1950 – A fordulat éve az Országos Levéltár könyvtárában

„Az Országos Levéltárban folytatott vizsgálat alkalmával megállapítottam, hogy az OL könyvtára teljesen rendezetlen állapotban van. A könyvtárnak nincsen felelős vezetője. Ennek következtében a könyvtárba bárki szabadon bemehet, és onnan könyveket kivihet. Feltételezhető az is, hogy nem jelenti be az illető az elvitt könyvek mennyiségét. Továbbá megállapítottam, hogy 1936 óta kivett könyvek nagy része nincs visszaszolgáltatva.”

Források

Az Országos Könyvtári Központ és az Országos Levéltár első levélváltása

a.
Az Országos Könyvtári Központ vezetőjének adatkérő levele az Országos Levéltárnak

1950. június 23.

3925/1950 FG/Ma

Orsz. Magyar Levéltár 
könyvtár vezetőjének
Budapest

Tárgy: Adatok bekérése

Kérem, hogy felsőbb hatóságok számára történő sürgős adatszolgáltatás céljából f. hó 30-igválaszoljon a következő kérdőpontokra:

  1. Mi történt a könyvtár fasiszta anyagával?
    • Zúzdába hány kötet vagy métermázsa került?
  2. A nem kívánatos anyag selejtezése megtörtént-e, folyamatban van-e?
    1. az ismert jegyzékek alapján történt-e ez, vagy
    2. elbírálás alapján?
  3. A dokumentációs szempontból a kutatás számára megőrzött fasiszta vagy nem kívánatos könyvanyagot hogyan kezeli a könyvtár?
    1. lezárt helyiségben, hány kötetet?
    2. a raktárban maradt anyagot elkülönítve vagy a polcokon mi módon tartja?
    3. A közönség szolgálatára álló katalógusból a cédulákat kiemelte-e? Kb. mennyit?
    4. ha a cédulákat nem emelte ki, mi módon járt el?
  4. Mennyi a könyvtár teljes könyvállománya kötetszám szerint?
    1. ebből mennyi tudományos anyag?
    2. mennyi a kölcsönzésre és nem csupán tudományos kutatásra szánt szépirodalmianyag?
  5. Tudna-e nyilvántartásai alapján gyors választ adni arra, hogy külföldről országonként és évenként részletezve hány művet (kötetet) vásárolt 1946-47 óta?
  6. Folyó évben hány folyóirat jár a könyvtárnak?
    1. magyarországi?
    2. külföldi (országonként részletezve)

A terminus pontos megtartását feltétlenül kérjük.

Budapest, 1950. június 23.

/Zalai Zoltán/
az Országos Könyvtári Központ vezetője

Jelzet: MOL Y7-637/1950. (Magyar Országos Levéltár Levéltára - 1945 utáni iratok) - géppel írt eredeti.

b.
Az Országos Levéltár főigazgatójának és igazgatójának válasza az Országos Könyvtári Központ vezetőjének

1950. június 27.

A beadvány száma: 3925/1950

Tárgy:
Országos Könyvtári Központ könyvtári adatok bekérése

Az Országos Könyvtári Központ vezetőségének

Bp. V. Guszev u. 1.

F. hó 23.-án 3925/1950. FG/Ma. sz. a. kelt közleményére az alábbiakban van szerencsém válaszolni:
Amint már több alkalommal hangsúlyoztatott és jelentetett, az Országos Levéltár könyvtára zárt jellegű tudományos szak- és kézikönyvtár kizárólag az intézmény belső személyzete és levéltári kutatói használatára: mellérendelt jellegű, s mint ilyen, már természeténél fogva sem vonható a nagy köz- és kölcsönkönyvtárakkal azonos elbírálás alá; [...] Könyvtár, így házon kívüli kölcsönzésre, főként magánfelek részére, nincs is berendezve. Cédulakatalógusai magánfeleknek nem is hozzáférhetők, külső intézmények számára való kölcsönzés is csupán néhány kivételes esetben történt, éppen az Országos Könyvtári Központ megkeresésére. Külön könyvtári személyzete nincs; a felmerülő munkálatokat mellékes megbízásként az intézmény egyik főosztályvezetője és titkára látják el.

A közlemény kérdőpontjaira a következőkkel válaszolhatok:

  1. A könyvtár fasiszta anyaga még annak idején - 1946-1947-ben - a jegyzékek megjelenésének sorrendjében kiemeltetett a vonatkozó kartotéklapokkal együtt s a rendelkezésnek megfelelően az átvételre kijelölt illetékes szervnek, a Székesfővárosi Könyvtár I. Kerületi fiókjának elismervény ellenében átadatott. Hogy az anyag zúzdába küldetett-e, erről tudomásunk nincs. Átadatott összesen 159 kötet és füzet.
  2. A nem kívánatos anyag ismert jegyzékei az Országos Levéltár Könyvtárának - nyílván a fentebb ismertetett okokból - nem is küldettek meg.
    b.) Az anyag, amely itteni illetékes elbírálás alapján mégígy is nem kívánatosnak minősíttetett, a könyvtár állagából kiemelve külön őriztetik.
  3. Dokumentációs szempontból a kutatás számára megőrzött fasiszta könyvanyag az Országos Levéltár könyvtárában nincs.
    Ilyen szempontból az Országos Levéltár annak idején nem soroltatott a kivételezett intézmények közé.
    b.) A nem kívánatosnak minősített könyvanyag - 25 kötet és 31 folyóirat - a könyvtárból kiemelve külön zárt szekrényben őriztetik.
    c.) A fentebb mondott okokból a könyvtár kartotékkatalógusa nem áll a közönség szolgálatára s így a cédulák kiemelése mellőzhetőnek látszott.
    d.) A nem kívánatos könyvanyag kartotéklapjaira feltűnő helyen színes írással „Zárt anyag, csak főigazgatói engedéllyel használható!" megjegyzés vezettetett rá. [E pont mellett egy ceruzával írt kérdőjel található - ng!]
  4. A könyvtár teljes könyvállománya kb. 22 680 kötet a folyóirat állományokkal együtt.
    Teljes egészében tudományos és hivatali jellegű anyag.
    b.) Kölcsönzésre szánt szépirodalmi anyag nincs.
  5. Minthogy az Országos Levéltár Könyvtára 1950-ig növedéki naplót nem vezetett, a kérdés részletes megválaszolása nem áll módomban. 1950-ben a könyvtár:
    Vétel útján: 7 szovjet, 2 USA, 2 osztrák, 12 német, 5 francia, 7 angol művet,
    ajándék vagy csere útján: 2 csehszlovák, 7 holland, 1 belga, 2 olasz, 2 svéd, 4 osztrák és 9 francia művel gyarapodott.
  6. A folyó évben könyvtárunknak járó folyóiratok száma:
    a.) 14 magyar
    b.) előfizetés útján: 3 szovjet és 3 német, ajándék vagy csere útján: 3 osztrák, 1 csehszlovák, 5 francia, 3 holland, 2 svéd 1 belga és 1 olasz.

Budapest, 1950. jún. 27.

[Ember Győző], [Kapossy János]

Jelzet: MOL Y7-637/1950. (Magyar Országos Levéltár Levéltára - 1945 utáni iratok) - kézzel írt fogalmazvány.

Ezen a napon történt november 19.

1905

Megnyitották a hívők előtt a budapesti Szent István-templomot, a későbbi Bazilikát (a zárókő ünnepélyes elhelyezésére december 8-án került...Tovább

1912

Az I. Balkán háborúban a szerb csapatok döntő vereséget mérnek a török csapatokra.

1917

Befejeződik a Caporettói áttörés, Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai áttörik az olasz frontvonalat és megindulnak...Tovább

1919

A svájci parlament megszavazta a Népszövetséghez való csatlakozást.

1919

Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa, elutasítja a Párizs környéki békeszerződések szövegét.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők