A Kulturális Kapcsolatok Intézete
A külfölddel valo kulturális kapcsolatainak ügyével eddig több különböző és állami szerv foglalkozott az e tárgykörben felmerülő feladatokat kellő tervszerűség és egységes rendszer nélkül bonyolították le. Ennek a hiánynak a megszüntetése érdekében tartom szükségesnek a fenti rendelettel életrehívandó Szervezet megszervezését.
Az intézmény tevékenysége a Kádár-korban
Amint az intézmény neve is mutatja, a KKI-ban összpontosult a külfölddel fenntartott mindennemű kulturális kapcsolat szervezése. A Művelődési Minisztérium nemzetközi referaturája csak a szocialista országokkal tartott fenn bizonyos kapcsolatokat, a világ összes többi „külföldi" országával a KKI feladata volt a kulturális kapcsolatok építése és ápolása.
Az 1960-as években az intézmény széleskörű kulturális és tudományos kapcsolatok szervezésébe fogott szerte a világon. Az említetteknek megfelelően a KKI szervezte a (nem kormány-szintű) tudományos, kulturális, oktatási, művészeti, stb. delegációk külföldi útjait.
Az 1945 előtt kiépült magyar kulturális intézeti hálózat fennmaradt ugyan a második világháborút követően is, de az intézetek feladat- és hatóköre megváltozott az ötvenes években és a Kádár-korszakban. A kulturális intézetek rendszeres és bőséges jelentéseket küldtek a Kulturális Kapcsolatok Intézetének tevékenységükről, ami egyúttal azt is jelzi, hogy a kulturális információ- és hírszerzés az intézmény kiemelt feladata volt.
Az intézmény szervezte a magyar tudósok, kutatók utazásait a nemzetközi szervezetek rendezvényeire, konferenciákra, magyar kutatók részvételét közös európai, ENSZ-, UNESCO-projektekben. Emellett koordinálta a magyar tudóscsoportok részvételét nemzetközi természettudományos projektekben, más világszervezetek által szervezett, több éven át húzódó nemzetközi kutatásokban.
Magyarország évről-évre megkötött együttműködési munkatervek alapján folytatott közös kutatásokat, és alakított ki együttműködést szocialista és nyugati országokkal. Ennek megfelelően a KKI fontos feladata volt a két- és többoldalú tudományos együttműködési munkatervekkel kapcsolatos tárgyalások szervezésében és lefolytatásában való részvétel, a munkatervek kidolgozása, a szerződések megkötésének elősegítése, a szerződéskötés után pedig a munka koordinálása. A hatvanas évektől megélénkülő kulturális, tudományos kapcsolatok a KKI szervezetén keresztül folytak, amely e feladatkör révén kordában tudta tartani a rendszer politikájától elkanyarodókat.
Mint említettük, a KKI - jellegéből adódóan - hírszerzési feladatokat is ellátott. A közös projektekben részt vevő magyar tudósok nemcsak a KKI-nak írtak jelentéseket, magyar részről a tudósok kiküldése az ipari kémkedés eszköze is volt. Persze, az európai és amerikai szervezetek által felajánlott ösztöndíjak (IREX) ezzel párhuzamosan a Magyarországon folyó kutatások, stratégiai iparágak, stb. feltérképezését is szolgálták. A fejlődő országokba erőművek, stratégiai ipari létesítmények építésére, fejlesztésére kiküldött magyar szakemberek tevékenysége nem utolsó sorban a szovjet befolyási övezet erősítésének kiváló eszköze is volt. A KKI ilyen jellegű tevékenységéből eredő, a levéltári anyagában őrzött dokumentumok természetesen nem engednek betekintést a titkosszolgálati működésbe, a további kereséshez azonban támpontokat kaphatunk.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 15.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő