Benito Mussolini bevonul Rómába („Marcia su Roma”).Tovább
A Heves megyei kormányösszekötő 1956. november 22-ei jelentése
„A jelenlegi rendőrség és a 80-100 tisztből álló katonaság nem ért egyet a Munkás–Paraszt kormánnyal, […] Most a következő törekvés van kialakulóban. Alakítanak járási, városi és megyei forradalmi bizottságokat azzal a céllal, hogy küldötteket küldenek az országos parlamentbe, aki [!] majd meg fogja választani a kormányt. A megyei vezetőket máris el akarják bocsájtani, […] A kormányösszekötő felveti, hogy sürgősen kapjon segítséget karhatalmi vonalon, mert semmi erő a kezükben nincs, végeredményben a forradalmi bizottságok azt csinálnak amit akarnak.”
Bíró József pártfunkcionáriusi pályafutása
1915-ben született a Heves megyei Mátraballán. Édesapja uradalmi cseléd volt, aki az I. világháborúban orosz hadifogságba esett, s ezt követően vöröskatonaként harcolt. A harcokban eleshetett, mert egy idő után nem adott magáról életjelt.
A polgári elvégzése után mezőgazdasági szakiskolát végzett, majd 10 évig különböző helyeken - többek között Budapest környékén - mint gyümölcskertész dolgozott.
1940-ben tagja lett a Szociáldemokrata Pártnak, s Csillaghegyen bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba.
1945-ben Mátraballa községben szervezte a Kommunista Pártot, majd 1946 elején körzeti párttikár lett. 1946 őszén 2 hónapos pártiskolát végzett, majd 1946 decemberében a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottsága Párt és Tömegszervezetek Osztályára került instruktorként, később ugyanitt osztályvezető-helyettesként dolgozott. 1950-ben, 2 éves pártfőiskolai tanulmányok után, államvizsgázott. 1954 és 1956 között az Magyar Dolgozók Pártja Békés Megyei Bizottságának az első titkári funkcióját látta el.
1956 novemberében kormányösszekötőként Heves megyébe helyezték, ahol automatikusan tagja lett az MSZMP Heves Megyei Ideiglenes Intéző- és Végrehajtó Bizottságának.
1957 márciusától az MSZMP Heves Megyei Bizottsága másodtitkára, majd 1964 februárjától az első titkára lett.
1965 júliusában felmentették az MSZMP megyei első titkári funkcióból - meghagyva végrehajtó- és pártbizottsági tagságát -, s kinevezték a Heves Megyei Tanács VB elnökének.
1969 januárjában a megyei tanácselnöki funkcióból felmentették, ugyanígy az MSZMP végrehajtó bizottsági tagságát is megszüntették, de meghagyták a pártbizottsági tagságát. Felmentésére, s annak indoklására - ti. "munkájának színvonala a legjobb szándéka ellenére sem érte el azt a szintet, amelyet a helyzet és a jövő feladatai megkívántak" - a Politikai Bizottsággal egyeztetve került sor. Bíró József ezt követően a nyugdíjaztatását kérte.
1969. október 31-én a megyei pártbizottság szigorú megrovás pártbüntetéssel sújtotta, s visszahívta a megyei pártbizottságból, mert pártszerutlen magatartást tanúsított a megyei tanács vb-elnöki funkcióból történő leváltása után és mások emiatti pártszerutlen akcióitól sem határolta el magát, sőt ösztönözte azokat. (Felmentését egyesek pártszerutlen lépésnek és a kipróbált kommunisták üldözésének minősítették, és állítólag megengedhetetlen hangnemben követelésekkel léptek fel a Központi Bizottsággal szemben.) Ekkor hozták fel ellene azt is, hogy 1968-ban szerkesztett egy memorandumot a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban keletkezett politikai válság rendezésére, amelyet Komócsin Zoltánhoz és Fock Jenőhöz is eljuttatott. Mindketten KB- és PB-tagok voltak, Fock Jenő egyben a minisztertanács elnöke. A szöveg a Központi Bizottságéval ellentétes politikai nézeteket tartalmazott a csehszlovák kérdéssel kapcsolatban, s azt oroszra is lefordíttatta. (A memorandumot eddigi kutatásaink során nem sikerült fellelnünk.)
A pártbüntetését 1973-ban - nem saját kérésre, hanem a fegyelmi szabályzatban előírt három év eltelte után - felülvizsgálták, s törölték.
1975 augusztusában, 60 éves korában halt meg. Temetésén a megyei vb-tagoknak nem volt kötelező megjelenni. Ravatalánál a megyei tanács elnökhelyettese mondott búcsúztatót, míg sírjánál az egri városi pártbizottság titkára tartott beszédet. Az egykori munkásmozgalmi veterán és megyei párt első titkár temetésén a Központi Bizottságtól senki nem képviseltette magát.
HML MSZMP Archívum 22. fond (Heves Megyei Levéltár MSZMP Archívum MSZMP Heves Megyei Bizottsága) iratai alapján.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt szeptember 28.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet új számmal jelenik meg a szeptember beköszöntével. Ezúttal leginkább a hétköznapi küzdelmek világába kalauzolják el az olvasót a megjelent forrásismertetések. Legyen szó akár a saját megélhetésükön javítani kívánó fiumei tisztviselőkről, egy államfordulatot éppen átélt kárpátaljai lakosokról, vagy éppen az államhatalom restriktív intézkedései ellenére is működő római katolikus egyházról és annak tagjairól. S arra nézve is láthatunk egy esetet, hogy a hétköznapok újságolvasóinak és maguknak az újságíróknak köszönhetően hogyan válhatott valaki „sikertelen bűnözővé” száz évvel ezelőtt.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az Osztrák-Magyar Monarchia fiumei tisztviselőinek és alkalmazottainak meglehetősen komplex világát mutatja be. Forrásismertetésében nagyrészt a mai Rijekában őrzött iratokra támaszkodva tárja az olvasók elé, hogy az említett állami tisztviselők és alkalmazottak milyen módon kívánták orvosolni – többek között kérvények megfogalmazásával – egzisztenciális nehézségeiket.
A dualizmus bő ötven événél sokkal rövidebb időszak, mindössze hét hónap változásainak eredményét ismerteti írásában Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet). Publikációjában két, 1939 októberében papírra vetett hangulatjelentést mutat be, amelyek az 1939 márciusának közepén ismét magyar uralom alá került Kárpátalja gazdasági, szociális és politikai viszonyairól, illetve a helyben tapasztalt helyzet változásáról adnak számot.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) friss forrásismertetésében a Zágon József és Kada Lajos közötti levelezésből mutat be újabb részleteket. Ezúttal Zágon Lajosnak a magyarországi katolikus egyház 1961-1971 közötti helyzetéről szerzett információit adta közre. A korabeli budapesti vezetés folytatta az 1940-es évek végén megkezdett egyházellenes politikáját, azonban tárgyalt tíz év mégsem tekinthető monoton időszaknak a magyarországi katolikus egyház szempontjából, mivel a Vatikán és a Magyar Népköztársaság 1964-ben megállapodást kötött egymással, valamint lezajlott a II. Vatikáni Zsinat magyar püspökök részvételével.
Halász János (levéltári referens, Kulturális és Innovációs Minisztérium) forrásismertetésének második részében a már megismert „Kloroformos Bandi” ékszerrablási ügyének magyarországi tárgyalása kerül a reflektorfénybe, valamint az, hogy éppen a „kloroformos” jelző miként bélyegezte meg Faragó Andrást, és hogy ebben mekkora szerepe volt a korabeli sajtófogyasztásnak.
Idei negyedik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Továbbra is él ugyanakkor felhívásunk korábbi és leendő szerzőink felé: az ArchívNet szerkesztősége várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. szeptember 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő