Az Iráni-Magyar Közlekedési Társaság (1975-1979)

A Hungarocamion Vállalat fuvarozási tevékenysége az egzotikusabbnak ítélt országokra is kiterjedt. A külföldön létesített tranzitállomásoknak – műszaki szerviz, személyzetellátás, vámoltatás és egyéb logisztikai feladatok ellátása miatt – mindig is meghatározó jelentőségük volt. Ebbe a folyamatba illeszkedett az Iránban alapított Iran–Majarestan Transport Co. létrehozása, amely később vakvágánynak bizonyult a cég történetében. A vegyesvállalat működése alatt végig nehézségekkel küzdött, de a rendelkezésre álló iratok néhány magyar szempontból érdekes tanulsággal szolgálnak.

Források

Részletek a Teheránban működő Hungarocamion képviselet személyi problémáiról készült közös jelentésből

Jelentés

A teheráni Hungarocamion kolónia személyi ellentéteinek kivizsgálásáról

[...]
Az ügy vizsgálata során meghallgattuk a nagykövet, a kereskedelmi kirendeltség vezető, a konzul véleményét és minden alkalmazottal beszélgetést folytattunk, egyes esetekben ismételten is.
[...]

A beszélgetések, valamint eddigi tényismereteink összevetése alapján a kolónián belül kialakult ellentétek okait az alábbiakban látjuk:

1./ A vezetés hibái:
- Az IMT és Hungarocamion kirendeltségének elhatárolása, az ezzel kapcsolatos jogok és kötelességek nem voltak egyértelműek.
- Az IMT magyar igazgatója és a Hungarocamion kirendeltség vezetője hatáskörének megosztása a kezdettől fogva nem volt egyértelmű. Ez szembeállította a két vezetőt és lehetőséget adott arra, hogy a beosztottak is kihasználják.
- A két vezető nem tartotta be a közös, illetőleg koordinált vezetés alapkövetelményét. Nem egymással egyeztetve intézkedtek, hanem egymással ellentétesen, és külön-külön egymás beosztottjai felé is. Ezt a beosztottak egy része kihasználta, és mindig a másik vezetőhöz szaladt „igazságért".
A két vezető pedig egymás intézkedéseit a beosztottakon keresztül kontrázta meg.
- A Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya [Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztálya] csak most adta ki az első munkaköri leírást, amely egyértelműen meghatározza az egyes beosztások feladatköreit, az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, valamint a feladatkörök elhatárolását. Ennek hiánya lehetőséget adott arra, hogy egyesek a gyakorlatban végzett feladataikat vitássá tehessék és mások feladataiba beleszólhassanak. A szakmai feladatok személyre szóló meghatározásának hiánya a munkában is és az emberek egymáshoz való viszonyában is ellentétekre vezetett.
- A két vezető nem használta fel a különböző problémák megoldásában a kollektívát. Nem kezdeményeztek közös véleménycserét sem a munka, sem az emberi problémák megbeszélése során; nem ütköztették nyílt színen az egymással ellentétes véleményeket és magatartási formákat. Ennek az lett a következménye, hogy a jelenlegi kolónia nem kollektíva, hanem csak egyedek összessége.
[...]

2./ A kolóniának, mint közösségnek hibái:
- Jellemző volt az emberek osztályozása nyelvtudás, iskolázottság, műveltség és aszerint, hogy ki mi volt korábban. Ez egyeseknél kisebbségi komplexusra, illetőleg mások lenézésére vezetett.
- Hiányzott a közvetlen, őszinte légkör. Az emberek szívesen alkottak véleményt közvetett információk, feltételezések alapján. Ez kedvező talaja volt a pletykának, irigykedésnek. Hiányzott a nyílt, egyenes, sértés és sértődés nélküli bírálat. Az egymás háta mögött történő véleményalkotás fenntartások fokozatos felrakódására, az ellentétek előbb burkolt elhúzódására, majd nyílt kirobbanására vezetett.
- Háttérbe került az emberek saját hibáikhoz való önkritikus viszonya, általában mindenki másban kereste a hibát anélkül, hogy az ellentétek kialakulásában játszott szerepét ki-ki reálisan mérlegre tette volna.
- A munkában is hiányzott az egymásnak történő segíteni akarás, és az emberek vagy saját munkájukat hangsúlyozták és emelték mások munkája fölé, vagy megkérdőjelezték egymás munkáját, illetőleg szorgalmát.
- Általában negatívan értékelhető a feleségek szerepe. Jelentős részük van abban, hogy az ellentétek kialakultak és elhúzódtak. Egyes esetekben férjeiket a háttérből irányítva ösztönözték saját, szubjektív ítéletalkotásukhoz igazodó magatartás kialakítására. Egyértelműen megállapítható, hogy ilyen nagy létszámú kolóniában a férjek és feleségek együttdolgozása egészségtelen.
[...]

Tanulságok, javaslatok:

A teheráni kolónia helyzetének vizsgálata fontos tanulságokkal szolgált a gazdasági tevékenység irányítása, szervezettsége, a káderkiválasztás és az emberi viszonyokkal való foglalkozás vonatkozásában.
Bebizonyosodott, hogy a vezetés gyengeségei, az emberek egymás közti viszonyában tartósan eltűrt ellentétek a munkára is negatív hatást gyakorolnak; lazítják a fegyelmet, csökkentik a munka hatékonyságát, és végső soron olyan légkör kialakulásához vezetnek, amelyben a tulajdonképpeni cél másodlagos szerepet kap.
Megállapítható, hogy a kolónia többsége [...] hosszabb idő óta jól látta el a szoros értelemben vett szakmai feladatát.
Ez elterelte a figyelmet a bajok tényleges okairól és a helyzet tisztázását, illetve megoldását is elhúzta.
Az utóbbi hetekben azonban a személyek ellentéte a munkában is lecsapódott, és a normális gazdasági tevékenység gátjává vált.
[...]
Intézkedéseket tettünk a munkarend megváltoztatására, a szakmai tevékenység szervezettségének, hatékonyságának fokozása céljából.

Budapest, 1977. június 1.

                                               Dr. Boros András és Dr. Vásárhelyi József

Kulcsszavak

Ezen a napon történt január 18.

1919

Ünnepélyesen megnyitják az első világháborút lezáró békekonferenciát Párizsban.

1945

A szovjet Vörös Hadsereg felszabadítja a pesti gettót.
A németek felrobbantják a budapesti Erzsébet hidat.

1946

Megnyitják a budapesti Kossuth hidat, a világháború után megépített első állandó dunai átkelőt.

1977

Újabb jelentős kölcsönt vesz fel a Magyar Nemzeti Bank. Nyugat-európai bankok 150 millió dollárt utalnak át Magyarországnak.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők