A fiatal Kádár János a „megvert sereg” élén

„A Békepárt elképzelésünk szerint lényegében folytatása volt a kommunista pártnak, más elnevezés alatt. Úgy láttuk, hogy a Békepárt néven jobban tudjuk a baloldali szociáldemokratákat. A parasztpártot és a kisgazdapárt balszárnyát magunk mellé állítani, röpiratainkat elfogadtatni és az akkori nemzeti frontot szélesebb alapokra fektetni. A Békepárt szervezeti felépítése lényegében azonos volt a kommunista pártéval, mert ugyanazokkal találkoztunk, ugyanazokat a szervezeteket tartottuk továbbra is kapcsolatként.”

2. Csendőrségi összefoglaló jelentés baloldali mozgalmakról

13.629.

B.k.t. 1943                                                                  Budapest, 1943. július 2.

 

BALOLDALI MOZGALMAK.

 

I.
Szociáldemokrata Párt

 

Bizalmas értesülés szerint:

1.) A szoc. dem. párt mezőberényi szervezete 1943. június 20-án engedélyezett választmányi gyűlést tartott. A hatósági megbízott dr. Temesváry Ferenc mezőberényi vezetőjegyző volt. A gyűlésen

szoc. dem. országgyűlési képviselő beszélt. Többek között a következőket mondotta: „A vezető kormányférfiak azt gondolták, hogy ki lehet bennünket egyszerűen irtani és eltüntetni. Azt mondják, hogy a zsidókkal egy kalap alá tartozunk, azokkal együtt kell a politikai élet színteréről eltűnnünk. Fogatlan oroszlánnak mondták a szoc. dem. pártot. De ez az idő elmúlt, s most a mi időnk jön, gyakrabban fogunk találkozni." E szavak elhangzása után dr. Temesváry figyelmeztette Szeder képviselőt, hogy pártszervezeti ügyekről beszéljen, mert csak arra kapott engedélyt, politikával ne foglalkozzon. Ennek ellenére Szeder képviselő a volt kormányelnökök ténykedéseit kritizálta. Dr. Temesváry vezetőjegyző ismét figyelmeztette Szeder képviselőt, aki a figyelmeztetés után kijelentette: „Beszédemnek tartalmát a Belügyminiszter Úr belbiztonsági vezetőjével megtárgyaltam. Ha a főjegyző nem enged politikáról beszélni, pártszervezeti kérdésekről nem tárgyalok." Miután a gyűlésen megjelent 18 fő közül más nem szólalt fel, dr. Temesváry vezetőjegyző a gyűlést feloszlatta. Rendzavarás nem fordult elő.

2.) Vidéki szoc. dem. körökben

honvédelmi miniszter távozása élénk érdeklődést és vitát váltott ki. Egyes csoportok szerint azért kellett lemondania és távoznia, mert a zsidó munkaszolgálatosokkal kapcsolatban igen sok engedményt tett. Más csoportok szerint viszont német nyomásra kellett távoznia, mert nem volt hajlandó Magyarországon totális mozgósítást végrehajtani.

3.) Vidéki szoc. dem. körökben nagy megelégedéssel tárgyalják az angol munkáspártnak azt az elhatározását, hogy a kommunistákat nem veszik fel a pártba, és hogy még Morrison belügyminisztert is kibuktatták a munkáspárt végrehajtó bizottságából azért, mert a kommunistákkal kapcsolatban nemkívánatos kijelentéseket tett. Szerintük az angol munkáspárt ezzel az eljárásával igen nagy szolgálatot tett a világ szoc. dem. pártjainak, mert megdöntötte azt az örökké hangoztatott vádat, hogy a szociáldemokrácia szálláscsinálója a kommunizmusnak.
A kiszivárgott hírek szerint a fentieket szervezési agitációra szándékoznak felhasználni.

4.) Jelenik Ferenc, a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének elnöke 1943. június 20-án Mecsekszabolcson felkereste Heim Józsefet, és pécsi bányásztitkárság felállításáról tárgyaltak. Jelenik megígérte Heim Józsefnek, hogy rövidesen ismét felkeresi, és beiktatja bányász-titkári hivatalába.

5.) Az 1943. június 19-én kelt 12.687/B.kt.1943. számú baloldali összesítő jelentésem 1.) pontjában jelentettem, hogy a zalaszentgróti téglagyárban szabotázs-cselekmény fordult elő oly módon, hogy az agyagtörő sima hengerbe 30 cm hosszú iparvágány-síndarab került. A gyanú Kovács Jánosra és László Istvánra terelődött.
A zalaszentgróti őrs a szombathelyi nyomozóalosztály támogatásával az ügyben nyílt nyomozást folytatott, melynek eredményeként Kovács János zalaszentgróti lakost alapos gyanú alapján honvédelmi törvénybe ütköző bűntett miatt 1943. június 22-én elfogta és a szombathelyi 3. honvéd kerületi parancsnok ügyészének átadta.
Nevezett nyilvántartó lapját a m. kir. Belügyminiszter Úrnak (VII. oszt.) csatoltan felterjesztem.

II.

Kommunista Párt

1.) Ismeretes az a nagy politikai esemény, mely a közelmúltban a III. Internacionálé feloszlatásának hírével a világot érte. Az is ismeretes, hogy ennek a világraszóló eseménynek hátterét és igazi célját illetőleg az egyes országok sajtóorgánumai miként kommentálták. Ezzel az eseménnyel kapcsolatban most a Kommunisták Magyarországi Pártja is állást foglalt, és ebbeli határozatát a másolatban csatolt levélben és levélhez csatolt röpirat kíséretében juttatja el posta útján közéleti személyiségeknek. A röpiratban a párt feloszlatásról ír, de azzal a kitételével „Megszűnünk, mint párt, de mint egyesek ott leszünk" elárulja az egész színlelt felosztás propagandisztikus célját és azt, hogy ez a felosztás a Kominternéhez hasonlóan csak félrevezető beszéd és bármikor széttéphető papír, cselekedet nélkül."

Jelzet: MNL OL K 149 651. f. 6/1943. ő. e. - Csendőrségi összefoglaló jelentés baloldali mozgalmakról, 1943. július 2., részlet 44-45. - Belügyminisztérium, Rezervált iratok.

Ezen a napon történt április 20.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők