A Heves megyei kormányösszekötő 1956. november 22-ei jelentése

„A jelenlegi rendőrség és a 80-100 tisztből álló katonaság nem ért egyet a Munkás–Paraszt kormánnyal, […] Most a következő törekvés van kialakulóban. Alakítanak járási, városi és megyei forradalmi bizottságokat azzal a céllal, hogy küldötteket küldenek az országos parlamentbe, aki [!] majd meg fogja választani a kormányt. A megyei vezetőket máris el akarják bocsájtani, […] A kormányösszekötő felveti, hogy sürgősen kapjon segítséget karhatalmi vonalon, mert semmi erő a kezükben nincs, végeredményben a forradalmi bizottságok azt csinálnak amit akarnak.”

Bíró József pártfunkcionáriusi pályafutása

1915-ben született a Heves megyei Mátraballán. Édesapja uradalmi cseléd volt, aki az I. világháborúban orosz hadifogságba esett, s ezt követően vöröskatonaként harcolt. A harcokban eleshetett, mert egy idő után nem adott magáról életjelt.

A polgári elvégzése után mezőgazdasági szakiskolát végzett, majd 10 évig különböző helyeken - többek között Budapest környékén - mint gyümölcskertész dolgozott.

1940-ben tagja lett a Szociáldemokrata Pártnak, s Csillaghegyen bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba.

1945-ben Mátraballa községben szervezte a Kommunista Pártot, majd 1946 elején körzeti párttikár lett. 1946 őszén 2 hónapos pártiskolát végzett, majd 1946 decemberében a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottsága Párt és Tömegszervezetek Osztályára került instruktorként, később ugyanitt osztályvezető-helyettesként dolgozott. 1950-ben, 2 éves pártfőiskolai tanulmányok után, államvizsgázott. 1954 és 1956 között az Magyar Dolgozók Pártja Békés Megyei Bizottságának az első titkári funkcióját látta el.

1956 novemberében kormányösszekötőként Heves megyébe helyezték, ahol automatikusan tagja lett az MSZMP Heves Megyei Ideiglenes Intéző- és Végrehajtó Bizottságának.

1957 márciusától az MSZMP Heves Megyei Bizottsága másodtitkára, majd 1964 februárjától az első titkára lett.

1965 júliusában felmentették az MSZMP megyei első titkári funkcióból - meghagyva végrehajtó- és pártbizottsági tagságát -, s kinevezték a Heves Megyei Tanács VB elnökének.

1969 januárjában a megyei tanácselnöki funkcióból felmentették, ugyanígy az MSZMP végrehajtó bizottsági tagságát is megszüntették, de meghagyták a pártbizottsági tagságát. Felmentésére, s annak indoklására - ti. "munkájának színvonala a legjobb szándéka ellenére sem érte el azt a szintet, amelyet a helyzet és a jövő feladatai megkívántak" - a Politikai Bizottsággal egyeztetve került sor. Bíró József ezt követően a nyugdíjaztatását kérte.

1969. október 31-én a megyei pártbizottság szigorú megrovás pártbüntetéssel sújtotta, s visszahívta a megyei pártbizottságból, mert pártszerutlen magatartást tanúsított a megyei tanács vb-elnöki funkcióból történő leváltása után és mások emiatti pártszerutlen akcióitól sem határolta el magát, sőt ösztönözte azokat. (Felmentését egyesek pártszerutlen lépésnek és a kipróbált kommunisták üldözésének minősítették, és állítólag megengedhetetlen hangnemben követelésekkel léptek fel a Központi Bizottsággal szemben.) Ekkor hozták fel ellene azt is, hogy 1968-ban szerkesztett egy memorandumot a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban keletkezett politikai válság rendezésére, amelyet Komócsin Zoltánhoz és Fock Jenőhöz is eljuttatott. Mindketten KB- és PB-tagok voltak, Fock Jenő egyben a minisztertanács elnöke. A szöveg a Központi Bizottságéval ellentétes politikai nézeteket tartalmazott a csehszlovák kérdéssel kapcsolatban, s azt oroszra is lefordíttatta. (A memorandumot eddigi kutatásaink során nem sikerült fellelnünk.)

A pártbüntetését 1973-ban - nem saját kérésre, hanem a fegyelmi szabályzatban előírt három év eltelte után - felülvizsgálták, s törölték.

1975 augusztusában, 60 éves korában halt meg. Temetésén a megyei vb-tagoknak nem volt kötelező megjelenni. Ravatalánál a megyei tanács elnökhelyettese mondott búcsúztatót, míg sírjánál az egri városi pártbizottság titkára tartott beszédet. Az egykori munkásmozgalmi veterán és megyei párt első titkár temetésén a Központi Bizottságtól senki nem képviseltette magát.

HML MSZMP Archívum 22. fond (Heves Megyei Levéltár MSZMP Archívum MSZMP Heves Megyei Bizottsága) iratai alapján.

Ezen a napon történt május 26.

1980

Farkas Bertalan hajózó százados és Valerij Kubászov űrhajós ezredes a Szojuz–36 fedélzetén elhagyta a földet. (A program korábbi technikai...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő