A Kulturális Kapcsolatok Intézete
A külfölddel valo kulturális kapcsolatainak ügyével eddig több különböző és állami szerv foglalkozott az e tárgykörben felmerülő feladatokat kellő tervszerűség és egységes rendszer nélkül bonyolították le. Ennek a hiánynak a megszüntetése érdekében tartom szükségesnek a fenti rendelettel életrehívandó Szervezet megszervezését.
Az intézmény tevékenysége a Kádár-korban
Amint az intézmény neve is mutatja, a KKI-ban összpontosult a külfölddel fenntartott mindennemű kulturális kapcsolat szervezése. A Művelődési Minisztérium nemzetközi referaturája csak a szocialista országokkal tartott fenn bizonyos kapcsolatokat, a világ összes többi „külföldi" országával a KKI feladata volt a kulturális kapcsolatok építése és ápolása.
Az 1960-as években az intézmény széleskörű kulturális és tudományos kapcsolatok szervezésébe fogott szerte a világon. Az említetteknek megfelelően a KKI szervezte a (nem kormány-szintű) tudományos, kulturális, oktatási, művészeti, stb. delegációk külföldi útjait.
Az 1945 előtt kiépült magyar kulturális intézeti hálózat fennmaradt ugyan a második világháborút követően is, de az intézetek feladat- és hatóköre megváltozott az ötvenes években és a Kádár-korszakban. A kulturális intézetek rendszeres és bőséges jelentéseket küldtek a Kulturális Kapcsolatok Intézetének tevékenységükről, ami egyúttal azt is jelzi, hogy a kulturális információ- és hírszerzés az intézmény kiemelt feladata volt.
Az intézmény szervezte a magyar tudósok, kutatók utazásait a nemzetközi szervezetek rendezvényeire, konferenciákra, magyar kutatók részvételét közös európai, ENSZ-, UNESCO-projektekben. Emellett koordinálta a magyar tudóscsoportok részvételét nemzetközi természettudományos projektekben, más világszervezetek által szervezett, több éven át húzódó nemzetközi kutatásokban.
Magyarország évről-évre megkötött együttműködési munkatervek alapján folytatott közös kutatásokat, és alakított ki együttműködést szocialista és nyugati országokkal. Ennek megfelelően a KKI fontos feladata volt a két- és többoldalú tudományos együttműködési munkatervekkel kapcsolatos tárgyalások szervezésében és lefolytatásában való részvétel, a munkatervek kidolgozása, a szerződések megkötésének elősegítése, a szerződéskötés után pedig a munka koordinálása. A hatvanas évektől megélénkülő kulturális, tudományos kapcsolatok a KKI szervezetén keresztül folytak, amely e feladatkör révén kordában tudta tartani a rendszer politikájától elkanyarodókat.
Mint említettük, a KKI - jellegéből adódóan - hírszerzési feladatokat is ellátott. A közös projektekben részt vevő magyar tudósok nemcsak a KKI-nak írtak jelentéseket, magyar részről a tudósok kiküldése az ipari kémkedés eszköze is volt. Persze, az európai és amerikai szervezetek által felajánlott ösztöndíjak (IREX) ezzel párhuzamosan a Magyarországon folyó kutatások, stratégiai iparágak, stb. feltérképezését is szolgálták. A fejlődő országokba erőművek, stratégiai ipari létesítmények építésére, fejlesztésére kiküldött magyar szakemberek tevékenysége nem utolsó sorban a szovjet befolyási övezet erősítésének kiváló eszköze is volt. A KKI ilyen jellegű tevékenységéből eredő, a levéltári anyagában őrzött dokumentumok természetesen nem engednek betekintést a titkosszolgálati működésbe, a további kereséshez azonban támpontokat kaphatunk.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő