Bizalmas jelentés a magyar politikusok moszkvai útjával kapcsolatos közvélemény-kutatásról

(1946. április 18.)

„A negyedik kérdésünkben azt tudakoltuk: »Minő pénzügyi és gazdasági megegyezést vár a moszkvai tárgyalás eredményeként?« A társadalmi osztályok között lényegesebb különbség csak annyiban mutatkozik, hogy az értelmiségiek inkább gondolnak újabb áru csereforgalmi egyezmények megkötésére, mint a kispolgárok és a munkások (43%-28%-28%). A jóvátételi kötelezettségeink enyhítésére leginkább a munkások (31%), legkevésbé az értelmiségiek gondolnak, (22%). Egyébként egyöntetűek a vélemények.”

Forrás 

ad 1249/Bé
1946

MAGYAR TÁVIRATI IRODA
Magyar Közvéleménykutató Szolgálat

10.biz.
1946

Bizalmas jelentés
a magyar államférfiak moszkvai útjával kapcsolatban végrehajtott közvélemény kutatásról.

Kiegészítésül 14/1946. számú jelentésünkhöz közöljük az eredmények részletes megoszlását. A statisztikai feldolgozásnál ez alkalommal csak a három társadalmi réteget vettük tekintetbe. Kísérletképpen kérdezőbiztosainknak megbízást adtunk arra, hogy a megkérdezettekről- természetesen azok nevének megkérdezése nélkül- igyekezzenek kipuhatolni, hogy mennyire hívei a mai rendszernek. Bár ez a kísérlet nem tart igényt arra, hogy tudományosan megalapozott eredményre vezessen, mivel a kategorizálás ebben az esetben végeredményben kérdezőbiztosaink egyéni elbírálásától függött, közöljük, hogy mintegy 25% inkább jobboldalra, 35% erősebben baloldalra húz, 40% híve a jelen iránynak. Elsőnek felvetettük a kérdést "Miről tárgyalnak Ön szerint a moszkvai értekezleten?" A békeelőkészítéssel kapcsolatos politikai vonatkozásokat az értelmiségiek valamivel nagyobb számban említik, mint a kispolgárok, és ezek inkább mint a munkások (52,9%-51,1%-46,7%). A második kérdés azt tudakolja: "Várja-e Magyarország külpolitikai helyzetének javulását a kormányférfiak moszkvai útjától?" A közönség lényeges többsége (közel 2/3) a moszkvai út kilátásait kedvezően ítéli meg. A munkásság (67,4%) és kispolgárság (64,7%) e téren valamivel nagyobb optimizmust mutat, mint az értelmiség (56,0%) anélkül azonban, hogy az eltérések lényegbevágóak volnának. A politikai beállítottság szerint a jobboldali beállítottságúak 40%-a, a szélső bal 80%-a ad kedvező ítéletet. Harmadiknak megkérdeztük: "Gondolja-e, hogy a moszkvai tárgyalások eredményeképpen a magyar békeelőkészítő tervezet megértésre talál?" A válaszok megoszlása közel ugyanolyan, mint az előbbi kérdésnél, itt is a munkásság még bizakodóbb, mint a kispolgárok és ezek inkább, mint az értelmiség (59,9%-58,7%-53,8%). A politikai beállítottság szerint a megoszlás egyezik a második kérdésre adott válaszokkal. A negyedik kérdésünkben azt tudakoltuk: "Minő pénzügyi és gazdasági megegyezést vár a moszkvai tárgyalás eredményeként? "A társadalmi osztályok között lényegesebb különbség csak annyiban mutatkozik, hogy az értelmiségiek inkább gondolnak újabb áru csereforgalmi egyezmények megkötésére, mint a kispolgárok és a munkások (43%-28%-28%). A jóvátételi kötelezettségeink enyhítésére leginkább a munkások (31%), legkevésbé az értelmiségiek gondolnak, (22%). Egyébként egyöntetuek a vélemények. Az ötödik kérdésben azt vizsgáltuk: "Gondolja-e, hogy a moszkvai értekezleten a magyarországi megszálló csapatok csökkentéséről is szó esik?" Több mint a fele a megkérdezetteknek, főleg kispolgárok és munkások úgy gondolják, hogy igen, ugyancsak anélkül, hogy az egyes társadalmi rétegek között nagyobb eltérés mutatkoznék. A jobboldali beállítottságúak 40%-ban, a szélső baloldali érzelmuek 65%-ban látják a kérdésfeltevést lehetségesnek. Hatodiknak felvetettük azt a kérdést, hogy: "Mikorra várja az összes magyar hadifogoly hazatérését? "A munkások hamarább várják vissza őket, mint a polgári rétegek, a szélső baloldali érzelmuek jóval nagyobb optimizmust tanúsítanak, mint a jobboldali beállítottságúak.

Budapest. 1946. április 18.

Magyar Közvéleménykutató Intézet

A jelentéshez az alábbi kísérőlevél volt csatolva Gyöngyösi János külügyminiszter részére: Mellékelten tisztelettel megküldjük 10/1946 számú bizalmas jelentésünket. Ez a jelentés kizárólag Miniszter Úr tájékoztatására szolgál, a jelentéseinkre előfizető intézményeknek ezt nem küldtük meg. Budapest, 1946. április 18. (H. Schiller egyetemi ny. r. tanár, igazgató)

MOL XIX-J-1-a-1420./Magyar Országos Levéltár Mikrofilmgyujtemény. Az államigazgatás felsőbb szervei. Külügyminisztérium, Békeelőkészítő osztály iratai. Mikrofilmszám: 12420. tekercs. 28. cím. II-13. A Magyar Távirati Iroda Közvéleménykutató Szolgálatának jelentései a békekötés tárgyában végrehajtott közvéleménykutatás eredményeiről. 34-36. o.. Mikrofilmgyüjtemény: 12420. tekercs/

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt április 20.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők