A szövetkezeti mozgalom és az osztályharc alakulása Tolna megyében 1949-56 között

„Pártunk és Kormányunk intézkedései nyomán most állapítják meg, hogy kik azok a középparasztok, akiket a múltban helytelenül kuláknak minősítettek. Azokban a községekben, ahol ez a felülvizsgálás már megtörtént, a fmsz [földművesszövetkezet] igazgatósága a helyi pártszervezet bevonásával állapítsa meg, hogy a kuláklistáról törölt és teljes elégtételt kapott középparasztok között vannak-e olyanok, akiket az elmúlt években, mint kulákokat a fmsz tagjai közül és a fmsz vezetőségéből kizártak.”

Bevezetés 

A szövetkezeti mozgalom nem az 1945 utáni korszak találmánya. Hitel- és fogyasztási szövetkezetek Magyarországon először a 19. sz. második felében alakultak. Szélesebb körű szervezésük a 19. sz. utolsó évtizedében indult meg. A 20. sz. első évtizedének végén a Hangya szövetkezeti hálózat szinte már az egész országra kiterjedt. Hozzájárultak a kereskedelmi hálózat fejlesztéséhez, az áruellátás javításához. A hitelszövetkezetek elősegítették a mezőgazdasági termelés fejlődését. A tejszövetkezetek a szarvasmarha-tenyésztést segítették elő. Az 1945 előtti szövetkezeti mozgalom jelentős szerepet töltött be az ország gazdasági életében.

Tolna az ország kisebb megyéi közé tartozik. Természeti adottságai igen kedvezőek a földművelésre. Az 1945. évi földreform-rendelkezés az olyan uradalmi felszereléseket, amelyek szétosztása nem felelt volna meg a közérdeknek, földműves-szövetkezeti kezelésbe adta, pl. malom, szeszfőzde stb., ezzel is előmozdítva a szövetkezetek fejlődését. Létrejöttek a felsőbb szervek, 1949-től SZÖVOSZ (országos), MESZÖV (megyei) szövetség - 1951-től többször változott a név. Elvileg nem felsőbb, hierarchikus szerv volt, hanem érdekképviselet. A gyakorlatban azonban másképp működött.

Vannak tehát korábbi, részben már a századforduló tájékán létrejött szövetkezeti társulások s az 1945-46-ban kiadott rendeletek által megfogalmazott célok szellemében létrejött földműves-szövetkezetek - amelyek egyesülése a fordulat évében s utána bekövetkezett.

A szövetkezetek a helyi politikai csatározásokban mindenütt nagy szerepet játszottak. Igyekeztek, a központi utasításoknak megfelelően, végrehajtani az összevont szövetkezetekben a "tisztogatásokat". 1949. július 18-án a következő jelentést küldte a Tolna megyei SZÖVOSZ Budapestre, a SZÖVOSZ Személyügyi osztályának: "Felülvizsgáltunk 122 ügyvezetőt, azonnali leváltásra 42 került, ideiglenesen marad 29." [...] "... a megyei választmányi értekezlet igen szépen, hangulatosan, az éles osztályharc jegyében, valamint Pártunk politikájának helyeslése közepette, nagy vezetőnk Rákosi elvtárs és felszabadítónk a Szovjetunióhoz való ragaszkodás jegyében zajlott le."

Szeptember 28-án már alábbhagyott a lelkesedés: "Megyénkben a hangulat általában kielégítő, azonban még helyenként a kulákok igyekeznek beférkőzni a szövetkezeteinkbe ott, ahol a szövetkezeteink vezetői politikailag gyengék és nem viszik eléggé az osztályharcot a kizsákmányoló elemekkel szemben."

Az osztályharcot, tisztogatásokat a lakosság soraiból is segítették " önzetlen" feljelentésekkel, bizonyos vonzó szövetkezeti posztok (ügyvezető, felvásárló stb.) elnyerése reményében: "E hó 25-én tudtam meg, hogy X. Y. a dombóvári szövetkezet ügyvezetője, ki párttitkári teendőkkel is meg van bízva, milyen jobboldali magatartást tanúsított a múltban. Ténykedése ezt a beállítottságot igazolja, mert hazugságtól sem riad vissza, hogy a kommunistákat s zsidókat a szövetkezetből eltávolítsa." [...] "...ma azt is megtudtam, hogy X. Y. Gömbös katona volt, és 1934-35-ben mikor leszerelt, jutalmul kapta Dombóváron az iskolaszolgai állást." [...] "Ehhez hasonlókat még sokat tudnék, úgy X. Y-ról, mint a szövetkezet volt Hangyás klerikális dolgozóiról írni, csak a levél hosszúsága miatt nem teszem, de személyes kihallgatás alkalmával mindent szívesen elmondok."

Az ügyvezetők "politikai gyengeségének" s osztályharcos szellemének javítását szolgálja a SZÖVOSZ Személyügyi és Oktatási főosztályának 1952. november 4-én a megyébe érkezett 13/1952. sz. utasítása, amely részletesen leírja honnan kérjenek információkat a leendő ügyvezetőről s mire terjedjen ki.

a. Pártszervezettől - hozzátartozókról, baráti körről is! Esetleges külföldi kapcsolatokról stb.
b. A helyi tanácstól - szülőkről, testvérekről, esetleges házastárs szüleiről, nagyszülőkről, rokonokról, azok vagyoni helyzetéről, beadási kötelezettségük teljesítéséről, pártállásukról, hogyan dolgoznak, katonai múltjuk
c. Előző munkahelyéről pl. "dolgozókhoz való viszonya harcias volt-e vagy megalkuvó"
d. Volt munkatársaitól - magatartása, politikai megnyilvánulása pl. milyen családi életet élt
e. A szövetkezet vezetőségétől
f. Volt katona és hadifogolytársaitól, pl. hogyan vélekedett a Szovjetunióról
g. Testvéreiről
h. Feleségéről - annak munkahelyéről, rokonairól

A MESZÖV Személyügyi és Szakoktatási csoportja 391/686086/1953. sz. utasításában a következő szempontokat és követelményeket írta elő a vezetőség, országos, megyei s járási küldöttek káderkiválasztásánál: "Elsőrendű követelmény a párt- és osztályhűség [...] biztosítani kell 50-60%-os párttagok arányát, származás szerinti megoszlás: 85% munkás-paraszt, 15% értelmiségi és egyéb legyen"

A 11/1955. SZÖVOSZ rendelkezés ütemterv készítését kéri osztályidegen dolgozók leváltásáról - határidő 1 hónap. A MESZÖV III. negyedévi jelentése (VI/1092/1955) : "45 személy nem megbízható politikai szempontból földműves-szövetkezeti szinten, járási központoknál 1 fő kétes, 1-et vizsgálnak, 3 elbocsátva, MESZÖV-nél nincs"

A MESZÖV személyügyi előadója 1955. december 15-én a következőket jelentette: "A szövetkezeti apparátusban meglévő osztályidegenek eltávolítását nagyon langyosan kezelik, pl. a Paksi fmsz-nek 2 kulák származású dolgozója van, ezeket azonban a leváltásra kerülők ütemtervébe be sem vették. [...] még a jó szakmai képzettségre sem hivatkozhatnak, mert nincs megfelelő képzettsége."

Az erőteljes osztályharc s tisztogatások ellenére 1956 tavaszán még mindig találhatók "kétes" személyek több járásban, pl. a tamási járásban is: "X. Y. a pincehelyi fmsz vezető könyvelője, szüleinek két téglagyára volt, Tamásiban és Hőgyészen. Természetes, hogy állandó munkásokkal dolgoztattak, tehát kizsákmányoló tevékenységet folytattak, e szerint kulákok." [...] "Y. Z. a tamási fmsz vendéglő-étterem vezetője. A felszabadulás előtt nagyforgalmú üzlete volt és 4-5 állandó alkalmazottat tartott." Utóbbit a járás, szakember hiányában, továbbra is alkalmazni kívánta. A MESZÖV igazgatósága 1956. április 17-i ülésén mindkettejük további alkalmazásához hozzájárult.

Azonban nem csak a jobboldaliság okozott gondot. S. A. a MESZÖV megyei titkárához 1951. július 11-én írt levelében a következőket panaszolta: "Az iskolából telve ambícióval érkeztem vissza. Bíztam a SZÖVOSZ ígéretében, hogy Bonyhádon leszek elhelyezve, és így családommal együtt lehetek ismét. A meglepetés akkor ért, amikor a bonyhádi JPB a MESZÖV szem. felelősének kijelentette, hogy nem működhetek Bonyhádon, de még a járásban sem, mert baloldali vagyok. Utána jártam ennek a kérdésnek és nevetséges okot hozott fel Z. a baloldaliságot illetően, hogy nem köszöntem neki az utcán (állítólag) és, hogy konkretizáltam a múlt évben Révai elvtárs "Harc a klerikalizmus ellen" cikkét helyi viszonylatban, és ez sérti a parasztpolitikát. Kifogásolta azt is, hogy mint ipari munkás paraszti vonalon működöm."

Az elnök válasza: "Azon kell kezdenünk, hogy az elvtárs Pártunk tagja, ami kettőzött kötelezettséget jelent az elvtársra." [...] "Felhívjuk az elvtárs figyelmét arra, hogy jelenleg az elvtárs a földműves-szövetkezet alkalmazottja és rendelkezünk az elvtárssal." [...] "Megjegyezzük azt, hogy az elvtárs Pártunk tagja és reméljük azt, hogy mint helytálló kommunista fog viszonyulni levelünkhöz."

Az elnök sorai megnyugtatás helyett inkább elkeserítették S. A-t, aki újra tollat ragadott július 17-én: "Az ítélet elhangzott. A MESZÖV leveléből az tűnik ki, hogy én egy alávaló gazember vagyok, aki a Pártot semmibe sem veszi." [...] "Tanácsot kérek a MESZÖV-től, hogyan járjak el a felém elhangzott "baloldali" vád ellen. Ez annyit jelent, hogy ártalmas vagyok a Pártra nézve nem csak Bonyhádon, de másutt is és nem tudok nyugodtan dolgozni és jól, míg ez a kérdés tisztázást nem nyer. A baloldaliság épp oly veszélyes, mint a jobboldaliság, ha ugyan nem veszélyesebb, és ez nagy baj a Pártra nézve, de reám nézve is. Pártunk ügye megkívánja, hogy sorait megtisztítsuk az oda nem való elemektől. Erre vonatkozólag kérek tanácsot."

Vajon kapott-e tanácsot panaszkodó levélírónk? Az "ÜGY" tisztogatást kívánt, az "osztályharc" fokozódott. De kik ellen?! Idézet a SZÖVOSZ 1956.augusztus 23. 31.sz körleveléből: "Pártunk és Kormányunk intézkedései nyomán most állapítják meg, hogy kik azok a középparasztok, akiket a múltban helytelenül kuláknak minősítettek." "A rehabilitált középparasztok részére a fmsz-ek a legrövidebb időn belül biztosítsák a fmsz-i tagsággal járó jogokat és előnyöket." [...] "A legközelebbi taggyűlést, küldött- (köz)gyűlést a kizárás helytelenségéről, illetve a visszavételről tájékoztatni kell."

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.

Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.

Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.

Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.

Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. február 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő