„Szívvel, lélekkel és ésszel”

Volt államvédelmi beosztottak levele Kádár Jánoshoz 1956 decemberében

„Elvtársaink döntő többsége október 23-tól kezdve végig részt vett az ellenforradalom elleni harcban. […] nem akadt olyan „ávós” család, amelyet az ellenforradalmárok ne kutattak volna fel. Állományunk nagy többsége november 4 óta is éjjel-nappal harcol az ellenforradalom nyílt és titkos erőinek megsemmisítéséért, a szocialista demokráciáért és a proletárdiktatúráért. Mindezek ellenére sokan köztük még mindig törvényen kívül állónak érzik magukat, félteniük kell családtagjaik életét és otthonaik biztonságát, és állandó támadásoknak vannak kitéve.”

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettesének és a Legfőbb Ügyésznek az 5004. számú együttes rendelete
a volt államvédelmi szervek beosztottainak elbocsátásáról és eddigi tevékenységének felülvizsgálatáról

A Belügyminisztérium államvédelmi szerveivel és azok beosztottaival kapcsolatban az alábbiakat rendeljük el.

1.

1./ A megszüntetett államvédelmi szervek beosztottait a BM állományából az 1956. évi december hó 1. napjáig el kell bocsátani. [?]

4.

1./ Valamennyi volt államvédelmi állományú beosztott eddigi tevékenységét és magatartását felül kell vizsgálni. [?]

3/. A felülvizsgálat célja annak a megállapítása, ahogy a volt államvédelmi állományú beosztott részese volt-e a megszüntetett államvédelmi szervek által elkövetett törvénytelenségeknek /hamis vallomások kikényszerítése, hamis bizonyítékok készítése, eljárások indítása és kezdeményezése koholt vádak alapján, törvénytelen fogva tartás, bántalmazás, alaptalan korlátozó intézkedések - ref. internálás, kitiltás - kezdeményezése, törvénytelen fegyverhasználat, a hivatali hatalommal való visszaélés egyéb esetei és más buncselekmények/.

5.

1./ A felülvizsgálat lefolytatására a rendőrség központi és területi szerveinél három tagú bizottságokat kell létrehozni. A bizottság elnöke: a megyei /budapesti/ rendőrkapitányság vezetője, tagjai: a Legfőbb Ügyész által kijelölt ügyész és a megyei /budapesti/ tanács végrehajtó bizottságának megbízottja.

2./ A Belügyminisztérium központi szerveinél szolgálatot teljesített volt államvédelmi állományú beosztottak felülvizsgálatára tíz bizottságot kell alakítani. [?] A központi szerveknél szolgálatot teljesített volt áv. állományú beosztottak felülvizsgálatára szervezett bizottságok elnökének és tagjainak kijelölésére külön rendelkezem. [?]

4./ [?] A felülvizsgálatot az alábbi elvek szerint kell lefolytatni:

a/ A felülvizsgálat alá vont volt áv. állományú beosztott eddigi tevékenységére és magatartására vonatkozó adatokat össze kell gyujteni. Ennek érdekében a helyi sajtóban értesíteni kell a lakosságot az államvédelmi beosztottak tevékenységének felülvizsgálatáról és fel kell hívni mindazokat, akik a volt államvédelmi beosztottak tevékenységével kapcsolatban adatokat tudnak szolgáltatni, hogy meghatározott időpontig /tíz napon belül/ írásban közöljék a bizottságokkal,

b/ A bejelentéseket és egyébként rendelkezésre álló adatokat a bizottság megtárgyalja és a tárgyalásról jegyzőkönyvet vesz fel. A tárgyalás során a bizottság köteles meghallgatni a felülvizsgálat alá vont beosztottakat és szükség szerint részletesen meghallgatja mindazokat, akik a beosztott eddigi tevékenységére vonatkozóan bejelentést tettek.

7.

1./ A bizottságok a felülvizsgálat eredményétől függően törvénytelenségek elkövetése esetén a volt államvédelmi beosztott ellen büntető eljárás megindítására tesznek javaslatot a Legfőbb ügyészségnek, illetőleg, ha nem volt részese a törvénytelenségek elkövetésének, határozatot hoznak a volt államvédelmi beosztott igazolásáról.

2./ A határozatot a bizottság elnöke és tagjai írják alá. Az igazolásról szóló határozat egy példányát a felülvizsgált államvédelmi beosztottnak át kell adni.

3./ Az igazolás alapján a volt államvédelmi beosztott bármely állami és társadalmi szervnél, illetve vállalatnál alkalmazható.

8.

A felülvizsgálatot a Belügyminisztérium központi szerveinél 1957. február 1-ig, a megyei /budapesti/ kapitányságokon 1956. december 31-ig be kell fejezni.

9.

1./ A jelen rendelet alkalmazása szempontjából a megszüntetett államvédelmi szervek beosztottjainak kell tekinteni az államvédelmi nyomozó, vizsgáló és kisegítő szerveknél, a KEOKH-Útlevél Osztályon, a kormányőrségnél szolgálatot teljesítőket, valamint a Belső Karhatalom hivatásos és továbbszolgáló állományát.

2./ A határőrségre, mint nem államvédelmi szervre a jelen rendelet hatálya nem terjed ki.

10.

A jelen rendelet végrehajtásáról az Országos Rendőrkapitányság vezetője gondoskodik.

Budapest, 1956. november hó 27.

Dr. Szénási Géza s. k.
Legfőbb Ügyész
 Dr. Münnich Ferenc s. k.
a Fegyveres Erők Minisztere

BM KI (Belügyminisztérium Központi Irattár), Parancsgyujtemény, 41. doboz.

Ezen a napon történt szeptember 20.

1929

Budapesten levetítik az első hangosfilmet („Az éneklő bolond”).Tovább

1956

Kétnapos tartózkodásra Budapestre érkezett Luther Evans, az UNESCO főigazgatója. A látogatás eredményeképpen Magyarország fokozatosan...Tovább

1990

Ratifikálják a két Németország újraegyesítését.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő