A második világháborúban Németország elfoglalja Belgiumot – III. Lipót király feltétel nélkül kapitulál.Tovább
Diszkórobbanás a KISZ Központi Bizottságában
A 16-20 éves fiatalok „általában elutasítják a hagyományos tánczenét, szemben állnak a cigány-zenés szórakozással, a magyar nótával és az operettel. Kevesen kedvelik körükben a jazzt, a sanzont, a népzenét és a népzenei feldolgozásokat. Csökkent a népszerűsége a hatvanas évek közepén felvirágzott koncert-beatnak, a country-popnak, a folk-beatnak. A diszkózás és kemény rock kedvelése mellett népszerű szórakozási formáik: a klubba járás, a sport- és eszközjátékok rendszeres használata, a presszózás, a motorizációhoz és a technikához kapcsolódó hobby-tevékenység.”
Bevezetés
A terem sötétségét átszelő, a parketten, majd a falon végigkúszó, a szivárvány színeiben tündöklő fénynyalábok, flitteres blúzban, szűkszabású ingben és farmernadrágban lazán-hajlékonyan mozgó vidám fiatalok. Hát igen, valami hasonló kép lebeg(ett) előttünk a nyugati civilizáció egyik legközkedveltebb exporttermékéről, a diszkóról. A körülményeket tekintve a szombat esti láz magyar változata a hetvenes-nyolcvanas években persze egy kicsit másnak tűnt (legalábbis vidéken mindenképp), de az általa közvetített életérzés valóban internacionalista volt. A fülbemászó zene és a végtelenségig leegyszerűsíthető tánc könnyed kikapcsolódást kínált a budai klubban ugyanúgy, mint a kisvárosi "művközpontban". Nem is vonhatta ki magát hatása alól szinte egyetlen generáció sem, a klubdélutánokon és tinidiszkókban kört alkotva táncoló általános iskolás korosztálytól, az ismerkedni vágyó, első, második... szerelmüket kereső "érettebb" fiatalokon át, a flörtölő középkorúakon keresztül, a későn hazajáró gyermekért aggódó idősebbekig.
A pártállami vezetés, amely a szabad idő eltöltésének kérdését kezdetektől árgus szemekkel figyelte, a szórakozás ezen formájának térnyerését és az ennek következtében meginduló társadalmi folyamatokat nem hagyhatta figyelmen kívül.
A hetvenes évek elején a Nyugattal való kapcsolatok elmélyüléséből fakadó változások a lakosság számottevő részére hatással voltak. Így a fiatalok szocialista nevelését zászlajára tűző ifjúságpolitika reagálási kényszerbe került. A kérdés az volt, hogy kezében tudja-e tartani a változó társadalom növekvő igényeit, illetve - ahogy az későbbiekben egyre inkább érezhető volt - együtt tud-e haladni az új hullámokkal.
Az első lépés az MSZMP Központi Bizottságának 1970. február 18-19-én elfogadott állásfoglalása volt, amelyben tartva az önszerveződő, vagyis a "nem kívánatos" tartalmú és módszerekkel élő csoportoktól, megerősítették, hogy inkább a "szocialista töltetű, legális" formákban kívánják látni továbbra is a kikapcsolódásra vágyó fiatalokat. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy életkortól függően mindenkinek, a számára megadatott szórakozásáért felelős szervezetben kellett elképzelnie lyukas órái, napjai hasznos eltöltését: az általános iskola alsóosztályosainak, és a felsősöknek a második világháborút követően életre hívott Kisdobos-, illetve Úttörő Szövetségben, majd a középfokú tanulmányok megkezdésétől az 1957-ben zászlót bontott Kommunista Ifjúsági Szövetségben (KISZ). Mindezek mellett fakultatív programként választható volt az elkötelezettebbek számára a paramilitáris Ifjú Gárda, vagy a számos hobbitevékenységnek (lövészet, ejtőernyőzés...) otthont adó Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ). Az évtized derekán a KB 1974. március 19-20-i közművelődési határozata ugyancsak elismerte a művelődés, a szórakozás és a sportolás fontos társadalmi szerepét, ezért nagy hangsúlyt helyezett ezek "tervezésére, irányítására és befolyásolására", majd az 1976. évi V. törvény a kérdéskör átfogó szabályozását célozta meg.
A vezető testületi dokumentumok mindegyike előirányozta a szabadidő helyes eltöltéséhez szükséges feltételek gyors javítását, azonban az évtized végéhez közeledve sem változtak számottevően a kikapcsolódás körülményei. 1978 januárjában a KB Agitációs és Propaganda Bizottsága, az 1974-es közművelődési határozat végrehajtásának számbavételekor, állásfoglalásában megjegyezte: "A szórakozás lehetőségei valamelyest javultak. A szórakoztatás összehangolt fejlesztése, színvonalának emelése érdekében az illetékes állami szervek megtették az első lépéseket. Általában szegényesek és esetlegesek azonban még az igényes tömegszórakoztatás módszerei és formái, s változatlanul alacsony szintűek a szolgáltatások és a környezeti feltételek a vendéglátóipari szórakozóhelyek zömében." A könnyűzene iránt jelentkező tömeges igény kielégítése pedig még nagyobb kihívások elé állította a felelős szervezeteket. Erre az időszakra jellemző adat, hogy 1978-ban a művelődési otthonokban (amelyekből ekkor körülbelül 2600 volt az országban) több mint 35 ezer műsoros rendezvényen közel 8 millió látogató, az egyéb szórakoztató programokon 8,8 millió fő vett részt (ehhez jöttek még az Országos Rendezvény Iroda (ORI) által szervezett és a vendéglátóipar által kínált táncos alkalmak), de a magas számok ellenére az államilag nyújtott szórakozási lehetőségek mégis kevésnek bizonyultak. A kérdéskörben érintettek, úgymint a megyei tanácsok, a szakszervezetek, a Hazafias Népfront, vagy az ifjúságpolitikai csúcsszerv, az Állami Ifjúsági Bizottság mellett, a fiatalokkal való kapcsolatok első vonalában lévő KISZ volt a legszorítottabb helyzetben. A szövetség a hetvenes években számos akciót indított el hangzatos címekkel, ilyen volt az "Egyetemisták és főiskolások művelődéséért", az "Edzett ifjúságért", vagy az 1979-es mozgalmi évben meghirdetett "Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért" program, nem beszélve az egész országra kiterjedő ifjúsági klubmozgalom üzemeltetéséről és az általa levezényelt "Forradalmi Ifjúsági Napokról" (FIN). Azonban az új divatszerű szokásokra, mint a rockkoncert-látogatás, a táncház mozgalom és a diszkó, gyors válaszokat kellett adnia, ha nem akarta, hogy a fiatalság jelentős részét végérvényesen szem elől tévessze.
Ilyen körülmények hatására született 1980-ban a KISZ KB Kulturális Osztályán az itt közölt dokumentum, amely elutasítva mind a konzervatívnak minősített hagyományos tánczenét, mind az agresszívnak és gyakran rendszerkritikusnak bélyegzett rockzenét, a diszkó-kultúra felkarolásában és befolyásolásában vélte felfedezni az ifjúság megnyerésének új eszközét. A korszakra oly tipikus nyelvezetű írás olvasása közben gondolatban visszaröppenhetünk fiatalkorunk színhelyeire, vagy éppen az átélés varázsa nélkül, egy "ifjúság(szórakoztatás)politikai" pillanatképpel találkozhatunk.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 28.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.
Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.
Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.
Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.
A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.
A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. május 19.
Miklós Dániel
Főszerkesztő