1913: A Földmívelésügyi Minisztérium kirendeltségi szervezete és a temesvári hivatal tevékenysége
1916: „Éljen a király, éljen a haza!”
1920: Történetek a kisvasúton
1923: „Trükkök százai” (kellenek) a devizakereskedelemben (is)?
1935: Kommentár Bakody Aurél véleményéhez
1936: Népvédelmi propaganda a Turul Szövetségben
1938: Milliárdos fegyverkezési program?
1942: A Hitlerjugend árnyékában
1945: Hadifogolynapló 1945-ből
1946: Romlott húst a munkásoknak
1946: Egy kommunista parancsnok a magyar határról
1947: Viták a szlovák határon
1949: Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
1949: Sztálinista bírálat Budapestről
1950: Szovjet szakemberek a Sztálin Vasmű építésén
1950: Levelek Cseres Tibornak (1950–1959)
1951: Horthy Miklós katonái Rákosi Magyarországán
1952: 30 év a katolikus gimnáziumok életében
1956: A Vörös Hadsereg halottai 1956-ban
1958: Próbanépszámlálás 1956 után
1958: 50 éve épült a berlini fal
1961: Jurij Gagarin Magyarországon
1966: „A remény szertefoszlott”
1966: Reform KGST szinten
1968: Az 1968. májusi válság Franciaországban
1968: Rotschild Klárának sem fizetett
1973: Pillanatfelvétel Szász Endre festőművész és grafikus életéből
1975: Levelek a cserkészetről
1980: „Nem” a nyugati árucikkek reklámozására
1988: Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban
Igazgatóváltás a Nemzeti Színházban - anno 1962
Major Tamás leváltása
„Major elvtárs a felszabadulás óta igazgatója a Nemzeti Színháznak. Az utóbbi években munkájában jelentős fogyatékosságok voltak. Major elvtárs a színházban elsősorban mint rendező és színész működött, és az igazgatás tennivalóit az ismételt bírálatok ellenére is elhanyagolta. A gyenge igazgatás közben a színházban rossz légkör alakult ki, a művészek elégedetlenek voltak a tervszerűtlen, kapkodó és erősen szubjektivista vezetéssel, és a színház egész munkáját károsan befolyásolta.”

Bevezetés 

Az 1960-as évek elején a Nemzeti Színház társulatán belül egyre jobban kiéleződött az ellentét a színház élén álló, ám egyre gyengülő pozíciójú Major Tamás és az egyre sikeresebb Marton Endre között. A feszültség következményeként a társulat érzelmileg és művészileg is kettészakadt, a két főrendező, néha szinte két külön társulatot foglalkoztatott. Mivel a minisztérium többször is hiába próbálta oldani a feszültséget, átmenetileg Nagy Endrét, a Művelődési Minisztérium színházi osztályának vezetőjét rendelték miniszteri biztosként a színház élére. Ezt követően az 1962. május 14-én tartott társulati ülésen Aczél György, a miniszter első helyettese közölte a színház dolgozóival a Minisztertanács határozatát, amely felmentette Major Tamást a Nemzeti Színház igazgatósága alól, és Meruk Vilmost - a Színházi és Zenei Főigazgatóság korább vezetőjét - nevezte ki a színház igazgatójává, Major Tamást azonban ezzel egyidejűleg megerősítette főrendezői pozíciójában. Az itt közölt dokumentum jól példázza a hatalom döntési mechanizmusát, ahogy a személyi kérdéseket - a hasonlóan "kínos" esetekben - rendezte, azon igyekezet jegyében, hogy "sértődés ne essék" a fontos emberek között./

Kapcsolódó anyagok: