A román királyi ünnep megünneplése 1939. május 10-én

A kolozsvári magyar konzul jelentései

A Határainkat védve földjeinket védjük, Mi is harcolunk határaink épségéért, Békét akarunk nem revíziót „feliratok alatt menetelő falusiak között kalotaszegi ünnepi viseletbe öltözött leányok és magyar legények is voltak, akiket azonban erre a szerepre karhatalommal kényszerítettek. Ennek a legények igen eredeti alakban kifejezést is adtak,” ugyanis „fáradtságot színlelve hol a jobb, hol pedig a bal kezüket emelték fel, s így a végén kezükkel össze-vissza hadonászva vonultak el az emelvény előtt.”

Források

Báró Bothmer Károly kolozsvári magyar konzul jelentése Csáky István magyar külügyminiszternek a május 10-i román királyi ünnep kolozsvári ünnepségeiről
Kolozsvár, 1939. május 10.

Magyar Királyi Konzulátus
Kolozsvár
Consulat Royal de Hongrie
Cluj
Calea Moşilor 3.

Nagyméltóságú dr. gróf Körösszeghi és Adorjáni Csáky István Úrnak
m. kir. külügyminiszter
Budapest

1. Pol. szám.
1939

Kolozsvár, 1939. május 10.-én

Tárgy: A május 10-iki nemzeti ünnep

Mint minden évben, úgy az idén is ünnepélyes keretek között ülték meg Kolozsvárt a május 10-ikét. Az ünnepség a görögkeleti kathedrálisban Istentisztelettel kezdődött, majd utána a volt magyar színház előtt fogadták a legfőbb helyi hatóságok vezetői a királyi helytartóval az élükön a különböző alakulatok díszfelvonulását. A felvonulás után a hivatalos fogadás következett a helytartóságon, délután díszelőadás a színházban, este pedig zenés fáklyásmenet a város főbb útvonalain keresztül.

Az Istentiszteleten, felvonuláson és a fogadáson a városban székelő konzuli kar is részt vett.

A felvonulás az előző évekkel szemben annyiban tért el, hogy az elvonuló alakulatok zömét falusi küldöttségek, "premilitar" és országőr szervezetek, iskolák, az iparosság és más testületek, tehát polgári egyének képezték, míg a hadsereget csak egy század repülőkatona és a militarizált tűzoltóság képviselte. A levegőben keringő repülőgépek is elmaradtak az idén, holott az előbbi években a Kolozsvárt állomásozó különböző fegyvernemek felvonulása alatt állandóan több repülőraj kísérte az elvonuló csapatokat.

A felvonulással kapcsolatban olyan tényről kell tisztelettel beszámolnom Nagyméltóságodnak, amely az itteni magyarság körében a legnagyobb fokú ellenszenvet és felháborodást váltotta ki.

A falusiak csoportjában ugyanis három, két rúdra kifeszített 3-4 méter hosszú fehér vászoncsíkot hordtak, amelyeken román és magyar szöveggel a következő felírások voltak olvashatóak: "Határainkat védve földjeinket védjük" "Mi is harcolunk határaink épségéért" "Békét akarunk nem revíziót".

Kézenfekvő az a feltevés, hogy ezeknek a feliratoknak értelmi szerzője ugyanaz a csoport, amely a miniszterelnökhöz hűségnyilatkozatot intézett és amelyről a bukaresti m. kir. követségnek az általa Nagyméltóságodhoz felterjesztett 34/biz.-1939. számú jelentésemben számoltam be.

Ebből az esetből azonban arra is lehet következtetni, hogy ennek a csoportnak a hasonló megnyilatkozásai valószínűleg román hivatalos körök kívánságára történtek. A magyar népközösség itteni szervező irodája ugyanis felszólítást kapott arra, hogy megfelelő testülettel vegyen részt a felvonuláson, amely kívánság elől azzal a kifogással tért ki, hogy még csak most áll a népközösség szervezés alatt és így megfelelő képviseltetésről nem áll módjában gondoskodni. Nyilvánvaló, hogy ezután az elutasító válasz után, amelyet a rendezőség a magyarság hivatalos képviseletétől kapott, a román érdekeket mindig készséggel szolgáló Bányai-Baumgartner és társaihoz fordult. Ezek ily módon teljes lojalitással nyújtottak segédkezet ahhoz, hogy alátámasszák azt az utóbbi időben román politikusok szájából a külföldön is elhangzott tudatosan valótlan kijelentést, hogy Romániában a kisebbségek teljes egyenjogúságban és megelégedésben élnek.

Az említett feliratok alatt menetelő falusiak között kalotaszegi ünnepi viseletbe öltözött leányok és magyar legények is voltak, akiket azonban erre a szerepre karhatalommal kényszerítettek. Ennek a legények igen eredeti alakban kifejezést is adtak. Amíg ugyanis a menetben szereplő egészen apró iskolásleánykák az előírás szerinti római köszöntésre emelt jobb kezüket a díszemelvény előtti elvonulás rövid ideje alatt minden fáradtság nélkül kinyújtva tartották, addig a felírások alatt menetelő tagbaszakadt magyar legények fáradtságot színlelve hol a jobb, hol pedig a bal kezüket emelték fel, s így a végén kezükkel össze-vissza hadonászva vonultak el az emelvény előtt. Megemlítésre méltó még az is, hogy éppen ezek alatt a magyar felírások lett menetelt a felvonuláson résztvevő egyedüli bocskoros oláh paraszt.

A magyar kisebbségi iskolák élén hordott táblán az iskola megnevezését feltüntető felírás ez alkalommal román és magyar nyelvű volt.

A felvonulás utáni fogadáson az egyházak és különböző hatóságok fejei tolmácsolták a helytartó előtt szerencsekívánataikat. Külön három emberből álló csoport képviselte a magyar népközösséget, amely először román majd magyar nyelven mondotta el üdvözlő szavait. A sorrendi szólításnál hívott német népközösség képviseletében senki sem jelentkezett.

Bothmer
m. kir. konzul

Eredeti gépelt szöveg tisztázott változata.
MOL K 63, 249. csomó, 1939-27/4. tétel, 494-495. folio

Ezen a napon történt november 14.

1925

Statáriális bíróság elé állítják lázadás bűntettével vádolva az augusztus 22-én elfogott Rákosi Mátyást, Gőgös Ignácot, Hámán Katót, Vas...Tovább

1965

A vietnami háborúban elkezdődik a „Ia Drang”-i csata, az első jelentősebb ütközet az amerikai és észak-vietnami erők között.Tovább

1972

az MSZMP KB ülésén Kádár János keményvonalas beszéde, a reform visszafordítása, a visszarendeződés kezdete. Kádár Moszkva és a „...Tovább

1988

November 14-ről 15-re virradó éjszaka a Palesztin Nemzeti Tanács kikiáltja a független palesztin államot az Izrael által megszállt...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő