Alternatív művészeti mozgalmak az 1970-es években: az Orfeo-ügy

„Azt láttuk magunk körül, hogy a proletárdiktatúra nem azonos a proletárhatalommal, a párt nem azonos a munkásosztállyal. Cselekvési alternatívákat kerestünk, s korábban már a sztálinizmussal is, a maoizmussal is kacérkodtunk már. […] S ebben az időben felmerült bennünk a kérdés: mit csináljunk? Az az ötletünk támadt, hogy bábokat készítünk, és a bábelőadásokkal talán közelebb kerülhetünk a közönségünkhöz, az emberekhez. A bábokat még csak meg tudtunk csinálni, az előadást már nem, tehát meg kellett keresnünk azokat, akik más művészi ágak képviselőjeként segítségünkre lehettek.”

A Kőbányai Ifjúsági Klub véleménye a Magyar ifjúságban megjelent "Orfeo az álvilágban" cikkről

KŐBÁNYAI IFJÚSÁGI KLUB

X. HALOM U. 37/a
TELEFON: 136-879
Budapest, 1972. okt. 25.
Bp. X. ker Tanács, Népművelési Csop.

Feljegyzés a Kőbányai Ifjúsági Klub 1972. okt. 17-i taggyűléséről,
azaz
hozzászólás a Magyar Ifjúság okt. 13-i cikkéhez.

A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapjában, a Magyar Ifjúságban f. év okt. 13-án „Orfeo az álvilágban" címmel cikk jelent meg klubunk amatőr együtteséről.
Tagságunk okt. 17-én megvitatta a cikket, s több mint kétórás megbeszélés eredményeképpen véleményünk így összegződött:

  • Munkájukat ismerve pozitívan értékeljük a bábegyüttes tevékenységét.
  • Közösségi munkájukat jónak ítéljük, anarchista nézeteikről tudomásunk nincs.
  • Többször láttuk, hogy tanulásban segítették gyengébb társaikat.
  • Szorgalmas munkájuk eredménye az ország határain belül és kívül egyaránt elismert, önmaguknak és a klubnak egyaránt megbecsülést szereztek.
  • A cikk a klub életére és munkájára is negatív fényt vet, annak ellenére, hogy a klubnak társadalmi szervek, köztük a KISZ, a Tanács, és a Népművelési Intézet háromszor ítélte oda a Kiváló, és egyszer az Aranykoszorús címet, s az együttesek is csak dicsőséget szereztek fesztiválokon és egyéb seregszemléken.
  • Ezért az itt lévő klubtagság a cikk ellen tiltakozik, a fentiek miatt kéjük az illetékes szervet, hogy az Orfeo együttes további eredményes munkája érdekében az újságcikkben megjelent vádakat vizsgálja felül, és hasson oda, hogy a vizsgálat eredménye a Magyar Ifjúság hasábjain továbbiakban helyt kapjon.

Az alapcikkhez történt további hozzászólásokhoz ennyi a véleményünk:

  • Molnár Zsuzsát a Kőbányai Ifjúsági Klubban sem orfeós minőségben, sem egyébként nem ismerjük.
  • Az Orfeo együttes nem "izolálta magát" "a lehető legnagyobb mértékben" a Kőbányai Ifjúsági Klub közösségétől - csupán arról van szó, hogy egy, hetente háromszor-négyszer próbáló, és hetente egyszer fellépő együttes ilyen mennyiségű és minőségű munka mellett nem tud rendszeresen még más programokon is részt venni, csak időnként. Bár erről mi magunk is vitázunk, de mi lenne a tanulmányi eredményekkel, ha a fennmaradó két napjukat is a klubban töltenék?

A levelet elküldjük a Magyar Ifjúság Főszerkesztőjének, a Párt- és KISZ Bizottság országos, budapesti és kerületi szerveinek is.

Üdvözlettel az a 19 fő (nevek a klubban), aki a taggyűlésen jelenlévő 21 fő közül a levél elküldésével egyetértett.

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 36. cs. /1972/ 2. ő. e. 10. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály - 1972.)

Ezen a napon történt június 20.

1919

Az Újvárosháza Váci utcai épületének tanácstermében összeült a KIMSZ első kongresszusa, amelyen szervezeti szabályzatot és prog-ramot...Tovább

1928

Puniša Račić merényletet hajt végre a belgrádi parlamentben Stjepan Radić és más HSS-vezető ellen.Tovább

1940

Olaszország megkezdi a Franciaország elleni sikertelen megszállási kísérletet.Tovább

1963

A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok megállapodása a Kreml és a Fehér Ház közti forró drótról (állandó közvetlen telefonkapcsolat...Tovább

1976

A Jugoszláviában megrendezett V. labdarúgó Európa-bajnokságot Csehszlovákia nyeri, Panenka 11-esből szerzett góljával.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő