Kirekesztett beolvadás

A cionisták válasza az első zsidótörvényre

„Bizonyos az, hogy a magyar zsidóság egyes, igen széles rétegei számára […] a kivándorlás nem jelenthet gyakorlati megoldást. […] De a fiatalabb generációval kapcsolatban is megfontolandó: vajjon helyes-e, szabad-e a pánik-hangulatban levő tömegeket a nagyvilágba kiengedni? Bizonyos, hogy nem szabad. Kell és a magyar zsidóság erőfeszítése kétségkívül meg is fogja találni azokat az eszközöket, amelyekkel a változott tendenciák dacára életlehetőség nyílik olyan széles rétegek számára, amelyek ma a legnagyobb bizonytalanságban néznek a jövő elé.”

Zsidó átszervezés

A hitközségi szervezet kialakulása

A zsidó államiság megszűnése után a zsidó közösségek voltak azok a közületek, amelynek a zsidóság fennmaradását nagyrészben köszönhette. Ezen közületek feladatköre kiterjedt a területén lakó zsidóságnak nemcsak vallási, kulturális és jótékonysági ügyeire, hanem közigazgatási jogokat is gyakorolt. Magyarországon az emancipáció hatásaképpen az 1868/69-es egyetemes gyűlés hozta határozatba, hogy a hitközségek egyedüli feladata az istentisztelet, szertartás, oktatás és jótékonyság kérdéseinek ellátása. Az 1868/69-es egyetemes gyűlés azon kísérlete, hogy a magyar zsidóságot egységes szervezetbe foglalja össze, sajnos, sikerre nem vezetett, mert az orthodoxok a meghozott szabályokba belenyugodni nem akartak, és így 1871-ben megalakult az orthodox szervezet, amelyhez harmadikként a statusquo-ante hitközségek szervezetét hagyta jóvá a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1928-ban.

Míg más országokban a hitközségeken kívül nagy zsidó szervezetek is létesültek, az asszimiláció ideológiájának képviseletére (a német Zentralverein és az osztrák Union der Oesterreichischen Juden), addig Magyarországon ilyen szervezet nem alakult. Nálunk a Magyar Cionista Szövetség az, amely a külföldi cionista szervezetek mintájára ideológiai alapon egyesíti magában a magyar zsidóság egy részét.

 

Miért nem érdeklődnek a zsidók a saját sorsuk iránt?

Mindazok, akik a zsidóság fennmaradásának eszközeit látták ezekben a különböző zsidó szervezetekben, igyekeztek ezeket erősíteni és feladatkörüket kiszélesíteni. A magyar zsidóság nagy többsége azonban, amelyet az asszimiláció tanának hirdetői abban a hitben ringattak, hogy a magyarságba való teljes beolvadás lehetséges, és akiknek a kapcsolata a zsidó valláshoz is állandóan gyengül, - amint ez különösen a zsidóság ifjabb generációjának nagy többségében látható -, ezek a zsidóság megszervezettségében értéket nem láttak és eltekintve a hitközségtől, amelyhez, mint kényszerszervezetthez tartozniuk kellett, semmiféle zsidó szervezethez nem kapcsolódtak. A hitközség feladatkörét is mindenképpen szűkíteni és korlátozni igyekeztek. A zsidó polgárnak mindaddig, míg azt hitte, hogy sorsa az ország minden más polgáráéval azonos, nem volt érdeklődése más közület iránt, mint amely sorsára, mint polgár sorsára befolyással lehetett. Így zsidó részről is mindig nagy volt az érdeklődés községi, vagy képviselőválasztások iránt, míg a zsidó közületek választásai érdektelenségbe fulladtak.

Ma, a zsidó törvénytervezet idején, a zsidó közületek jelentősége megnőtt. nem elegendő, ha a vallási szükségletek ellátása mellett működése csak kisfokú jótékonykodásban merül ki. Ezek a rendeletek oly nagyszámú zsidó egyénnek anyagi exisztenciáját rendítik meg, hogy ezen exisztenciák újra való talpra állítása kizárólag a zsidóság egységes erőfeszítésével lehetséges.

 

Megalakítandó a magyar zsidóság egységes képviselete

Ahhoz, hogy a zsidóság egy ily egységes erőfeszítésre képes legyen, meg kell szűnnie a zsidóság eddigi széttagoltságának. Mindenekelőtt meg kell végre szervezni a zsidóság egységes képviseletét, melynek példáját a német zsidóság megadta a Reichsvertretung der Juden in Deutschland-ban. Ebben az egységes képviseletében a magyar zsidóságnak helyet kell, hogy foglaljanak a neológ, az orthodox és a statusquo hitközségek képviselői, ezeken kívül a nagy izraelita nőegylet, a Wizo, a Mikefé, a Pro Palesztina és a Magyar Cionista Szövetség képviselői is. Egy ilyen egységes vezetőség iránt megvolna a bizalom zsidó részről is és meglenne az a tekintélye, nemzsidó körök felé, hogy hivatott a zsidóság kérdéseiben tárgyalni és a zsidóságot képviselni. Ha nincs is befolyásunk arra, hogy a zsidótörvények a zsidók kiiktatásában a gazdasági és kulturális élet terén, mily messze menjenek, kétségtelen, hogy a felelős tényezőknek nem célja a zsidókérdésben káoszt teremteni és országos érdek, hogy a termelésből kiiktatott zsidóság jövője tervszerűen alapíttassék meg. Sem gazdasági átrétegződés más pályákra, sem kivándorlás, nem lehetséges az illetékes hatóságok egyetértése, sőt támogatása nélkül. Ennek a képviseletnek a feladata a zsidóságnak befelé is utat mutatni, lelkileg megerősíteni és bátorságot adni.

A hazai zsidó közületek választási módjáról véleményünket már ismételten kifejtettük, úgy hogy ehelyütt nem is akarunk róla beszélni. De nem szólva arról, hogy ezekben a képviselet elsősorban a gazdag és ún. nagyzsidók kezében van, akiknek érdeke a zsidó tömegek érdekével nem mindenben azonos, ezeket a közületeket olyan időben választották, mikor feladatkörük sokkal szűkebb volt, amilyen ma.

 

Át kell szervezni a zsidó közületeket

Be kell vonniuk ezen közületek vezetőségébe olyan zsidó vezetőket, akiknek eddigi zsidó működése kifelé és befelé megnyugvást kelt. Ezen vezetőségek felelősségéből a cionisták jogszerűen kérnek részt. Erre jogot ad nekik az a zsidó munka, amelyet évtizedek óta végeznek Magyarországon is és jogot ad az, hogy a cionisták felismerése bizonyult a zsidókérdésben helyesnek. A cionisták bírnak tapasztalatokkal az átrétegeződés és a palesztinai kivándorlás kérdésében, és ők állíthatják helyre a kapcsolatot a magyar zsidóság és a külföldi nagy zsidó segélyező és kivándorlási szervezetek között.

A cionizmus feladata ezen kívül, hogy a zsidóság öntudatát újra megerősítse a zsidósággal, mi az, amit a zsidóság eddig Palesztinában létesített, mi az, amire minden zsidó jogos büszkeséggel tekinthet. Különösen a zsidó ifjúság nem nézhet csak a múltba; széles világos zsidó perspektívát kell előtte kitárni.

Nem lehet ma kérdéses, hogy ezt a perspektívát, ezt a kívánatos zsidó jövőt egyedül Palesztina jelenti, noha a magyar zsidóság nagy többségének a sorsa a magyar haza sorsához fog igazodni, és bár tudjuk, hogy a magyar zsidóságnak egyéb irányba vezetendő kivándorlása, mint palliatív eszköz is alkalmas átmenetileg a materiális feszültség csökkentésére.

A zsidó törvénytervezet ismét bebizonyította, hogy a magyar zsidóság sorsa is azonos más országok zsidóságának sorsával és csődöt mondott az a kísérlet, amelyik a hazai zsidóságból egy sui generis zsidóságot akart csinálni.

 

Nincs külön magyar zsidóság

A zsidóság a diaszpórában nem képes a saját sorsát irányítani. Sorsa mindig az ország többségi lakóságának kezében van. A zsidó törvénytervezet a magyarországi zsidóság helyzetét oly mértékben súlyosbítja, hogy elérkezett az idő a magyar zsidóság feleszmélésére, az erők összefogására és a megfelelő egységes szervezet megteremtésére, amely szervezet a magyar zsidóság fennmaradását a mai viszonyok között is biztosítani tudja.

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 23.

1912

A Vérvörös csütörtök. A Vérvörös csütörtökről emlékezik meg Babits Mihály Május huszonhárom Rákospalotán című versében.Tovább

1915

Olaszország csatlakozik az antanthoz, és hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1990

Letette az esküt az új magyar kormány. A művelődési és közoktatási tárca irányításával Andrásfalvy Bertalant bízták meg.Tovább

1990

Az MSZP II. kongresszusa Budapesten. Módosították a párt alapszabályát. Új tisztségviselők: elnök Horn Gyula, alelnök Jánosi György,...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megjelent az ArchívNet első száma 2022-ben

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma. Ezúttal a lap külön tematikával nem rendelkezik, azonban célunk továbbra is változatlan: írásos örökségünk bemutatása áll a fókuszban. Különlegesnek nevezhető a mostani szám amiatt is, mivel egy történettudományi vitának, továbbá a 2021. október 14-én megrendezett 20. századi gazdaság- és társadalomtörténeti források régi és új olvasatai című konferencián elhangzott előadások nyomán született esettanulmányoknak, forrásbemutatásoknak is helyt adunk.

Az ArchívNet 2021. évi 4-5. számában jelent meg Csikós Gábor és Ö. Kovács József tollából az Elbeszélés és történeti magyarázat ‒ „Magyar agrárcsoda” és a források vétójoga című írás, amelyet Varga Zsuzsanna angol nyelvű könyve inspirált. A vidéktörténeti témájú publikációhoz Honvári János, a Széchenyi István Egyetem professor emeritusa kívánt megjegyzéseket fűzni, amelyeknek helyt ad az ArchívNet. Lapunk ugyanígy helyt ad Csikós Gábor és Ö. Kovács József számára is, hogy reagáljanak Honvári János gondolataira. Szerkesztőségünk örömmel biztosított az ArchívNet hasábjain helyszínt a vitának, ugyanakkor fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a válasz és viszontválasz publikálásával a disputát lezártnak tekintjük.

A 20. századi gazdaság- és társadalomtörténeti források régi és új olvasatai című konferencián felszólalók a levéltári iratállományt és adathordozókat, mint forrásanyagot az eddigiektől eltérő megvilágításban mutatták be. A szóban elhangzottakat a terveink szerint írásban is megismerheti a nagyközönség az ArchívNet hasábjain. A sokrétű megközelítést alkalmazó előadók közül elsőként ketten, Balázs Gábor és Ordasi Ágnes jelentkezik esettanulmánnyal, akik egy-egy, elsősorban gazdaságtörténethez köthető iratanyagot mutatnak be más aspektusból. Balázs Gábor a 19. század legvégére nyúlik vissza bemutatott forrásával: a MÁV személyzeti iratanyagából kiemelt példával prezentálja, hogy egy adott kérvény miként lehet például forrása a családtörténet- vagy társadalomtörténetírásnak. Ordasi Ágnes pedig arra mutat rá, hogy egy felszámolásra ítélt bankfiókról készült jelentés milyen módon jelenthet forrást a politika- és társadalomtörténetírás számára.

Rajtuk kívül Kosztyó Gyula és Seres Attila írása kapott helyet az idei első számban. Kosztyó Gyula kárpátaljai levéltári forrásokon keresztül ismerteti meg az olvasót azzal a felfokozott közhangulattal, amely 1918 őszén volt tapasztalható a területen az első világháború elvesztése, valamint a bizonytalan hatalmi helyzet miatt. Seres Attila szintén ukrajnai forrásokat használt fel, hogy felhívja a figyelmet a magyar-szovjet határon 1956-1957 folyamán embercsempészettel foglalkozó szovjet katonák történetére.

Tájékoztatjuk egyben a Tisztelt Olvasókat, hogy a 2021. évi 6. számot követően L. Balogh Béni távozott az ArchívNet főszerkesztői posztjáról, feladatait az idei első számtól kezdve Miklós Dániel vette át. A jelenleg öttagú szerkesztőség (Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel, Takács Ábel és Wencz Balázs) köszöni L. Balogh Béni éveken át tartó munkáját, és további szakmai sikereket kíván számára.

Budapest, 2022. február 28.

Miklós Dániel
főszerkesztő