Bevezetés 

Az 1960-as évek elején a Nemzeti Színház társulatán belül egyre jobban kiéleződött az ellentét a színház élén álló, ám egyre gyengülő pozíciójú Major Tamás és az egyre sikeresebb Marton Endre között. A feszültség következményeként a társulat érzelmileg és művészileg is kettészakadt, a két főrendező, néha szinte két külön társulatot foglalkoztatott. Mivel a minisztérium többször is hiába próbálta oldani a feszültséget, átmenetileg Nagy Endrét, a Művelődési Minisztérium színházi osztályának vezetőjét rendelték miniszteri biztosként a színház élére. Ezt követően az 1962. május 14-én tartott társulati ülésen Aczél György, a miniszter első helyettese közölte a színház dolgozóival a Minisztertanács határozatát, amely felmentette Major Tamást a Nemzeti Színház igazgatósága alól, és Meruk Vilmost - a Színházi és Zenei Főigazgatóság korább vezetőjét - nevezte ki a színház igazgatójává, Major Tamást azonban ezzel egyidejűleg megerősítette főrendezői pozíciójában. Az itt közölt dokumentum jól példázza a hatalom döntési mechanizmusát, ahogy a személyi kérdéseket - a hasonlóan "kínos" esetekben - rendezte, azon igyekezet jegyében, hogy "sértődés ne essék" a fontos emberek között./