A Kulturális Kapcsolatok Intézete

A külfölddel valo kulturális kapcsolatainak ügyével eddig több különböző és állami szerv foglalkozott az e tárgykörben felmerülő feladatokat kellő tervszerűség és egységes rendszer nélkül bonyolították le. Ennek a hiánynak a megszüntetése érdekében tartom szükségesnek a fenti rendelettel életrehívandó Szervezet megszervezését.

A KKI működése az ötvenes években (1949-1956)

A KKI 1949. és 1960. közötti működésére vonatkozóan csak töredékes iratok maradtak fenn a MDP iratanyagában, ezek a KKI által oda küldött jelentések. Az intézmény által ebben az időszakban keletkeztetett iratok elvesztek. Található azonban egy jelentés a fennmaradt iratok között, amely összefoglalja a KKI működésének első öt évében végzett

. A jelentés leszögezi, hogy a „Magyar Népköztársaság kormánya [...], mint minden területen, a külfölddel való kulturális kapcsolatok megszilárdítása és megszervezése terén is a szovjet példát kívánta követni." A kulturális külkapcsolatokat ilyen módon a második világháború előtt bevett gyakorlattól gyökeresen eltérően kellett szervezni, ez a munka pedig csak nagyon lassan, nagy döccenőkkel folyt. A KKI feladatait négy pontban megfogalmazó jelentés az intézmény működési körének két legfontosabb területét a magyar kultúra külföldi megismertetésében és népszerűsítésében, valamint más népek kultúrájának magyarországi megismertetésében látta.

Mint a dokumentumból kiderül, a szovjet-magyar kulturális kapcsolatokat csak a VOKSZ-on keresztül lehetett szervezni, a kezdeti időkben tehát ezzel a területtel a KKI csak igen korlátozott mértékben tudott foglalkozni.

Változás e tekintetben 1954-ben történt, mikor megkötötték az első szovjet-magyar egyéves kulturális munkatervet. Az új rendszer szerint lassan formálódó kulturális külkapcsolatokat az egyes szocialista országokkal kötött kulturális egyezmények fogták keretbe. 1950-1951-ben a Német Demokratikus Köztársasággal, Kínával, Csehszlovákiával és Albániával kötöttek ilyeneket. A jelentés elkészültekor küszöbön állt a kulturális egyezmény megkötése Koreával és Vietnámmal.

A nyugat-európai és egyéb kapitalista országokkal a kulturális kapcsolatok felvétele irányában az első tapogatózó lépéseket csak „az ott működő baloldali szervezetek útján tettük, és igénybe vettük a helybeli magyar baráti társaságok és magyar intézetek segítségét." Nyugati országokkal az intézmény nem folytatott személycseréket, kapcsolatokat csak a szűk, baloldaliakból álló körökkel sikerült ápolni. Ekkor kezdett formálódni az a tevékenységi irány, amely aztán fennállásáig a KKI működésének egyik sarkalatos pontja maradt: a kapcsolattartás az (emigrálásuk időpontja folytán) egymástól élesen elkülönülő magyar egyesületekkel és magyar emigráns csoportokkal.

 

Ezen a napon történt május 27.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő