A Kulturális Kapcsolatok Intézete
A külfölddel valo kulturális kapcsolatainak ügyével eddig több különböző és állami szerv foglalkozott az e tárgykörben felmerülő feladatokat kellő tervszerűség és egységes rendszer nélkül bonyolították le. Ennek a hiánynak a megszüntetése érdekében tartom szükségesnek a fenti rendelettel életrehívandó Szervezet megszervezését.
Előzmények
A rendelethez készült előterjesztés megemlíti, hogy a létrehozandó Kulturális Kapcsolatok Intézete nem csak költségvetésének egy részét kapja más intézményektől, hanem bizonyos elődintézmények feladatkörét és hatáskörét is átveszi. A legfontosabb ilyen - rövid életű - előd-intézmény a Külföldi Kapcsolatok Hivatala volt.
Ennek megszervezése először 1948. március 12-én szerepelt a Minisztertanács
ekkor került a Minisztertanács elé az előterjesztés a „külföldi kapcsolatok hivatalának létesítése tárgyában". (Lásd az 1. számú forrást!)Ezt követően 1948. március 19-én fogadták el azt a
, amely létrehozta a Külföldi Kapcsolatok Hivatalát (KKH). (Lásd a 2. számú forrást!) A rendelet 1. § értelmében a KKH feladata lett a Miniszterelnökség ügykörébe tartozó külföldi kormánydelegációk magyarországi fogadása, valamint magyar kormánydelegációk külföldi utazásainak előkészítése. A 2. § jelentősen tovább bővíti a rendelet hatálya alá tarozó utazások . A külföldi delegációk fogadásának és a magyar küldöttségek külföldi útjainak költségeit a miniszterelnök költségvetésében kellett biztosítani.1949. május 27-én a Minisztertanács felemelte a KKH dolgozóinak létszámát, és az intézmény tevékenységi körébe sorolta a rendszeresen visszatérő állami ünnepek rendezésének
is.Nagyon rövid idő, alig két hónap múlva a Minisztertanács ismét foglalkozott egy, a KKH-t érintő üggyel. A hozott határozat értelmében a külföldre meghívást küldők, és meghívást kapottak az elküldést vagy a meghívás kézhezvételét követően kötelesek a KKH-nak bejelenteni és annak előzetes hozzájárulását kikérni a vendégfogadáshoz, illetve az utazáshoz. Csak ennek birtokában lehetett hivatalos vendéget fogadni vagy meghívást elfogadni. Ezt követően a Miniszterelnökség Külföldi Kapcsolatok Hivatala foglalkozott a külföldi kiküldetések és külföldről érkező vendégek fogadásának hivatalos engedélyezésével.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 27.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.
Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.
Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.
Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. július 9.
Miklós Dániel
főszerkesztő