Bevezetés

Az egypártrendszer kiépülését követően a Magyar Dolgozók Pártja kihasználta a rendelkezésére álló valamennyi legiszlativ és exekutiv lehetőséget arra, hogy az egész magyar társadalmat átalakítsa. A másként gondolkozó politikusokkal és állampolgárokkal szemben éppen úgy eljártak, mint a Magyar Dolgozók Pártján belüli vélt és valós ellenzékkel. Az ötvenes évek légköréhez a hidegháború, a végletekig fokozott békeharc, az állandó éberség éppen úgy hozzátartozott, mint az államvédelem, az internálás, a koncepciós perek és a zsúfolt börtönök.

A politikatörténet több szakaszra osztja a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett ötvenes éveket. 1953 júniusában az új kurzus módosította a párt és vezetői által irányított addigi politikai irányvonalat. Ugyanakkor a korabeli dokumentumok arról győzik meg a kutatót, hogy alig változott a társadalom állapota, hangulata.

A rendőrség 850.000 esetben rótt ki valamilyen bírságot az ország lakosságára 1951 és 1953 tavasza között. Ugyanebben az időszakban a bíróságok közel 380.000 esetben hoztak elmarasztaló ítéletet. Az MDP KV 1953 júniusi határozata nyomán meghirdetett amnesztia mintegy 750.000 embert érintett, ennek ellenére a börtönök telítettsége alig csökkent. Egy 1955-ös adat szerint, 1952-től összesen 1,1 millió vizsgálatot folytattak le a különféle szervek, és több mint 510.000 esetben vádemeléssel zárult a nyomozás.

A most közlésre kerülő dokumentumok az ötvenes évek speciális börtönviszonyaiba engednek bepillantást.