Magyarországi német egyesületalapítás Trianon után

„Azután a német birodalomra és Ausztriára való figyelemből is szükségesnek tartja a magyarországi németség nyelvi és kulturális jogainak respektálását. Hatalmi téren a németség ma nem számít, s talán sokáig nem fog számítani. A magyar külpolitikát nem is lehet egyoldalúan a németségre építeni, de ha már más nemzeteknek határozott támogatásával nem dicsekedhetünk, és azoktól egyelőre az ország integritásának helyreállítását nem várhatjuk, a németeket nem szabad ellenségünkké tennünk."

2.

Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek válaszlevele Bethlen István miniszterelnöknek

 

Bizalmas!

 

Nagyméltóságú Gróf Bethlen István miniszterelnök úr, Budapest

 

Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr, Kegyelmes Uram!

 

A hazai német Bleyer Jakab egyetemi tanár és nyug. miniszter úr által tervezett német kultúregyesület ügyében Excellentiádnak bizalmasan közölt intencióit nagyon helyeslem. Bleyer Jakabot becsületes szándékú embernek tartom. Többször volt alkalmam vele hosszabb eszmecserét folytatni. Gondolkodásának világossága, tapasztalatokon nyugvó szilárd elvei, kétségtelen hazafiassága - minden erős német népszeretete és a német kultúráért lelkesedése mellett - megnyugtató hatással voltak rám. Bleyer nem pángermán a szónak államegységi és hatalmi értelmében, hanem a régi német állami megosztottság mellett a németség kulturális hivatásában látja a németség jövőjét. Meggyőződéssel hirdeti, hogy a németség soha nem alkothat egységes államot, hanem mert a különböző államokban lakó németeknek a népi sajátosságaik és fejlett kultúrájuk megőrzése mellett őszintén és minden hátsó gondolat nélkül kell államához ragaszkodnia. Német szempontból is a történelmi Magyarország meggyőződéses híve. Az elszakadt országrészek németségében ápolja a magyar hazához való visszavágyódást. S hogy ez a munkája minél sikeresebb legyen, azért sürgeti a magyarországi németség nyelvének és kultúrájának kímélését és fejlesztését. Attól fél, hogy az elszakadt országrészek németsége megnyugszik a sorsában, és megfeledkezik Magyarországról, ha új államaiban több a nemzetiségi fejlődés lehetősége, mint Magyarországon. Azután a német birodalomra és Ausztriára való figyelemből is szükségesnek tartja a magyarországi németség nyelvi és kulturális jogainak respektálását. Hatalmi téren a németség ma nem számít, s talán sokáig nem fog számítani. A magyar külpolitikát nem is lehet egyoldalúan a németségre építeni, de ha már más nemzeteknek határozott támogatásával nem dicsekedhetünk, és azoktól egyelőre az ország integritásának helyreállítását nem várhatjuk, a németeket nem szabad ellenségünkké tennünk. Pedig a németek a hatalmas császárság megdőlése után a német államokon kívül élő németségre jobban figyelnek, mint azelőtt s barátságuk olyan állam iránt, amely a német lakosok nyelvi és kulturális szabadságát nem tiszteli, nem remélhető.

Végül a német népek általános közvéleménye is követeli ma a kisebbségek jogainak tiszteletét. Ezen érvek elől nem lehet elzárkózni. Azért helyeslem Excellenciádnak és a magyar kormánynak bölcs álláspontját, amely az ország egyes rétegeinek ellenzése dacára is a német kisebbség védelmét veszi programjába.

Azonban természetesnek tartom, hogy a kisebbségek szabadsága nem veszélyeztetheti az államot és a közérdeket. Nem szabad megengedni, hogy a németség a magyaroktól elkülönüljön és azoktól független vagy velük ellentétes politikát űzzön. Hiszem ugyan, hogy a németség útjai nem térhetnek el a magyarság útjától, de azért a kellő óvatossági rendszabályoktól nem tekinthetünk el. Különösen arra kell ügyelni, hogy a német intelligencia a magyarokkal együtt nevelődjék, és a magyar történelem és kultúra gondolatvilágába behatoljon, amit Bleyer is hangsúlyoz.

Igen praktikus megoldás lesz, ha a német közművelődési egyesületbe hazai közéletünk német származású és a német néppel foglalkozó, de egyébként kétségtelenül magyar érzésű kiválóságai belépnek.

Ily irányban érvényesíteni fogom befolyásomat az egyházi férfiak körében. Bizalmasan ajánlani fogom a belépést egyéb püspököknek és a püspöki kar útján a német hívek plébánosainak s a saját egyházmegyémben a németekkel foglalkozó papjaimnak. Hazafias papságunk biztosíték lesz arra, hogy a kultúregylet minden túlzástól óvakodjék. Egyébként a magyar szempontból teljesen megbízható papság bevonása Bleyernek is szándéka, akinek nyílt és férfias egyénisége nem keresi a megbúvást és a titkos utakat. Egyházi szempontból egyenesen szükségesnek tartom, hogy a papság a nemzeti kisebbség kérdésében népének vezére maradjon, mert különben a lelkipásztori munkát gátló gyanakvás ékelődik be a pap és a nép közé, ami egyes helyeken - sajnos - már most is tapasztalható. Mindenesetre kérem Excellenciádat a közigazgatási hatóságok erélyes utasítására, hogy a papság becsületes törekvéseit rövidlátó és kicsinyes történésekkel ne keresztezze és a kormány jól átgondolt terveit meg ne hiúsítsa. Soron kívül figyelmeztesse a honvédségnek megfigyelő osztagait, hogy több megértéssel figyeljék meg a papság [olvashatatlan mondat]

 

Fogadja

 

Esztergom, 1924. március 4.

 

Csernoch

 

Jelzet: Prímási Levéltár Esztergom (PLE) - Cat. 46. - 751/1924. - Egyházkormányzati iratok

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 20.

1944

Sikertelen merénylet Claus von Stauffenberg ezredes által Adolf Hitler ellenTovább

1969

Neil Armstrong holdsétája - "Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek"Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő