Az ostromtól az újjáépítés ötletéig

Dokumentumok a Nemzeti Színház történetéből

„Fentiek alapján nem tartjuk célszerűnek az épület megerősítését. Javasoljuk az új Nemzeti Színház megépítését a XIV. ker. Dózsa György úton. (Díszszemle tér) Ez lenne az első új színházépület, amelyet a felszabadulás óta építettünk. (Ugyancsak a Díszszemle tér ligeti részén a későbbiek folyamán, csatlakozva a színházépülethez, megoldható lenne a régi terv: a hangverseny és kongresszusi terem felépítése is.)”

Jelentés az új Nemzeti Színház felépítését segítő társadalmi akció
pénzügyi helyzetéről

A Politikai Bizottság 1983. júliusi, illetve a Minisztertanács szeptemberi határozatának megfelelően az új Nemzeti Színház építési költségeinek egy részét társadalmi gyujtési akció keretében kívánjuk előteremteni, hogy ezzel az állami költségvetés terheit csökkentsük.
Az akció másféléves tapasztalatait, eredményeit áttekintve és értékelve megállapítható, hogy lakosságunk széles rétegei, illetve a tanuló és dolgozó közösségek cselekvő egyetértéssel fogadták a döntést. Ugyanakkor a szükségesnél nagyobb számban kapott hangot az "elégedetlenség", az ellenvélemény is. Ilyen méretu és jelentőségu társadalmi gyujtési akció a felszabadulás óta nem volt, ezért megszervezése, illetve várható alakulásának mérlegelése folyamatos figyelmet, korrekciókat, változtatásokat tett szükségessé.

A határozatokkal összhangban a "Felhívás" közzétételét követően rövid idő múlva már minden OTP és Postahivatalban kapható volt az e célra külön nyomtatott átutalási utalvány. Erről a közvélemény sajtóban, rádióban, TV-ben tájékoztatást kapott Gondoskodtunk az adományok és adományozók központi nyilvántartásáról, a befolyt pénz elkülönített kezeléséről.

Az adományozás lehetséges formáiról a rendszeres tájékoztatás mellett külön jogszabályt is megjelentettünk, amely egyben a célnak megfelelő felhasználást is garantálja. Mindezekről a szervezési intézkedésekről tájékoztattuk a Védnökséget.

Pénz- és társadalmi munka felajánlások, a gyujtéssel kapcsolatos javaslatok, valamint a Színház elhelyezésével vitázó észrevételek érkeztek. A gyujtés különböző módozatairól írott levelek azonban hasznosítható ötleteket nem tartalmaztak (téglajegy, tombola, toto-lottó felemelt áron való értékesítése stb.). Az adomány önkéntességét és azt az elvet - amelyen a pénzügyi jogszabály is alapul - hogy állami, szövetkezeti, intézményi pénzforrásokat nem szabad felajánlani, többször is nyomatékosan hangsúlyoztuk.

1983. szeptemberét követően az egyéni és csoportos befizetésekből havonta átlagosan 5-6 millió forinttal gyarapodott a számlán lévő összeg.

1983. decemberében elkészültek a Védnökség által jóváhagyott emlékbélyegek. Terjesztésük azonban csak március-április hónapban kezdődött. (Az áremelések nyomán kialakult közhangulat - a szakszervezetek véleménye szerint - nem kedvezett volna a gyujtésnek.) Az akciót a munkahelyeken a szakszervezetek, az iskolákban a KISZ és az Úttörőszövetség szervezi.

Az emlékbélyegek 20, 50, és 100 forintos címletekben készültek. Várakozásunkkal ellentérben, a 100 forintos címlet magasnak bizonyult, értékesítése nehézségekbe ütközött, ezért pótlólag több 20 és 50 forintos bélyeget adtunk ki. A kiadott bélyegek névértéke 200 millió forint. A bélyegek értékesítésének megkezdése után a befizetések összege folyamatosan emelkedett, 1984. áprilisában 8 millió forint, májusban 13,8 millió forint, júniusban 12 millió forint, júliusban 15,6 millió forint volt, összesen 74,3 millió forint értékben.

A Nemzeti Színház építésének bejelentésére megmozdult a külföldön élő magyarság is. A legnagyobb érdeklődés az USA-ban érezhető. Rendszerünkkel lojális befolyásos személyek az USA különböző nagyvárosaiban úgynevezett "Baráti Kör"-ök létrehozását tervezik, melyek részére musorokhoz kapcsolt gyujtési akciókkal segítik a színház felépítését. Kimenetelét befolyásolja, hogy sikerül-e adókedvezményt szerezni az amerikai hatóságoktól azok számára, akik adakozni kívánnak. Ez a szokás Amerikában természetes ugyan, de külön, jogilag is keretbe foglalt kezdeményezésre lesz szükség, hogy ezt a kedvezményt alkalmazzák a mi esetünkre is! (ilyen esetekben az ottani gyakorlat szerint irodát kell létesíteni, ügyvédi megbízással kell akcióba lépni stb.)

Külföldön élő muvészeink közül Victor Vasarely négy képét ajánlotta fel a Nemzeti Színház javára. Az eddigi árvereztetésből 202 eFt összeg átutalására került sor. Cziffra György magyarországi hangversenyének bevételéből 70 eFt-tal járult hozzá az építkezés költségeihez.
A külföldről érkező kisebb-nagyobb összegek átutalásával 1985. június 20-ig 7,6 millió forintnak megfelelő külföldi valuta érkezett a Színház javára. Összegszeruségében kiemelkedik L. M. B. 1.118 eFt, R. I. 250 eFt-nak megfelelő valuta adománya.

Számított a Védnökség külföldről érkező tárgyi adományokra is. Ennek elősegítésére - biztosítva ezen adományok vámmentességét - a Vám-és Pénzügyőrség a 7. számú Vámhivatalt jelölte ki a külföldi adományok adminisztrációs ügyeinek intézésére. Ezen adományozási forma nem túl népszeru (ezidáig 1 db használt gépkocsi és 1 db olajfestmény gyarapította csak az adományok körét).

Hazai lakossági tárgyi adományozásra a Bizományi Áruház Vállalaton keresztül biztosítottunk lehetőséget. A Bizományi Áruház újonnan megnyílt Martinelli téri üzletét bocsátotta rendelkezésre, ahol a felajánlott tárgyak külön emblémával ellátva kerülnek eladásra.

A konkrét pénzbeli adományokon túlmenően a Nemzeti Színház javára jelentős társadalmi munka felajánlások is érkeztek. Ezek egy része valószínuleg nem lesz realizálható tekintettel arra, hogy túl általánosak (például egy brigád vállal a színház építkezésén bármilyen társadalmi munkát meghatározott időre,) más részüket várhatóan igénybe tudjuk venni. A felajánlott és hasznosítható munkák értéke több tízmillió forint értéket is elérhet. Ha ma még nem is teljesen felmérhető, de igen jelentősek azok a társadalmi munka felajánlások, amelyek a Színház építésének egy bizonyos szakaszában megvalósíthatók. Így például a gyulai Fa-és Fémbútoripari Szövetkezet vállalta a Színház összes zsöllye székének elkészítését és beszerelését úgy, hogy térítésre csak a felhasznált anyag költsége kerülne. A Redőnygyártó Vállalat színpadi és díszítő függönyöket, ajtó-és falkárpitozást, padlószőnyeg készítési munkákat vállalt, a Fővárosi Távfutő Muvek a belső futési rendszer kivitelezését, a Fővárosi Csatornázási Muvek az épületen kívüli összes szenny-és csapadékvíz csatornát készítené el. Ezen felajánlásokról az Operatív Bizottság értesítette a terveket készítő KÖZTI-t, hogy már a tervezési munkaszakaszban tudjanak számolni ezekkel a lehetőségekkel.

Említésre méltók még azok a megmozdulások, amelyeket kisebb klubok, muvelődési házak szerveznek, illetve a különböző gálaestek a Nemzeti Színház javára.

A Fővárosi Operett Színház gálamusoraiból 978 eFt-ot, a győri Kisfaludy Színház 115 eFt-ot, a Studió '83 gálamusorából 1.186 eFt-ot, a dunaújvárosi Muvelődési Központ hangversenyéből 25 eFt-ot, a Rock Színház 60 eFt-ot utalt át. Ezeknek nem annyira a pénzbeli értéke fontos, hanem a propaganda értéke, mely segít a gyujtés szellemét folyamatosan erősíteni.

Tanulóifjúságunk is támogatja az új Nemzeti Színház ügyét. Különböző iskolai kulturális rendezvényekből, társadalmi munkákból, vagy hulladékgyujtésből származó bevételt ajánlanak fel. Ezidáig az iskoláktól több mint két millió forint - az úttörő csapatoktól több mint 600 eFt érkezett.

Társadalmi munkájából kapott összegből, 140 eFt-tal támogatta a Színház építkezését a székesfehérvári 320. számú "Árpád" Ipari Szakmunkásképző Intézet, de 25 eFt-tal járult az építkezés költségeihez a székesfehérvári Vörösmarty Gimnázium, 25 eFt-tal a szekszárdi Bezerédi I. Kereskedelmi Szakközépiskola, 21eFt-tal is tamási I. számú Általános Iskola VI/a. osztálya.
A gyujtési akció eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy

  • az egyéni adományok aránya nem éri el a 8 százalékot, tehát nem különösen népszeru forma. Ezt támasztják alá a szakszervezetek tapasztalatai is;
  • az emlékbélyegek értékesítési módja sok ellenérzést váltott ki, de ebben a - sajnos nem mindig megalapozott kezdeti sajtó közlemények: továbbá a bélyeget forgalmazó aktivisták túlzott "ambíciója" is rontották a hangulatot. Mindazonáltal a bélyegek eladása várhatóan eredményesen zárul. Úgy tunik azonban, hogy a már kiadottakon túl, további bélyegek értékesítését nem célszeru kezdeményezni, hanem más eszközöket kell találni. (A szakszervezeti mozgalom elfogadhatóbbnak tartaná a kommunista muszakok szervezését. Az OTP minden évben szervezni fog rendkívüli lottó játékot is.)
  • hasznosak és pozitív hatásúak az iskolák, kisebb muve1ődési házak, klubok által szervezett musoros rendezvények. Ezeket a formákat a későbbi években is folyamatosan - öntevékeny alapon - fenn lehet tartani.

A Védnökség megbízásából a gyujtést szervező és gyakorlati teendőket ellátó Operatív Bizottság az elmúlt másfél év alatt elsősorban a különböző gyujtési formák biztosítására és az agitációra törekedett. E munka során azt tapasztalta, hogy bár a nemzeti összefogást reprezentáló adakozás egyetértéssel találkozott, a Színház épülete (tervei) és a gyujtés különféle módjai megosztották a közvéleményt és ez kifejeződik az eddig összegyult pénzösszeg- előzetes becsléseinktől elmaradó - nagyságában is. Az ország, illetve az állampolgárok anyagi nehézségei, a gazdálkodás közösségi és egyéni problémái nagyrészt magyarázzák a tartózkodást, amely az adományozásban tapasztalható.
A sokrétuen megnyilvánuló kezdeményezőkészség, az érdeklődés és a véleményalkotási, a hozzászólási "kedv" (ideértve a kritikai észrevételeket is) együttesen azt mutatják, hogy valóban országos ügy lett a Színház felépítése.

 

MOL-M-KS-288f. 41. cs. 448. ő.e.(Magyar Országos Levéltár - MSZMP - Agitációs és Propaganda Bizottság - 448. őrzési egység)

Ezen a napon történt szeptember 17.

1939

A szovjet hadsereg betör Lengyelországba és elfoglalja annak Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia területeit (a Molotov–Ribbentrop-paktum...Tovább

1963

Elindul a Malév első Európán kívüli járata Kairóba, athéni közbülső leszállással Il–18-as típusú gépekkel.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es a hónap utolsó hetében. A 3. számban három, egymástól teljesen eltérő sorsú személy életútjával ismerkedhetünk meg. A Berkes József, Kántás Balázs, Szabó Piroska és Szerényi Ildikó által közösen jegyzett írásban egy vajdasági születésű, 1920-ban Magyarországra távozott, később pénzhamisítási botrányba keveredett jobboldali, irredenta érzelmű tanító, Bicskey Elek izgalmas története tárul elénk. Sorsa jól példázza, hogy az első világháborút követő impériumváltás hogyan sodort el és tett tönkre életeket, s miként álltak elő olyan kényszerhelyzetek, ahol többnyire csak rossz egyéni döntések születhettek. A kaposvári származású Mautner József – amint ez Farkas Péter írásából kiderül – teljesen más életutat járt be. Nyomdászinasként korán kapcsolatba került a munkásmozgalommal, zsidó származása miatt pedig 1942-ben munkaszolgálatosként a szovjet frontra került, ahonnan megszökött, és beállt a szovjet Vörös Hadseregbe. Kommunista meggyőződésében az 1956-os forradalom és szabadságharc sem ingatta meg. Zsilinszky Antal életpályája mindkettőjükétől eltér. Miklós Dániel dokumentumközléséből megtudhatjuk, hogy a fiatal diplomata – aki egyébként Bajcsy-Zsilinszky Endre unokatestvére volt – a londoni magyar követség titkáraként dolgozott 1941. április 6-ig, amíg Nagy-Britannia meg nem szakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot. Ezt követően nem tért haza, hanem az egyik nagy londoni emigráns csoport vezetője lett, nem sokkal később bekövetkezett öngyilkosságáig. Összeállításunkat Pécsi Tibornak a magyarországi cionista mozgalomról, valamint Marosi Tibornak az első tiszti század 1919. évi szegedi megalakulásáról szóló írásaival zárjuk.

 

Budapest, 2019. szeptember 2.

 

A szerkesztők