Alternatív művészeti mozgalmak az 1970-es években: az Orfeo-ügy

„Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban már a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már. […] S ebben az időben felmerült bennünk a kérdés: mit csináljunk? Az az ötletünk támadt, hogy bábokat készítünk, és a bábelőadásokkal talán közelebb kerülhetünk a közönségünkhöz, az emberekhez. A bábokat még csak meg tudtunk csinálni, az előadást már nem, tehát meg kellett keresnünk azokat, akik más művészi ágak képviselőjeként segítségünkre lehettek.”

Malgot István beadványa Magyar Újságírók Országos Szövetségéhez a Magyar Ifjúságban megjelent cikk ferdítései miatt

Magyar Újságírók Országos Szövetsége

Budapest VI.
Népköztársaság útja 101.

Alulírott 

Budapest I. Attila út 35. sz. alatti lakos kérem a MUOSZ Etikai Bizottságát, hogy vizsgálja ki, mennyiben sérti meg az újságírói etikát a Magyar Ifjúság című hetilap 1972. október 12-i VI. évf. 41. számának ötödik oldalán kezdődő, hetedik oldalán végződő Orfeo az álvilágban címmel megjelent cikke, melyet Szántó Gábor írt.
Meggyőződésem szerint a cikk olyan tényanyagot tár a közvélemény elé, melynek nagyrészéről bizonyítható, hogy nem felel meg a valóságnak. Vitatható módszerei segítségével személyemet és az Orfeo együttest erkölcsileg, művészetileg és politikailag hazug megvilágításba helyezi. Meggyőződésem, hogy a cikk a közvélemény manipulálása révén gyűlöletet szít személyem és az Orfeo művészegyüttes iránt, s különösen sérti a cikkben szereplő kiskorúak érdekeit, akiknek közeli fényképét is közli. A következő lapokon indokaimat részletesen kifejtem.
Mellékelve 1 pld. az idézett cikkből.

Budapest, 1972. október 20.

Tisztelettel:
/Malgot István/
Budapest, I. Attila út 35. V. 5.

Eljárás indítását kérem a személyemre vonatkozó azon megállapítások miatt, amelyek vagy nem felelnek meg a valóságnak, vagy pedig nyilvánosságra hozataluk törvényellenes. A cikkben Szántó Gábor személyemet erkölcsileg züllött, politikai bűnözőnek igyekszik beállítani.

  1. Disszidálási kísérlettel vádol anélkül, hogy erről elmondaná az igazságot. Húsz éves koromban forradalmi romantikától vezettetve Kubába akartam távozni. Kísérletem következmények nélkül maradt, mert a XIII. kerületi Ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást.
  2. Államellenes összeesküvésben való részvételemről beszél. Ez törvényellenes, miután az  (amely egyébként baloldali jellegű volt) rám kiszabott büntetés felfüggesztésének próbaideje lejárt, s nekem ügyészi végzésem van arról, hogy büntetlen előéletű vagyok. Szántó Gábor ezzel a törvénytelen lépésével érhetetlen erkölcsi és társadalmi hátrányt okozott számomra s mindazok számára, akikkel egy művészcsoportban dolgoztam.
  3. Szántó Gábor állítása szerint az Iparművészeti Főiskoláról részben tanulmányi problémák miatt zártak ki. Ez hazugság.
  4. Szántó Gábor azt állítja, hogy távoznom kellett a Képzőművészeti Főiskoláról is. Fogalmazása azt sugallja, hogy sehol sem voltam képes a követelményeknek eleget téve helyem megállni. Az igazság az, hogy a Képzőművészeti Főiskolán tanulmányaimat befejezve abszolutóriumot szereztem, és mint arról hivatalosan értesítettek, 1973-ban államvizsgázni fogok.
  5. A cikkíró két házasságom felbomlásáról beszél anélkül, hogy erre az érintett személyek közül bárki is felhatalmazta volna. Magánéletem olyan vonatkozásait tárja fel, amely semmiféle közérdeket nem érint. Ezzel megsérti alapvető emberi jogaimat.
  6. A cikk tendenciózus beállítása azt sugallja, hogy szerelmi kapcsolatom volt kiskorú Orfeósokkal, holott ez nem igaz.
  7. Erkölcsileg igyekszik lejáratni, amikor kijelenti, hogy nyilvánosan nem vállalom az együttes vezetőjének pozícióját, mert akkor a felelősséget is vállalnom kellene. A valóság az, hogy soha nem voltam az Orfeo vezetője, csupán a bábcsoport rendezője. Ezideig az Orfeo együttest semmilyen szerv nem vonta felelősségre munkájáért; a cikk megjelenése után az együttes vizsgálatot kért maga ellen, ugyanezt tettem én is, feltehetően nem azért, mert nem akarok felelősséget vállalni munkámért.
  8. A cikkben a tőlem idézett mondatok a leírtaknak megfelelően soha nem hangzottak el a valóságban.

Miután a cikk személyemet oly módon kapcsolja össze az Orfeo művészegyüttessel, hogy egyenesen személyileg tesz felelőssé mindazokért, amiket az együttesről elmond, eljárás indítását kérem Szántó Gábor cikkének az Orfeo együttes munkájára vonatkozó megállapításai miatt. Szántó Gábor a valósággal jut konfliktusba erkölcsi, politikai és művészeti vonatkozásban.

Erkölcsileg azért, mert azt állítja:

  1. hogy az orfeósok valamiféle „Orfeo-ideológia" hatása alatt általában szembefordulnak családjukkal.
  2. nagycsaládot kívántak létrehozni
  3. ennek érdekében többen illegálisan huzamosabb ideig Szentendrén, két orfeós család tulajdonát képező házban laktak.

Az orfeósok nagyrésze bizonyíthatóan normális családi kapcsolatok között él, s az Orfeo együttes soha nem lépett fel a család és a házasság intézménye ellen. A családdal a cikk szerint is csak a többszörösen elvált szülők gyermekeinek volt konfliktusa. Szántó Gábor viszont ezért az Orfeót és személyemet vádolja, s ezeket a konkrét eseteket az Orfeo együttes és személyem erkölcsi lejáratására használja fel.
Politikai tekintetben ellenzékiséggel vádolja az Orfeósokat, s bizonyíték nélkül kijelenti, hogy társadalompolitikai elképzeléseik anarchista jellegűek.
Művészi tekintetben azt állítja, hogy az Orfeo művészegyüttes produkciói csupán arra szolgálnak, hogy az orfeósok zavaros eszméiket terjesszék általuk, s zavartalanul szédítsék egymást és közönségüket. A cikk ezen állítása nemcsak az együttes tagjait igyekszik lejáratni, hanem mindazokat, akik az együttes munkáját és produkcióit elismerték. Társadalmi, politikai és művelődési szervek, intézmények, nemzetközi zsűrik ítéletét támadja a cikk. Szántó Gábor ily módon támadja kultúrpolitikánkat, melynek irányításával évekig dolgoztunk.

Eljárás indítását kérem Szántó Gábor cikkének az újságírói etikát sértő módszere ellen.

  1. Cikket látszólag riport formában írta, s úgy állította össze, mintha a cikkben idézett személyekkel való közvetlen beszélgetés útján jutott volna felhasznált idézeteihez. Valójában azonban az ifjúság elleni bűntett gyanúja miatt ellenem folytatott rendőrségi vizsgálat jegyzőkönyveiből származik a cikk tizenegy idézett bekezdése, összesen több mint száz sor. A forrást Szántó Gábor nem nevezi meg. Eljárását törvénytelennek és az újságírói etikát sértőnek tartom, hiszen ügyészi határozat szüntette meg az ellenem folytatott rendőrségi vizsgálatot, leszögezve, hogy a vizsgálat nem igazolta az ifjúság elleni bűntett gyanúját. Semmiféle bíróság nem ellenőrizte a rendőrségi vallomások igazságtartalmát, amik egyébként is nem egy riport közvetlen őszinteségét, hanem a rendőrségi eljárás feszült légkörét tükrözik. Az idézetek nem a nyilvánosság számára készültek, milyen jogon, milyen felhatalmazás alapján teregetheti ki azokat Szántó Gábor, ráadásul bizonyítékok gyanánt.
  2. Szántó Gábor azáltal, hogy a cikkben két kiskorú lány közeli portréját közli mindenki számára felismerhető fényképfelvételen, nemcsak az újságírói etikát, hanem a kiskorúkat védő törvényeket is átlépi. A két közelről felvett arckép és a cikk összefüggései a kiskorúak érdekeit súlyosan sértik, környezetükben és iskolájukban máris elviselhetetlen körülményeket idéztek elő számukra.

Eljárás indítását kérem Szántó Gábor cikke ellen, mert a cikk félreérthetetlenül, manipulációk segítségével a közvélemény gyűlöletét igyekszik felkorbácsolni személyem és az Orfeo együttes ellen. Hamis állítások segítségével

  1. politikai és erkölcsi bűnözőnek állít be,
  2. az együttesről olyan képet ad, mintha a művészi tevékenység leple alatt káros és anarchista társadalompolitikai tevékenységet folytatna,
  3. tudva, hogy alkotmány védi a család és a házasság intézményét, s tudva azt, hogy a közvélemény éppen azért mert mindenkit elevenen érintő problémákról van szó, érzékenyen reagál a családdal kapcsolatos kérdésekre, az Orfeo együttest úgy állítja be, mintha a család intézményének felbomlasztásán munkálkodna,
  4. fenti módszerekkel, de a cikkben közvetlen utalással is az együttesről és személyemről is olyan képet igyekszik kialakítani, ami fedi a közvélemény tudatában a Manson-féle gyilkos és bűnöző bandáról és annak vezéréről alkotott képet.

A cikk végkicsengése az, hogy miután az illetékes szervek tehetetlenek, felkorbácsolt érzelmű közvélemények kell kikényszerítenie társadalomellenesnek beállított személyem és az Orfeo együttes félreállítását.
Eljárás indítását kérem, mert Szántó Gábor cikke ellentétben áll Alkotmányunk szellemével, mely egyaránt védi a művészi alkotómunka szabadságát és biztosítja az alapvető emberi jogokat, valamint azt is, hogy hazánkban szocialista meggyőződése miatt senkit sem üldözhetnek. (Úgy gondolom újságcikkben sem.) Márpedig az Orfeo együttesnek és nekem is több éves munkánkkal bizonyítható szocialista meggyőződésünk.

Budapest, 1972. október 20.

/Malgot István/
Budapest, I. Attila út 35. V. 5.

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 36. cs. /1972/ 2. ő. e. 4-8. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály - 1972.)

Ezen a napon történt január 27.

1944

A szovjet Vörös Hadsereg áttöri Leningrád több mint 2 éve tartó német blokádját.Tovább

1945

A szovjet Vörös Hadsereg felszabadítja a birkenaui és auschwitzi koncentrációs táborokat.Tovább

1967

Több mint 60 ország képviselője aláírja az Atomcsend-EgyezménytTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő