A Deutsch család hatvani kastélyának sorsa a világháború után

„A kiküldetési rendeletre dr. Cser János min. tanácsos vezetésével eljáró bizottságban a hatvani Deutsch-kastélyt megvizsgáltam abból a szempontból, hogy hadirokkant otthon részére alkalmas-e. Hatvan 17 000 lakosú megyei város, Budapesttől autóval 1 óra alatt érhető el. Jelenleg 6 vonatpár közlekedik Budapest és Hatvan között. Több szempontból kívánatos, hogy a hadirokkantotthonok vidéken, kisebb városokban, Budapestet jól megközelíthető helyen helyeztessenek el, ezért Hatvan megyei város különösen alkalmas arra, hogy ott hadirokkantotthon létesüljön.”

Bevezetés 

1945. március 15-én jelent meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról. A földművelésügyi miniszternek a végrehajtással kapcsolatos későbbi rendeletei részletesen meghatározták - többek között - a "megváltott" ingatlanok telekkönyvezésének módját (5.600/1945. FM r. 62-67. §), a házhelyek és a közérdekű telkek juttatását (2.400/1945. FM r.) Ez utóbbi rendelet 12. §-a következőket mondta ki: "Az elkobzás vagy megváltás alá kerülő lakóházat, kertet, ill. parkot a földművelésügyi miniszter kijelölheti valamely országos érdekű szociális, művészi, tudományos vagy irodalmi célra". A jogszabály a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, továbbá a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe utalta a kastélyok többségét, de különböző társadalmi szerveknek is juttatott.

Így került pl. a tatai Esterházy-kastély a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, az Országos Sporthivatal olimpiai edzőtábora céljára. A kastély egyik részében a Nemzeti Színház rendezhette szabadtéri előadásait. A fóti Károlyi-kastélyt a Pestvármegyei Evangélikus Egyházmegye általa fenntartott beteg gyermekek otthona részére utalták ki. A Hatvany-Deutsch család hatvani kastélya a Népjóléti Minisztériumhoz került kórház céljára.

A család vagyonát Deutsch Ignác (1803-1873) terménykereskedés alapozta meg. Két fia, József (1824-1903) és Bernát (1826-1893) tovább folytatták munkáját; számos hazai iparvállalat létesítésében vettek részt. A kereskedelem és ipar terén szerzett érdemeik elismeréseként 1879-ben - hatvani előnévvel - magyar nemességet kaptak. Bernát 1880-ban az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetének igazgatósági tagja lett.

József fia, Sándor (1852-1913) és Bernát fia, József (1858-1913) közreműködése mellett a Deutsch Ignác és Fia cég, amely 1880-ig főleg terménykereskedéssel és kiterjedt birtokaival foglalkozott, elsőrangú kereskedelmi cég lett. Az ő közreműködésükkel létesültek a nagysurányi, hatvani és garamvölgyi cukorgyárak, a losonci és hatvani gőzmalmok, a temesvári serfőző gyártelep. Sándor pénzügyi téren is elismert szakemberré vált, tagja volt a kereskedelmi és iparkamarának, továbbá igazgatósági tagja a pesti hazai takarékpénztárnak.

Sándor és József (valamint József két testvére) 1897-ben engedélyt kapott a Hatvany-Deutsch kettős családi név viselésére, majd 1908-ban elnyerték a bárói rangot is. Utódaik közül Károly, Ferenc és Lajos (1880-1961) 1917-ben a Deutsch név elhagyásával nevüket Hatvanyra változtatták. Sándor és József tagja lett a főrendi háznak is.

A "cukorkirály"-nak is nevezett br. Hatvany család ma is egyike az ország legnagyobb zsidó családjainak - állapította meg joggal Kempelen Béla, A magyar zsidó családokcímen írt, 1937-ben megjelent könyvében.
Az 1930-as évek végén, a '40-es évek elején már számos részvénytársaság tartozott a több ágra szakadt kiterjedt család érdekeltségébe. A Deutsch Ignác és Fia cég hozta létre a Hatvani Növénynemesítű, a Hatvani Cukorgyár Részvénytársaságot, és egyik alapítója volt az Alföldi Cukorgyár Részvénytársaságnak. Az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején mindhárom részvénytársaság igazgatótanácsának tagjai között megtalálhatjuk br. Hatvany Endrét, Bernát egyik unokáját és dr. Hirsch Albertet, József egyik unokájának a férjét.

A család - a gyárak létesítése mellett - földjeit is gyarapította, a 20. század elején már több min 8000 holdnyi földbirtok volt a tulajdonukban. A hatvani cukorgyárnak 2343 hold saját birtoka volt, báró Hatvany Ferencnek és testvérének, Irénnek (dr. Hirsch Albertné) 2278. A család másik ágához tartozó Józsefnek és Sándornak mintegy 3800 holdja volt.

Az utódok közül már nem mindenki kapcsolódott az üzleti élethez. Br. Hatvany Lili, Bernát egyik unokája írónő volt, József egyik unokája, br. Hatvany Lajos pedig író, irodalomtörténész, Ady és Petőfi egyik életrajzírója.
Hatvany Lajos regénytrilógiájában - Zsiga a családban, Zsiga az életben, Zsigmond a kastélyban - egy zsidó család több nemzedékének történetén keresztül szemléletesen mutatja be a "honi ipar megteremtőinek" vagyonosodását, társadalmi felemelkedését. Hőse, Bondy Zsigmond családja százéves történetének elbeszélése során megismerhetjük Simont, aki a 19. század elején először pénzkölcsönzéssel foglalkozott, majd gyapjú-, gabona- és pénzüzletet teremtett. Fia Hermann, a kereskedés kiszélesítése mellett már földbirtokokat vásárolt. A harmadik generációt képviselő Bondy Zsigmond, "aki annyi évtizeden át parancsolt az ország gabonájának és lisztjének", "a Terményhitelbank leghatalmasabb igazgatója", majd házasság révén övé lett a kastély is. Ha a regénybeli Bondy Zsigmond 1945-ben élt volna, - a fent idézett jogszabály értelmében - kastélya államosítását ő sem kerülhette volna el.

A Népjóléti Minisztérium anyagában lévő, 1946-1948 között keletkezett iratok alapján következtethetünk a kastély és a park hajdani szépségére, majd a háborús pusztításokra, megismerhetjük az újjáépítés nehézségeit, és a kastély jövőjével kapcsolatos minisztériumi elképzeléseket. (Az egyes szövegrészek - fölösleges iktatószámok, iktatószámok - elhagyását [...]-jel jelöltük.)

Ezen a napon történt február 20.

1938

Svájcban népszavazással arról döntenek, hogy a rétoromán legyen a nemzet negyedik hivatalos nyelve.

1945

Az SZDP és az MKP összekötő bizottsági ülésén a szociáldemokraták bejelentették, hogy fenntartják az önálló pártifjúsági mozgalom létre-...Tovább

1962

John Glenn az első amerikai űrhajós, megkerüli a

1999

A Szojuz TM–29 űrhajóval elindul az első szlovák űrhajós, Ivan Bella.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„A demokrácia ez évi feladatai között ott van az egyház és a népi köztársaság viszonyának rendezése. Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a magyar nép ellenségeinek zöme az egyházak, elsősorban a római katolikus egyház palástja mögé búvik.” Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkárának 1948. január 10-én elhangzott szavai nem hagytak kétséget afelől, hogy a fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig – mint minden vélt vagy valós ellenfele esetében – annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. A katolikus egyház megosztása és a hívők elbizonytalanítása érdekében létrehozták a rendszert hűen kiszolgáló ún. békepapi mozgalmat, majd a diktatúra egyházpolitikai programja végrehajtása céljából az Állami Egyházügyi Hivatalt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Az MSZMP KB 1958. július 22-i határozata ennek szellemében vonta le a következtetést: „a szocializmus építésének korszakában az egyházak még hosszú ideig fennmaradnak, ezért megsemmisítve a klerikális reakció ellenforradalmi kísérleteit, az egyházakkal pozitív együttműködésre törekszünk.” A Kádár János pártfőtitkár nevével fémjelzett korszak egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Ez vezetett a Vatikán és a magyar kormány közötti 1964-es Részmegállapodás megkötéséhez. A megegyezés tovább erősítette a nyugati körökben „liberálisnak” tartott kádári Magyarország pozitív imázsát, a magyar katolikus egyháznak pedig – bár érdemben nem javított helyzetén – a püspöki székek betöltése révén lehetőséget nyújtott az építkezésre. Jóval később, az 1980-as években, a szocializmus válsága közepette a Kádár-korszak egyházpolitikája defenzívába kényszerült, az évtized végéig pedig teljesen összeomlott.

Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „Egyház és vallás a kommunista diktatúrában”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2018. december 17-én, míg a 6-os 2018. december 29-én jelenik meg.

Budapest, 2018. december 17.

A szerkesztők