Alternatív művészeti mozgalmak az 1970-es években: az Orfeo-ügy

„Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban már a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már. […] S ebben az időben felmerült bennünk a kérdés: mit csináljunk? Az az ötletünk támadt, hogy bábokat készítünk, és a bábelőadásokkal talán közelebb kerülhetünk a közönségünkhöz, az emberekhez. A bábokat még csak meg tudtunk csinálni, az előadást már nem, tehát meg kellett keresnünk azokat, akik más művészi ágak képviselőjeként segítségünkre lehettek.”

A Fővárosi Tanács szakvéleménye az Orfeo bábegyüttes műsorairól

Másolat!

Írásbeli megkeresésükre az Orfeo bábegyüttes műsorairól röviden az alábbi szakmai véleményt írjuk:

Az együttest 1970. őszén a Budapesti Bábfesztiválon láttuk először. Az akkori két műsoruk: Dózsa és az Orfeo szerelme több szempontból gyengébben sikerült, pl. gyakorlatlanságot mutatott az együttes bábmozgatásban, tapasztalatlanságot a műsorok felépítésében, rendezésében. Konstruktív témakeresésük, érdekes formai próbálkozásaik, valamint a csoport korosztályi összetétele voltak azok a tényezők, amelyek azt eredményezték, hogy fokozottabb figyelemmel kísérjük bábozásukat, produkcióik fejlődését, és hasznos tanácsokkal segítsük őket.

Azt tapasztaltuk, hogy szívesen veszik segítő szándékunkat, megfogadják tanácsainkat és hasznosítani is igyekeztek azokat a következő műsoraikban.

Jelentkeztek az 1971. őszi Pécsi Nemzetközi Felnőtt-bábfesztiválra, 

című darabjával. 1971. tavaszán a műsort az úgynevezett válogató zsűri megnézte, s megállapította, hogy az előző két produkcióhoz képest jelentős minőségi fejlődést ért el a csoport. Az akkor látott Mockinpott úr azonban több szempontból vitatható volt, de csírájában már magában hordta egy nagysikerű produkció lehetőségét. Pécsett a nemzetközi fesztiválon be is bizonyították, hogy élni tudnak a lehetőséggel, kiválóan valósították meg a zsűri tagjainak tanácsait, ötleteit. Bemutatójuk mind a szakmai nemzetközi, bírálóbizottság, mind a közönség körében egyértelmű nagy sikert aratott. Ezt bizonyítja, hogy a nemzetközi zsűri cseh és lengyel tagja vendégszereplésre hívta meg az Orfeo együttest. 1972 tavaszán a Lengyelországi út meg is valósult. A pécsi sikeres szereplésükért a Művelődésügyi Minisztérium 5000 Ft-os külön jutalomban részesítette az Orfeo együttest.

Idézünk néhány sort Dévényi Róbert tanulmányából, melyek az ott kialakult vitákra és véleményekre épülnek.

"A 'Mockinpott úr' pl. rendkívül gazdagon élt a groteszk lehetőségeivel. Már a mozgási technika is telitalálat. Az araszoló vagy inkább majomszerű figura-mozgatás egy olyan jellemzően groteszk Mockinpott-járást eredményezett, amely szinte chaplini erővel szuggerálta a kisember tragikomédiáját."

[Az] 1972. nyári Békéscsabai Nemzetközi Gyermek-bábfesztiválra a szervező bizottság meghívta a csoportot, ahol a gyermekjátékok című műsorukkal a pécsi fellépésükhöz hasonló sikert arattak. A szakmai vitákban eltértek ugyan a vélemények arról, hogy ez a produkció közvetlenül a gyerekeknek szóljon, vagy inkább gyerekekkel foglalkozó felnőtteknek. Végeredményben azonban egyértelműen pozitívnak értékelték műsorukat.

A szervezőbizottság, valamint a zsűri éppen az Orfeónak e produkciója, valamint egy előbbi francia előadás alapján után döntött, hogy a jövőben mindig szívesen látnak olyan műsorokat, amelyek a felnőttek szerepéről szólnak, olyan értelemben, hogy milyen mértékben felelősek a gyermek személyiségének formálásáért, humanizmusuk, etikájuk, életszemléletük kialakításáért. Az Orfeo együttes műsora a felnőttek lelkiismeretét célozza.

Mindezeken túl még megjegyeznénk, hogy az Orfeo bábegyüttes azokon a fesztiválokon, amelyeken részt vett, nagyon szerényen, fegyelmezetten viselkedett, magatartásukkal is jó benyomást keltettek.

Amennyiben szükséges, véleményünket szóbeli beszélgetés során bővebben is szívesen elmondjuk, hogy segítsük az együttes további munkájának kibontakozását.

Hollós Róbertné
Főelőadó

A másolat hiteles:
[olvashatatlan aláírás]
irodavezető

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 36. cs. /1972/ 2. ő. e. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály - 1972.)

Ezen a napon történt december 03.

1910

Először mutatja be Georges Claude a modern neonvilágítást.Tovább

1917

Breszt-Litovszkban fegyverszüneti tárgyalások kezdődnek Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak (Németország és az Osztrák–Magyar...Tovább

1930

A budapesti Margit-szigeten átadják a Hajós Alfréd tervei alapján elkészült Nemzeti Sportuszodát.Tovább

1989

Befejeződik George H. W. Bush és Mihail Gorbacsov máltai találkozója.Tovább

1992

A távközlés egyik történelmi lépéseként Neil Papworth brit mérnök elküldi az első rövid szöveges üzenetet.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő