A Kulturális Kapcsolatok Intézete

A külfölddel valo kulturális kapcsolatainak ügyével eddig több különböző és állami szerv foglalkozott az e tárgykörben felmerülő feladatokat kellő tervszerűség és egységes rendszer nélkül bonyolították le. Ennek a hiánynak a megszüntetése érdekében tartom szükségesnek a fenti rendelettel életrehívandó Szervezet megszervezését.

A Kultúrkapcsolatok Intézete megalapítása

Az alapítandó intézményről legközelebb 1949. május 2-án, a MDP KV Titkárságának ülésén esett szó. Ekkor Rajk László külügyminiszter előterjesztésében került a Titkárság elé a Népközi Kultúrkapcsolatok Intézete (NÉKI) létrehozásának

. (Lásd az 5. számú forrást!) Határoztak arról is, hogy az Intézet1949. június 1-én kezdje meg működését. A javaslat bevezetőjében az intézmény létrehozásának gyorsaságát azzal indokolták, hogy „Központi politika irányítás híján ez a munka tervszerűtlen és ellenőrizhetetlen." Ez abból fakad, hogy a kulturális külkapcsolatokat három helyen is intézik {Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) X. ügyosztálya, a Külügyminisztérium (KÜM) tájékoztatási osztályán és az MDP Kultúrpolitikai és Külügyi osztályain}, és ez sok esetben szervezetlenséghez vezet.

Az új tervezet valamelyes változásokat mutat az egy évvel korábban készülőhöz képest. Az előző tervezetben szereplő három osztályhoz itt további kettő jelent meg: a Tudományos és művészeti osztály, továbbá a tájékoztatási osztály.

A Népközi Kulturális Kapcsolatok Intézete (NÉKI) felépítése a terv szerint:

-          Elnök

-          Elnöki Tanács

-          Igazgató

-          Titkárság (ügyvezető titkár, protokoll; négy fordítóval és négy titkárnővel)

-          Magyar-szovjet kapcsolatok osztálya

-          Egyéb országokkal tartott kapcsolatok osztálya

-          Tudományos és művészeti osztály

-          Tájékoztatási osztály

-          Dokumentációs osztály

-          Gazdasági és költségvetési osztály

A Népközi Kulturális Kapcsolatok Intézetéről szóló előterjesztéshez a tervezett személyi és dologi kiadásokról készült kimutatást is csatolták. „A költségeket csak nagyon hozzávetőlegesen tudtuk megállapítani. Valószínű, hogy egy 10 000 000 forintos keret megfelelne a követelményeknek. Ehhez hozzá kell még tenni egy kb. 100 000 $-os valutakeretet a külföldi költségek fedezésére." A tervezett költségvetési kiadásokon kívül a javaslathoz csatoltak egy listát az alkalmazni szándékozott káderekről is.

A végső döntést az intézmény megalakításáról az MDP KV Titkársága 1949. május 30-ai ülésén hozták, (Lásd a 6. számú forrást!) amikor a Titkárság elé került a Minisztertanácsi rendelet tervezete. A rendelet-tervezet szerint az intézmény neve: Kultúrkapcsolatok Intézete. Az intézmény szervezeti felépítéséről és elhelyezéséről a dokumentum nem rendelkezett. Formálisan végül a Minisztertanács fogadta el a KKI megalapítását június 3-ai ülésén. (Lásd a 7. számú forrást!)

A KKI Elnöki Tanácsával kapcsolatban azonban jelentős változások történtek az intézet gondolatának felmerülése és végleges megalapítása között eltelt időben. Az 1949. május 2-ai tervezetben még a következők

: „Az Elnöki Tanácsban helyet foglalnak úgy a tudományos és művészeti élet, mint a Külügyminisztérium, kultuszminisztérium, Tudományos Tanács, MDP kultúrpolitikai és Külügyi Osztálya, Gazdasági Főtanács, stb. küldöttei. Az Elnöki Tanács havonta egyszer ülésezik és az igazgató által felterjesztett elvi kérdésekben hoz döntést."

Az Intézet megalapításáról szóló 1949. május 30-ai előterjesztés már egészen másként

: Az Elnöki Tanács véleményező és tanácsadó szerv, 5-15 kinevezett tagból áll, akiket a társadalmi egyesületek és szervezetek vezetőinek, a magyar tudomány, művészet és közélet kiemelkedő képviselői sorából a külügyminiszter nevez ki. Az Intézet elnöksége hivatalból tagja az Elnöki Tanácsnak, az Intézet elnöke egyben az Elnöki Tanács Elnöke is." Láthatóan annyi történt, hogy a két ülés között eltelt időben a különböző társadalmi szervek által delegált, tehát előzetesen nem válogatott tagok helyét kinevezett, kinevezésük előtt alaposan megvizsgált és ellenőrzött tagok léptek.

Az intézmény létrehozásával Magyarország összes kulturális külkapcsolata - a legfelső szint kivételével - egyetlen intézményben összpontosult.

Az intézményt a Külügyminisztérium alá rendelték, és az 5.§ értelmében a személyi és dologi kiadások fedezetéről a külügyminiszter költségvetésében gondoskodnak.

A KKI végleges megalapításával párhuzamosan megszüntették a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Intézetét.

Néhány hónap múlva ismét foglalkozott a Magyar Dolgozók Pártja Titkársága a Kultúrkapcsolatok

. A Kormány a kulturális kapcsolatok intézésére egy, a Külügyminisztérium alárendelt szervet állított fel. Az alapítás óta eltelt idő bebizonyította, hogy „A nemzetközi kulturális kapcsolatok helyes irányítása azonban csak - az eddigi tapasztalatok szerint - akkor valósítható meg, ha a magyar kultúrpolitikát irányító minisztérium és az említett intézet között a legszorosabb kapcsolat áll fenn." Ezért felügyeleti és költségvetési szempontból a Kultúrkapcsolatok Intézetét a Népművelési Minisztérium alá rendelték, a Külügyminisztérium az intézmény felett továbbra is társfelügyeletet gyakorolt (a kultúrattasékat továbbra is a külügyminiszter nevezte ki, a kultúregyezmények előkészítését a Népművelési Minisztérium, a Külügyminisztérium és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a KKI-val közösen készítette elő).

 

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).Tovább

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.Tovább

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.Tovább

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.Tovább

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők