az Osztály őrizetében számos olyan felvétel van, amely meg nem valósult projekteket, terveket, maketteket dokumentál.[5]
A vállalati vizuális források felhasználása kapcsán fontos kitérni a vállalat társadalmi hálójának, kapcsolatrendszerének kontextusára is. A gyári mindennapok fényképészeti dokumentálása során a gyárvezetőket, politikusokat, gyári tisztviselőket és munkásokat ábrázoló felvételek ábrázolhatják a gyár „tisztséglistáját”, az egyes gyári csoportok közötti választóvonalakat, az elkülönülés vagy az érintkezés különböző formáit, színtereit. Kiváló példák erre az alábbi felvételek.
Hámori Bíró Ármin, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatójának portréja (dátum nélkül)
Jelzet: HU-MNL-OL-Z 372-P-207. tétel-No.1. (43. csomó)
Csoportkép a Salgótarjáni Acélárugyár tisztségviselőiről (dátum nélkül)
Jelzet: HU-MNL-OL-Z 372-P-207. tétel-No.3. (43. csomó)
Goldberger Bertold gyárigazgató 60. születésnapja alkalmából készített fényképalbum (1908)
Jelzet: HU-MNL-OL-Z 675-F-93. tétel (29. kötet)
Adatbázisok – kitekintés
„A fényképnek, [sic!] mint lehetséges forrásnak a felhasználhatóságát elősegítenék bizonyos mutatók, a levéltárhoz hasonló kutatási segédletek. Ezeknek a fényképre alkalmazható műfaja azt hiszem nincs kitalálva, de az is lehet, hogy mielőtt megszületne, a számítógép feleslegessé teszi.” – fogalmazta meg véleményét Stemlerné Balog Ilona a fényképek feldolgozásával kapcsolatban, még a számítógépek közgyűjteményekben történő tömeges elterjedése előtti időszakban, egy 1999-es konferencián.[6] A számítógép az 1990-es években nagy segítséget nyújtott a közgyűjteményeknek a náluk őrzött fényképgyűjtemények feldolgozásában, az adatbevitelben, később azonban világossá vált, hogy a fényképek – és általában a vizuális adathordozók – „történeti útja” a digitalizálás és az adatbázisokba való rendezés, ahol keresőszavak és a mesterséges intelligencia segítségével másodpercek töredéke alatt juthatunk el a találatokhoz.[7]
Érdemes kiemelnünk egy a közelmúltban megvalósult fotódigitalizációs projektet. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a rendszerváltás harmincadik évfordulójára meghirdetett „30 éve szabadon” program „Antall József” pályázat keretén belül szerteágazó kutatási programot valósított meg a Magyar Nemzeti Levéltár közreműködésével. A program részeként készült el a Magyarország képekben 1984 gyűjtemény digitális kiadása és a Falufotó adatbázis: https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/adatbazis/falufoto. Az 1980-as évek elején a Hazafias Népfront kezdeményezésére készült korabeli felvételek a rendszerváltás előtti vidéki Magyarország és falukép egyedülálló részletességű dokumentációját jelentik, melyeket a mai állapotokkal összevetve képet nyerhetünk az azóta eltelt évtizedek változásairól is.[8] Az adatbázis használatával képet kaphatunk továbbá a középületek arculatváltozásáról – vagy éppen eltűnéséről –, az iskolákról, a takarékszövetkezetekről, az orvosi rendelőkről, vagy éppen a „vidékiesen modern”, jellegzetes típusházakról.
Úgy gondoljuk, hogy a díszes, kizárólag fényképeket tartalmazó kiadványok kora a digitális tartalmak robbanásszerű növekedésével minden bizonnyal lejárt. Természetesen egy-egy évfordulós kiadvány, képzőművészeti alkotásokat bemutató kötet még képezhet kivételt, azonban a történeti kutatások ezeknek igen kevés hasznát veszi. A kutatói érdeklődés, valamint a felhasználási módok változásával a jövőben egyre inkább teret kapnak majd a különféle adatbázisok, illetve a belőlük gyorsan és egyszerűen kinyerhető információk.
[1] Néhány példa: Heiszler Vilmos: A fényképek közgyűjteményi kezelésének kérdései. A fénykép, mint történeti forrás. Levéltári Szemle, 29. évf. 1979. 1–2. sz., A fénykép, mint történeti forrás. Országos szakmai konferencia Miskolcon, 1988. október 14-én. BAZ Megyei Múzeumi Igazgatóság, Vizuális Kultúrakutató Osztály, Miskolc, 1988., Tomsics Emőke: Nemzeti identitás és fotográfia. Kulturális örökség – társadalmi képzelet. Szerk.: György Péter – Kiss Barbara – Monok István. Budapest, 2005. 61–62., Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia. Budapest, 2009., Nyeste Sándor: A vállalati fényképanyag értelmezési lehetőségei a Magyar Optikai Művek fotóanyagának tükrében. Tanulmányok Badacsonyból. A Fiatal Levéltárosok Egyesületének konferenciája. Badacsony, 2010. július 9–10. Budapest, 2011. 166–172., Hajagos Csaba: A fotó, mint a nemzeti emlékezet „lenyomata” az MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltárában. Levéltári Szemle, 65. évf. 2015. 4. sz. 33–49., Kiscsatári Mariann: Fénnyel írott munkásmúlt. A munkásság fényképes megörökítése a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. Múltunk, 2017. 2. sz. 53–70.
[2] A cikk alapját jelentő előadás 2021. október 13-án hangzott el Budapesten, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában tartott „20. századi gazdaság- és társadalomtörténeti források régi és új olvasatai” című konferencián.
[3] Stemlerné Balog Ilona: A fénykép, mint történeti forrás. http://www.ace.hu/tudvil/stemlerah.html [1999] [Utolsó letöltés ideje: 2022. szeptember 28.].
[4] Nyeste, i.m. 166.
[5] Ilyen például az Ipari Épülettervező Vállalat (IPARTERV) levéltári anyaga is. A vállalat szinte teljes fotóarchívuma a közelmúltban került be letétként a Gazdasági Levéltári Osztály őrizetébe (törzsszáma: HU-MNL-OL-XXIX-D-10-c).
[6] Stemlerné Balog Ilona: A fénykép, mint történeti forrás. http://www.ace.hu/tudvil/stemlerah.html [Utolsó letöltés ideje: 2022.09.28.].
[7] Kiváló hazai példa erre a Hungaricana Közgyűjteményi Portál Képcsarnok adatbázisa: https://gallery.hungaricana.hu/hu/, ahol 18 intézmény több százezer képi forrásait kutathatjuk.
[8] A 2019-ben indult projekt keretében az MNL-ben mind a papírképek, mind a negatívok digitalizálásra kerültek 2020 folyamán. A Gazdasági Levéltári Osztályon HU-MNL-OL-XXXII-12 törzsszámú és „Magyarország 1984-ben, felszabadulásunk 40. évében” megnevezésű fond mintegy 90 dobozban őrzi ezt az anyagot. Az adatbázis megközelítőleg 16 ezer fényképet tartalmaz.
Ezen a napon történt május 24.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő