Az elcsapott lelkész ügyvédje. Vas Nándor lojalitása a Hrdlička-család iránt a 20-as évek első felében írott leveleinek tükrében. 2. rész

A levelezés főbb pontjai és témái – kronológiai és tematikus átfedések

A Hrdlička-család irathagyatékának két dobozában szétszórva megtalálható levelezés[1] időrendbe állítása után egy igazán érdekes és mindeddig ismeretlen történet bontakozott ki. A levelek segítségével szinte napra pontosan nyomon követhető négy kimondottan bonyolult és egymással szorosan összefüggő életesemény, amely ebben az időszakban nemcsak Hrdlička életét, de a tótkomlósi evangélikus egyházközséget is érintette.

A tanulmány ezért ismerteti 1922 júliusa és szeptembere közötti eseményeket: a Hrdlička és társai elleni egyházi fegyelmi eljárás főbb pontjait, a településen július 17–18. között canonica visitatio-t végző evangélikus püspök, Raffay Sándor[2] és a helyi evangélikus lelkész, Gajdács Pál[3] Hrdličkával szembeni hozzáállását, illetve utóbbinak a volt tiszttársáról adott véleményét, amelyek a levelezésben is mind megtalálhatóak.

A levelezést elemezve ismerjük meg a Hrdlička-család szempontjából ezeken felül – érzelmi és pénzügyi szempontból – fontosabb ügyeket, amelyekkel Dr. Vas Nándoron[4] kívül Hrdlička megbízásából a településre utazó felesége, Želmíra Hrdličková-Viestová is meg volt bízva: a család bútorainak és ingóságainak a tótkomlósi evangélikus paplakból Pozsonyba való elszállítása, illetve egy pozsonyi villa[5] megvásárlásához szükséges pénz megteremtése egy Kaszaper környéki ingatlan és telek távolból történő értékesítésével.

A tanulmány végén öt kiválasztott levél átirata került közlésre, amelyekben a fenti témák csaknem mindegyike megtalálható, és amelyek a legjobban mutatják be a két levélíró korabeli habitusát.

 

A levelezés formai jellemzői és tartalmi jelentősége

A fentebb felsorolt események közül elsősorban az evangélikus egyházat érintő részletek voltak eddig ismertek számunkra az egyházközségi jegyzőkönyvek bejegyzéseiből, illetve az evangélikus felekezeti vagy az országos és regionális sajtó híradásaiból. Ezek is inkább Hrdlička és társai hazaárulását és az evangélikus egyházon belüli viszályokat taglalták – a helyi viszonyokról viszont keveset tudunk meg belőlük.

Hrdlička „Egy száműzött gyónása és számvetése” („Spoveď a účtovanie exulanta”) című visszaemlékezésében bár részletesen leírta főbb tótkomlósi tevékenységeit (1904–1920), kényszerű emigrációját és életét Csehszlovákiában (1920–1953), de tekintve, hogy ezeket az eseményeket jó huszonöt évvel később idézte fel, beszámolója inkább hiányos, mint hiteles.[6] Ugyan az evangélikus egyház elmarasztaló végzését szó szerint közzéteszi, de arról, hogy ügyeinek – most már külföldre utazással és útlevéligényléssel járó – elintézésével a magyarul alig beszélő feleségét bízta meg,[7] csak egy mondat tanúskodik: „én száműzött voltam, ezért a feleségem határozta el magát, hogy elhozza dolgainkat.”[8] Dr. Vas Nándor nevét pedig a sok éven át tartó sikeres együttműködésük ellenére sem említette meg a memoárban. Ez természetesen betudható a visszaemlékezés sajátos műfajának is, mindenesetre fontosnak tartottam rekonstruálni a két legfrekventáltabb témát, amelyek gyakran felbukkantak a levelekben.

A hagyatékban a Hrdlička–Vas levelezés 27 tétele (magyar nyelvű hivatalos levelek, táviratok) található meg.[9] A levelek formailag is elkülönülnek: míg Hrdlička A5-ös papírméretű, (többségében) gépiratos leveleit függőlegesen fűzte be fekete festékszalagú gépébe, addig Vas Nándor a szimpla sortávú, lila szövegű gépiratos leveleit vízszintesen gépelte be, majd azokat fejléces pecséttel és saját kezű aláírással látva küldte el. Mivel a levelek tartalma arra utal, hogy bizonyos levelek hiányoznak (szám szerint legalább három), a vizsgált levelezés nem tekinthető teljesnek. A levelek ugyanakkor gyakran kiegészítették egymást, ezáltal pótolva a hiányzó információk egy részét. Ezért lehetséges az egyházi fegyelmi eljáráson részt vevő vezető személyek hozzáállásának, a földértékesítésnek, valamint az ezekkel járó kihívásoknak a rekonstruálása.

 

Ľudovít Jaroslav Hrdlička tótkomlósi evangélikus lelkészsége idején.
Jelzet: SK-AMS-f. M- KM MS-HĽJ. (5. doboz) Forrás: a szerző felvétele.

 

A csehszlovákiai emigráció első évei (1920–1922)

1918 után Hrdlička számos olyan konfliktusba keveredett, amelyek arra késztették, hogy 1920-ban elhagyja az országot, és korábbi diákévei színhelyére, az ekkor már Csehszlovák Köztársasághoz tartozó Pozsonyba távozzon.[10] Itt felbecsülhetetlen értékűnek bizonyultak a diákkorában kiépített (az Evangélikus Teológián, vagy a helyi szlovák családokkal kötött barátságok) kapcsolatok.[11] Ezek emigrációja idején is erős támaszt jelentettek számára.[12]

Ötgyermekes családfenntartóként gyorsan kellett alkalmazkodnia az új körülményekhez. Eközben Tótkomlóson 1920 júliusában „békéscsabai összeköttetés folytán, az ellenséggel való egyetértés és a megszálló államhoz való csatakozási szándék, állásaik és lakóhelyüknek engedély nélküli ott hagyása” miatt egyházi fegyelmi eljárást indítottak ellene.[13] Az eljárás kimeneteléig – két másik elmenekült evangélikus tanítóval együtt (Michal Francisci/Francisci Mihály,[14] Martin Matejdes/Matejdesz Márton)[15] – felfüggesztették minden egyházi tisztségviseléstől. Következésképpen lelkészi hivatása helyett új megélhetést kellett találnia, ezért Prágában elvégezte a középiskolai tanárképző tanfolyamot. Ezt követően egy tanévet töltött Turócszentmártonban (ma Martin, Szlovákia) középiskolai hitoktatóként; majd később sikerült Pozsonyba áthelyeztetnie magát, ahol 1931-as nyugdíjazásáig a Csehszlovák Állami Reálgimnáziumban tanított.[16]

A Turócszentmártonba való vallástanári kinevezésének okáról memoárjában a következőket írta: „Ez nem volt kedvem ellen való, de pénzügyi nehézségekhez vezetett, mert a családom Pozsonyban maradt, és kénytelen voltam kettős háztartást fenntartani.” A probléma megoldását abban látta, hogy – elsősorban a bankszektorban és pénzintézetekben kiterjedt kapcsolathálójának köszönhetően – kölcsönt igényel, majd később eladja földjét,[17] a Tótkomlóssal szomszédos Kaszaper község[18] közelében található ún. Hrdlicska-tanyát.[19]

 

Dr. Vas Nándor tótkomlósi tevékenysége (1906–1922)

A két férfi közötti levelezés hangvételéből – illetve hogy Hrdlička felesége, Želmíra Hrdličková legalább három hétig vendégeskedett az ügyvéd házában 1922-es tótkomlósi útja során – kitűnik, hogy Vas a Hrdlička-családdal hosszú évek óta szoros kapcsolatot ápolt. Mivel életrajzát eddig nem sikerült teljességében rekonstruálni, itt az együttműködésüket érintő fontosabb eseményeket mutatom be.

Dr. Vas Nándor fiatal ügyvédként indított praxist 1906-ban Tótkomlóson,[20] ezért Hrdličkával való együttműködése is erre az időszakra nyúlik vissza. A regionális sajtó értesülései és a községi képviselőtestületi jegyzőkönyvek alapján elmondható, hogy gyorsan alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz. Nevéhez köthető számos olyan jogi dokumentum megszövegezése és különböző küldöttségek vezetése, amelyek Tótkomlós közigazgatási önállóságát célozták. 1907-ben és 1913-ban olyan mozgalmak indultak, amelyek a község Csanád vármegyéhez való csatolását szorgalmazták, 1918-ban pedig tárgyalások folytak a Békés vármegyétől való elszakadásról, valamint Tótkomlós járási székhellyé való válásáról.[21] E hivatalos dokumentumok mindegyikét Vas fogalmazta meg magyarul Hrdlička felkérésére.[22] Hrdličkával a Békés vármegyei központi választmány tagjaiként is együtt dolgozott,[23] majd kétszer védőügyvédjeként lépett fel a bányakerületi evangélikus egyház törvényszéke előtt (1906–1908,[24] 1920–1922[25]): az első tárgyaláson Hrdličkát Sztik Gyula/Julius Styk evangélikus tanítóval együtt pánszlávizmussal vádolták, a második tárgyaláson – a korábban említett másik két tanítóval együtt – már hazaárulás és az ellenséggel való kollaboráció miatt fogták perbe.[26]

 

Ľudovít Jaroslav Hrdlička tanári aláírása 1922 után.
Jelzet: SK-AMS-f. M- KM MS-HĽJ. (7. doboz) Forrás: a szerző felvétele.

 

1. A kaszaperpusztai földeladás (1921–1923)

Hrdlička memoárja szerint a birtok távolról történő értékesítésével kapcsolatos különféle problémákat a következőképpen tervezte megoldani: „A magyarok gyűlölködése és úgyszintén annak a híres »csökönyösségnek«, valamint az új Köztársaságunk nem bejáratott adminisztrációjának következtében kénytelen voltam egészen az államfőknél, Masaryk[27] köztársasági elnök úrnál és Beneš külügyminiszternél segítséget kérni.”[28] Hrdlička szerint Edvard Beneš „nagyon készségesen” állított ki nyilatkozatot, amelyben kijelentette: „ha Magyarországon vagyonom kár érné, a Csehszlovák Köztársaság azonnal megtorló intézkedésekhez folyamodik.”[29]

 

1921 – a kezdeti lépések éve

Vas szerint ugyan Hrdlička magánvagyonát leltárba vették, annak zárolása nem történt meg; ezért 1921. július 28-án kelt levelében (lásd az 1. sz. dokumentumot) először említette meg azokat a feladatokat, amelyekkel Hrdlička megbízhatná őt, egyúttal felhívta a figyelmét a szükséges jogi formaságokra is. Miután beszámolt a földbérlő hanyag gazdálkodásáról, felajánlotta közreműködését arra az esetre, ha Hrdlička hivatalos meghatalmazással, vagy egyszerű írásbeli megbízással ruházná fel. Meglátása szerint a bérlő nem volt kellően képzett gazdálkodó, ami gyenge terméshozamhoz vezetett. Annak érdekében, hogy Hrdlička ne szenvedjen jelentős veszteséget, Vas azt javasolta, bízzák rá a Hrdličkát illető termésrész lemérését és értékesítését, vállalva, hogy az ellenértéket akár külföldre is továbbítja. Alternatív megoldásként a lelkész meghatalmazást is kiállíthat a számára a termés értékesítésére vagy begyűjtésére.[30]

Felhívta a volt lelkész figyelmét arra, hogy az ingatlan értékesítéséhez, szüksége lett volna egy közjegyző által hitelesített, ingatlaneladásra szóló meghatalmazásra Hrdlička nevében, amely felhatalmazza őt a szerződés aláírására és az ingatlan eladására vonatkozó megbízás elfogadására.[31]

Mivel nem érkezett válasz, egy későbbi, augusztus 30-i levelében megismételte ajánlatát: „Többen érdeklődnek nálam, hogy nem e volna a földje haszonbérbe, vagy részmüvelésre kiadó.” Kiderült, hogy a jelenlegi bérlésre vonatkozó információk olyan gazdáktól származtak, akik érdeklődtek a földterület iránt, és kifogásolták a „feles” rossz gazdálkodását. Az ügyvéd levelében kitért arra is, hogy egy potenciális vevő kereste meg őt a telek ügyében, ám felhatalmazás hiányában kénytelen volt elutasítani az illetőt.[32]

Az egyik ilyen potenciális vásárló Adam Račko volt – egy Amerikába kivándorolt tótkomlósi –, aki az 1921. szeptember 16-án és 30-án kelt szlovák nyelvű leveleiben közvetlenül Hrdličkánál érdeklődött a földterület megvásárlása iránt. Az első levélből kiderülnek a földvásárlással kapcsolatos legfontosabb kérdések: „[…] eladó-e? És milyen áron? Vagy milyen feltételekkel? Amennyiben létrejöhetne az üzlet, hogyan juthatnánk a legcélszerűbben megállapodásra?”[33] Bár komoly vevőről volt szó, aki képes lett volna dollárban kifizetni a föld árát, Hrdlička olyan magas összeget szabott meg, amelyet a férfi nem fogadhatott el. Szó szerint ezt írta neki: „Igen, vannak dollárjaim. Ám az az ár, amelyet megadott nekem, Professzor úr, hatalmas; jelenleg itt, Magyarországon 700 koronát adnak egy dollárért, így az összeg 10 000-szer 700, vagyis hétmillió korona.” Levelében némi tanáccsal is szolgált a lelkésznek: „A föld ára itt 15 000 és 35 000 korona között mozog kisholdanként; így szeretném tájékoztatni, Nagytiszteletű Hrdlička úr, hogy jelenleg lehetetlen ilyen magas árat fizetni az Ön földjéért.”[34]

Vas nem akarta elveszíteni a potenciális vevőt, aki hajlandó volt az akkori legerősebb valutában fizetni, ezért december 14-ére az irodájába hívta. A Hrdličkának címzett levelében azonban kénytelen volt elismerni, hogy a beszélgetésük alapján Račko nem fizetne 1000 dollárnál többet a földterületért.[35]

 

Vas Nándor levele Ľ. J. Hrdličkának, 1921. július 25.
Jelzet: SK-AMS-f. M- KM MS-HĽJ. (1. doboz) Forrás: a szerző felvétele.

1922 – az eltérő vélemények éve

A három év során többféleképpen is módosították a földterület értékesítésére irányuló törekvéseket. Egy Vas által 1922. június 8-án írt levélből tudjuk, hogy egy bizonyos Lehocký[36] időközben már az ingatlan új bérlőjévé vált, és szorgalmasan művelte a földet.[37] Mindazonáltal Hrdlička július 15-i keltezésű levele (lásd a 3. sz. dokumentumot) arra utal, hogy elégedetlen a kisholdankénti 1000 koronás bérleti díjjal, és azt meg kívánja emelni. Levelében azt állította, hogy tévedésből fogadta el az összeget, és most változtatni szeretne rajta. Amennyiben ez nem lehetséges, belátja, hogy kénytelen lesz eladni a földet: „Jó lesz megpróbálni áruba bocsátani.”[38] Bár az ügyvédnek írt levelében nem említi, bizonyára már ekkor foglalkoztatta egy pozsonyi villa megvásárlásának gondolata, így mindenképpen a lehető legmagasabb áron szerette volna értékesíteni ezt a földterületet. Egy későbbi levelében (1922. július 22.) Vas igyekezett meggyőzni a volt lelkészt arról, hogy a hatályos bérleti szerződés a magyarországi árszínvonalhoz képest igen kedvező: „A szerződés szerint Lehoczky kisholdanként évente 1 mm. buzát és 1000 koronát, valamint az összes adalékot, tüzbiztosítási dijjakat fizeti. [...] Mindig fizet tehát bérlő 44 mm. buzát és vagy 44000 koronát.” Hozzátette, hogy „a szerződéses bér ma is nagyon megfelelő, mert az adók nagyon tekintélyes összeget képviselnek, s ezt kizárólag bérlő viseli.” Arra is igyekezett rávenni Hrdličkát, hogy álljon el a föld eladásától: „Kár volna a földet eladni, de ha nagyon eladó, most cirka 100000 kor. kapható érte kis holdanként.”[39]

1922 őszétől a Hrdlička házaspár levelezéséből is kitűnik, hogy ekkor már nagyobb figyelmet fordítottak a földterület eladására. Az eladás során elsősorban azok a vevők élveztek előnyt, akik csehszlovák koronában tudtak fizetni; 1923. április 11-én megjelentek komoly tótkomlósi szlovák származású amerikai vevők is, akik azonban dollárban fizettek volna. Vas ekkor vetette fel először a földcsere lehetőségét arra az esetre, ha Hrdlička tudna olyan személyről, aki hajlandó lenne Csehszlovákiából Magyarországra áttelepülni.[40]

 

Ľ. J. Hrdlička levele dr. Vas Nándornak, 1922. július 15. SK-AMS-f. M- KM MS-HĽJ. (1. doboz)
Forrás: a szerző felvétele.

 

1923 – reménybeli vevők

1923. február 6-án Vas jó hírrel szolgált: „Ma benn járt nállam egy kaszaperi gazdálkodó, és kérdezte, hogy az Ön tulajdonát képező föld eladó-e? igenlő válaszomra árajánlatot kértem tőle és kötelezettség mellett kijelentette, hogy 20000000 azaz Husz millió koronát adna érte. Minthogy az illető tudomásom szerint ki is tudná a megigért összeget fizetni, közlöm ajánlatát.”[41] A tisztánlátás kedvéért az ügyvéd a napi árfolyam alapján csehszlovák koronára is átszámította az összeget: „a beigért összeg még 80 as árfolyam mellett is 250000 c. korona.”[42]

A március 21-én kelt leveléből megtudjuk, hogy Hrdlička pozitív választ küldött az eladással kapcsolatban (egy március 6-i, hiányzó levélben), amelyben valószínűleg arra kérte az ügyvédet, hogy a vevő csehszlovák koronában fizesse ki az összeget. Az ügyvéd tájékoztatása szerint azonban ez nem volt lehetséges: „Levele következtében a földeladás ügyében előző levelemben jelzett vevö a Deviza központnak a kiutalás iránt beadta kérését, azonban legnagyobb sajnálatomra a kért cseh koronákat nem utalványozták a pénz drágulása miatt és igy vevő ajánlatától visszalépett. Meghirdettem ujból az eladást és ha egy kissé stabilizálódik a mai pénz érték csökkenés remélem azonnal lesz egynehány jelentkező, kik közül a legkomolyabbak ajánlatát közölni fogom.”[43] Április 11-én kelt levelében tájékoztatta Hrdličkát arról, hogy miért kellett a vevőnek lemondania a vásárlásról, és miért volt szükséges másik vevőt találni: „Mártius 28. iki keletü b. levelére válaszolva szives tudomására hozom, hogy A kérdéses földvevöt felhivtam ismételten, hogy a vételtöl ne álljon el, de elhatározását azzal indokolta, hogy az Orosházi Takarékpénztár levelével igazolta elöttem [...] nem utalnak ez idö szerint devizát és valutát ily nagy összegben és ily czélra.”[44]

Magyarországon 1923-ban kezdődött a hiperinfláció; a magyar koronát csak 1924-ben sikerült stabilizálni.[45] Vas 1923. május 25-i keltezésű levele szerint bár „a vételár számszerüleg nem is nagy, de sajnos a mi pénzünkért mégis oly nagy szám jön elő, hogy attól megijed sok ember.”[46] Mindazonáltal június 1-jén egy komoly érdeklődőről ad hírt, aki Ungvárról kereste fel a telekkel kapcsolatban.[47] Június 7-én miskolci keltezésű levelében dr. Ruszinkó Zsigmond közölte Vassal, hogy felesége és sógora, Lám Dezső megbízásából tekintette meg a „kaszaperpusztai 44 m. holdas Hrdlicska-tanyát”, és az alábbi ajánlatot kívánja tenni: „Hajlandók vagyunk 45 – azaz negyvenöt millió koronát 2 hét alatt /:az ideigl. szerződés aláírásától számítva:/ készpénzben kifizetni, avagy 240000 azaz kettőszáznegyvenezer csehszlovák koronát ugyanezen időn belül Ungvárról bármely cseh területen lévő pénzintézethez átutalni.”[48] Azonban az 1923. június 12-én Hrdličkának írt levelében Vas javaslattal áll elő: „esik a koronánk, ma nem is tartom célszerünek az eladás forszirozását.”[49] Hrdlička azonban figyelmen kívül hagyta az ügyvéd kijelentését; ragaszkodott a telek mielőbbi értékesítéséhez, és elégedetlenségének adott hangot az ügyvéd munkájával kapcsolatban. Rámutatott továbbá arra, hogy már feladott egy hirdetést a telek eladásáról különböző amerikai újságokban, és „jobb ajánlatokat” várt amerikai vevőktől.[50]

Hrdlička a memoárjában röviden így foglalta össze ezt a hároméves erőfeszítést, amelyet ő, a felesége és az ügyvédjük tett: „A földtulajdont akadály nélkül adhattam el.” A legjobban azt sajnálta, hogy nem a tótkomlósiaknak sikerült eladnia; helyette „egy itteni lakos vette meg, aki Magyarországra készült települni”, ami azt jelentette, hogy a birtok egy része – amelyet eredetileg egyetlen nagy egységként vásároltak meg a tótkomlósi szlovákok – „idegen” kézre került. Ennek okát abban látta, hogy „a mi embereink féltek átvenni a földet, mert vélhetően el volt kobozva”.[51]

Azt, hogy végül ki és pontosan mikor vette meg a tanyát és a hozzá tartozó földterületet, a hagyatékban található dokumentumok alapján nem sikerült kideríteni.
 

Bratislava, Šulekova cesta 56. [Pozsony, Šulekova utca 56] Forrás: Hrdlička: Egy száműzött... 81.; a szerző felvétele.

 

Összegzésként – A tanya elhelyezkedése és az eladás mögötti nézeteltérések

Mint láttuk, a telek sikeres értékesítését elsősorban az elfogadható vételárral kapcsolatos eltérő nézetek nehezítették, amelyek mindenekelőtt a levelező felek eltérő életkörülményeiből fakadtak. A Csehszlovákiában – ahol kedvezőbbek voltak a gazdasági viszonyok – élő lelkész másképp gondolkodott, mint a Dél-Alföldön, egy délkelet-magyarországi szlovák nagyközségben élő ügyvéd. A helyzetet tovább bonyolította a két ország pénznemei közötti árfolyam állandó ingadozása: a Kaszaper környéki föld tényleges értékesítését megelőző három évben (1921–1923) a csehszlovák és a magyar korona közötti árfolyamkülönbség példátlan mértékben nőtt meg.[52]

A levelezésből kirajzolódik emellett Vas Nándor mindenre kiterjedő igyekezete, hiszen 1923-ban már arról írt, hogy „már az egész megye ügyvédi és ügynöki kara mozgósítva van” a sikeres földeladás érdekében.[53] Hrdlička elégedetlensége, és a burkolt fenyegetés, hogy Amerikába kivándorolt tótkomlósi szlovák vevőknek adja el, inkább túlzó szlovák hozzáállásáról, másrészt a szinte családi hagyományként öröklődő pénzügyi nehézségekről egyaránt árulkodik.

Azt, hogy pontosan hol található és mikor került a család birtokába a „Hrdlicska-tanyát” képező épület és földterület, a memoár alapján nem sikerült egyelőre rekonstruálni. A levelek alapján saját tulajdonban lévő ingatlan volt, mivel Hrdlička többször is felveti, hogy az evangélikus egyház miért nem vásárolta még meg azt és fizette ki neki a vételárat.[54] Meglehet, hogy 1907 után már rendelkezett vele, hiszen egy dobolási jegyzőkönyvi bejegyzés alapján búzát ajánlott megvételre, ami azt feltételezi, hogy termelési többlete merült fel az alapvető vokatoriális javakból származó búzán kívül.[55] Ezt a feltevést erősíti a tény, hogy 1906-tól kezdődően több, Tótkomlós vonzáskörzetében földterülettel rendelkező nagybirtokos (például gr. Károlyi István) kínálja eladásra birtokai egy részét, amelyet orosházi és tótkomlósi lakosok is megvásárolnak.[56] Herczegh Mihály tanulmányában rámutat arra, hogy éppen Tótkomlós esetében nehéz meghatározni, mely birtokokat mikor parcellázták fel, mivel még az 1937. évi statisztikai kimutatásokban a már értékesített birtokrészek a korábbi birtokosaik neve alatt szerepelnek (Haász és Zichy).[57] Mindenesetre a tény, hogy a magyar regionális és országos sajtó sem közölt információkat Hrdlička tanyájának létéről – amikor minden negatívan értelmezhető dolgot publikáltak róla ebben az időben – arra is utalhat, hogy a tulajdonjog nem volt széleskörűen ismert. Ez, illetve a memoárban általa „az egy tagban levő földbirtok egy része, amit mint nagybirtokot vettünk meg és egymás között parcelláztunk szét” kijelentés viszont inkább arra utalhat, hogy a vételre az első világháború évei és a térség román megszállása közötti időszakban kerülhetett sor, hiszen ebben az időben több környékbeli nagybirtok került parcellázásra.[58] Ezek között volt a memoárban is közölt Montagh Ákos és Mihály, Zichy Aladárné Wenckheim Ilona illetve Haász Antal kaszaperpusztai és pusztaszőllősi birtoka is, amelyekből a tótkomlósi szlovákok is részesültek.[59] Ugyancsak ezt az időintervallumot támasztja alá a Károlyi Mihálynak és Berinkey Dénesnek 1919. március 15-én Budapesten átnyújtott 500 tótkomlósi személy aláírásával ellátott memorandum 2. pontja, amelyben kérik, hogy „a földreform végrehajtásához a szükséges földmennyiséget a szomszédos nagybirtokok területéből” biztosítsák számukra. Itt a Haász, Wenckheim, Piret, Montágh,[60] Spilkovszky és Dessewffy családok nagybirtokait sorolták fel.[61]

Végül érdekes maga a földbirtok és a hozzá tartozó épület nevének használata a levelekben. Vas csak mint „ingatlan, föld, földbirtok“ említi, Hrdlička is csak az „ingatlant, földet“ illetve „fődet“ akarja eladásra bocsátani. Egyetlen alkalommal említi úgy, mint a „tanya,“ egy 1922. szeptember 13-ai levelében (lásd az 5. sz. dokumentumot). Még Adam Račko szlovák nyelvű levelei is csak „a kaszaperi határban lévő föld“-ként utalnak rá. Sem Hrdlička, sem Vas levelei nem említik úgy, mint „Hrdlicska-tanya“, ahogy azt Ruszinkó Zsigmond teszi a megtekintésről szóló levelében 1923 júniusában. Az elnevezés arra is visszavezethető, hogy  Tótkomlós ebben az időszakban még kiterjedt tanyavilággal rendelkezett, ahol a tanyákra a családok vezetékneve alapján hivatkoztak egymás között az emberek.

 

2. Felségárulás miatti egyházi fegyelmi eljárás (1921–1922)

Történeti kontextus

1921 áprilisában fegyelmi eljárást rendeltek el három tótkomlósi emigráns ellen. A vádirat szerint felségárulás miatt vonták őket felelősségre, mivel az egyházi alkotmány 324. §-ának szinte minden rendelkezését (b, c, d, h, i,) megsértették. A közvádló indítványozta tisztségüktől való megfosztásukat, valamint azt, hogy nyilvánítsák őket alkalmatlannak bármilyen egyházi vagy tanítói tisztség betöltésére. Erre válaszul április 18-án mindannyian lemondtak tisztségükről, mégpedig azzal a feltétellel, ha megszüntetik az ellenük folyó fegyelmi eljárást, és visszaadják számukra az elkobzott vagyonukat. A Békési Evangélikus Egyházmegye törvényszéke azonban nem teljesítette a kérést; az 1921. április 25–26-án tartott tárgyaláson bűnösnek mondta ki őket. Hrdličkát és Matejdest tisztségüktől való megfosztással, valamint az egyházi vagy iskolai hivatal betöltésére való alkalmatlanság kimondásával sújtották, míg Franciscit csupán tisztségétől fosztották meg.[62] Emellett utasították a tótkomlósi gyülekezetet, hogy „az elítéltek számára vokatoriális járandóságaikból semmit ne adjon ki”, az elítélteket pedig arra kötelezték, hogy 15 napon belül fizessék meg a 41 024,90 koronára rúgó perköltséget.[63] Hrdličkát a fegyelmi eljárás elején még a pozsonyi ügyvéd, dr. Milan Ivanka[64] képviselte, aki később a nevében fellebbezést is benyújtott.[65]

 

Michal Francisci és Martin Matejdes tótkomlósi tanítók arcképe.
Forrás: Hrdlička: Egy száműzött... 27.

 

Dr. Vas Nándor, a védőügyvéd

Dr. Vas Nándor egyik levele szerint azonban Hrdlička 1921. július 21-én felkérte őt, hogy járjon el meghatalmazott képviselőjeként az ügyeiben. Mivel azonban akkoriban már Franciscit képviselte ugyanebben a perben, nem kívánta átvenni Hrdlička védelmét Ivankától, mivel összeférhetetlenséget látott abban, hogy mindkét emigránst képviselje.[66] Ebben a levélben (lásd az 1. sz. dokumentumot) – számos egyéb szempont mellett – először hívta fel az egykori lelkész figyelmét arra, hogy a felesége idejöhetne a családi ügyek rendezése végett. Érvelését így fejtette ki: „Egyenlöre – ámbár nem tudok Nagytiszteletü Ur elleni folyamatban levö más eljárásról, mint az egyházi fegyelmi – nem tartom ajánlatosnak, ha állandó lakásra ide vissza akar térni, hogy lakóhelyét Tótkomlósban választaná meg, mert a hangulat Ön ellen még egyeseknél nem nyugodt, de abban semmi nehézséget nem látok, ha a Nagytiszteletü Asszony eljön és itt egyes dolgokat elintéz.”[67] Az ügyvéd diplomatikus kijelentését alátámasztja egy tótkomlósi egyszerű parasztember szlovák nyelvű levele, aki kendőzetlen őszinteséggel írt a településen uralkodó hangulatról: „A komlósiak vágyakoznak Ön után, és mielőbbi visszatérését kívánják. Igaz ugyan, hogy akad itt egy klikk, amelyik legszívesebben egy kanál vízben fojtaná meg Önt, ám ezek a pojácák nagyon kevesen vannak – talán ha öten-hatan. Furcsa, hogy ezek az urak mindig is viszályt igyekeztek szítani a helyiek között. Sajnos így van ez nálunk.”[68]

A cenzúra, valamint a Magyarország és Csehszlovákia közötti postai szolgáltatások nehézségei miatt azonban a településről származó különféle bírósági iratok jelentős késéssel érkeztek meg Pozsonyba – ahogyan Hrdlička (ellenkező irányba küldött) írásos nyilatkozatai is csak késve jutottak el a bírósághoz. Valószínűleg ez vezetett ahhoz, hogy – vélhetően 1921 decembere után – dr. Vas vette át dr. Ivankától a védőügyvéd szerepkörét, miután Hrdlička a tervezett december 15-i határidő helyett csak december 29-én nyújtotta be a törvényszékhez írásos nyilatkozatát.[69] 1922 májusától kezdődően Hrdlička és Vas levelezése már olyan kérdésekre is kiterjedt, mint a vagyoni ügyek, az egyházzal szembeni követelések érvényesítése, valamint a tanúkihallgatások menete és a fegyelmi eljárás során benyújtandó dokumentumok határideje. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a trianoni békeszerződés kisebbségi jogokra vonatkozó rendelkezései nem bírnak érdemi súllyal a bíróság előtt – annak ellenére, hogy Hrdlička rendszeresen sürgette ügyvédjét e cikkelyek érvényes érvelésként való felhasználására (lásd a 2. sz. dokumentumot).[70] Emellett az is kiderül, hogy Hrdlička egyik korábbi kollégája – a helyi evangélikus lelkész, Gajdács Pál – rendkívül megbízhatatlan tanúnak bizonyult; ezért az ügyvédnek kitartóan kellett faggatnia, hogy végül sikerüljön kicsikarnia belőle a helyes választ. Erről így írt: „Gajdács bácsi - kénytelen voltam szokatlanul szigorúan faggatni, mert a memóriája nem akart szuperálni, erre azután emlékezett amire kell.”[71]

 

„Pali bácsi” ellenszenve – és ami mögötte van

Az a már említett ellenszenv, amelyet Gajdács egykori kollégája iránt táplált, világosan megmutatkozik abban az egyházi jelentésben, amely Raffay Sándor evangélikus püspök 1922. június 17. és 20. között lefolytatott canonica visitatio (püspöki egyházlátogatása) alkalmából készült. Ebből az alkalomból a helyi lelkész – aki ekkor 75 éves volt – 56 oldalas jelentést állított össze a tótkomlósi evangélikus gyülekezet történetéről és jelenlegi állapotáról. Annyira lekötötte minden figyelmét, hogy késve állított ki Hrdlička számára egy fontos bizonyítványt, amelyről Vas a következő kijelentést tette Hrdličkának: „pár napot azért késett a bizonyítvány kiállítása, mert a püspökváró láztól nem tudott dolgozni Gajdács bácsi.”[72]

A jelentés időrendi sorrendben adta közre az addig a településen szolgált lelkészek részletes életrajzát. A 13. lelkészről, egykori kollégájáról – akivel 16 éven át dolgozott együtt – Gajdács viszont csak a következőket jegyezte meg: „[...] Személyi adatainak hiánya miatt, életrajzát nem adhatjuk s csak annyit említünk meg, hogy 1904. augusztus 20-án foglalta el állását s hogy az ő megválasztatása forduló pontot képez az egyház életében, [...] Amint […] Hrdlicska[73] idejött, a Felföldröl hozott, túlzó nemzetiségi érzületével s törekvésével beledobta az egyház eddigi áldásos békességébe a nemzetiségi kérdés izzó üszkét, ami által nemcsak az egyháznak, hanem önmagának is messze kiható kellemetlenséget, és kárt okozott [...].” Jelentését a következő megállapítással zárta: „Igy tehát az ő 16 esztendei itt lelkészkedése áldásosnak éppen nem mondható.”[74]

Gajdács fentebbi kijelentésének hitelességét több ok miatt is megkérdőjelezhetjük. Állítása, miszerint nem közölhet életrajzot korábbi tiszttársáról, kifejezetten érdekes, mivel a legújabb kutatásaim szerint Gajdács nemcsak 16 évig dolgozott együtt vele, de Hrdličkát születése óta ismerte.[75] Annak apjához, Karol Hrdličkához szóló két bizalmas hangvételű levele is megtalálható a családi hagyatékban, ahol őt „kedves Károly Bátyám” megszólítással illet és egyik levelét azzal a kérdéssel zárja, hogy „mikor rándultok át hozzánk egy kis családi barátságos időtöltésre?”[76] A levél írásának idején, 1888-ban az ifjú Hrdlička 15 éves volt, és Gajdács korábbi alma matere, a szarvasi Evangélikus Főgimnázium tanulója. Anyakönyvi bejegyzések segítségével pedig sikerült rekonstruálni, hogy a fentieken kívül Gajdács felesége, a szarvasi születésű Chovan Berta (1857–1922) révén pedig a Hrdlička-családdal rokonságba is került, hiszen Gajdácsné Hrdlička másodunokatestvére volt.[77] Familiáris kapcsolatukra utal a Hrdličkától 1921. február 15-én keltezett levél is, amelyet a fegyelmi eljárás idején írt volt kollégájának Pozsonyból, őt az „Igen tisztelt Pali bácsi“ megszólítással illetve.[78]

Nem meglepő azonban, hogy ennek a korábbi rokoni szívélyességnek már nyomát sem látni az egyházi adminisztrációban. Valamilyen szinten érthető, hogy a továbbra is magas egyházi tisztséget betöltő 75 éves aggastyán igyekezett a megváltozott politikai viszonyokhoz alkalmazkodva elhatárolódni a szlovák nemzeti érdekeket előtérbe helyező, majd ezt követően hazaárulás vádja miatt 1920-ban csehszlovák emigrációba kényszerülő korábbi kollégától.[79] A fegyelmi eljárás során több korábbi egyházi kolléga is hasonlóan állt Hrdličkához, és hasonló kijelentések találunk róla a békési egyházmegye közgyűléseinek jegyzőkönyveiben is.

 

A per kimenetele

Bár Vas minden ügyvédi befolyását mozgósítva látta el két ügyfele védelmét – tanúként idézve Hrdlička közeli barátait és munkatársait, akik megerősítették, hogy a lelkész a rekvirálások enyhítése érdekében működött együtt a román megszálló csapatokkal –, végül mégsem sikerült elérnie az ellenük kiszabott ítéletet teljes megszüntetését, csak mérséklést hagytak jóvá. Igyekezete, hogy Raffay Sándor közelébe férkőzzön, hogy személyesen is előadhassa védőbeszédét, levele szerint Bikádi Antal[80] és Kovács Andor orosházi evangélikus esperes[81] folyamatos közelsége miatt esélytelen volt.[82] Minden erőfeszítés, a benyújtott tanúvallomások és a vádak cáfolata ellenére a Bányakerületi (szeptember 8-án) majd az Egyetemes Törvényszék (1922. október 13-án) csupán formálisan vizsgálta felül a fellebbezéseket, és helybenhagyta az egyházmegyei bíróság ítéletét; vagyis az érintetteket mindenképpen megfosztották tisztségüktől.[83]

 

A levelezés jelentősége és végső összegzése

A korábbi evangélikus lelkész és a tótkomlósi ügyvéd között folyó négyévnyi levelezés több ok miatt fontos számunkra. Először is Hrdlička hagyatéka nagyon kevés magyar nyelvű levelet illetve dokumentumot tartalmaz a 16, Tótkomlóson eltöltött évéről, ezért eddig nem tudtuk hitelesen rekonstruálni a magyar értelmiségi elithez fűződő viszonyát, a helyi, megyei illetve járási magyar közösségben a személyének megítélését. Természetesen ismerjük a korábbi orosházi evangélikus esperessel való levelezéséből,[84] megválasztásának évéből a korabeli közhangulatot – ám emigrálásának éveiből csak az elmarasztalás és elítélés, a hazaárulást taglaló, elhatárolódó mondatokat és kijelentéseket követhetjük nyomon az egyházi adminisztrációban és a magyar sajtóban.[85]

Saját memoárjában is csak négy oldalban összefoglalt események a levelezés tükrében viszont nemcsak Hrdlička megítéléséről, de a jóságos költőfejedelem, máig a „tótkomlósi egyház nesztora”-ként hivatkozott Gajdácsot is más színben tünteti fel számunkra. Ezért a levelezés Vas Nándor tevékenységén túl kitűnő látleletet ad a korabeli tótkomlósi evangélikus egyház belső életéről és a már emigrációban élő volt lelkészhez való viszonyulásról.

Beszédesek a magyarországi ügyvéd és Csehszlovákiában élő Hrdlička között a föld értékesítésére való megoldásokból származó nézeteltérések, és azok feloldására vonatkozó igyekezet. Ebből a – egyébként a tótkomlósi regionális historiográfia számára is gyakorlatilag ismeretlen – helyi ügyvéd páratlan intelligenciájára, illetve a Hrdličkával való régebbi és közeli ismeretségre is következtethetünk, amely a levelek elemzésének egy újabb pozitív adaléka. Dr. Vas Nándorról eddig nagyon keveset lehetett tudni, pontos életrajzát nem közli a regionális szakirodalom, sem a híresebb tótkomlósiak életrajzát közreadó helytörténeti adattár. Ezenkívül a tény, hogy három hétig önzetlenül vendégül látta Želmíra Hrdličkovát, aki a család ingóságát jött a településre összegyűjteni, lovagiasságán túl szintén a lelkészházaspárhoz fűződő közeli és bizalmas kapcsolatára utal. Egyben jelzi is számunkra, hogy mélyen elítélte az evangélikus egyház korábbi lelkészéhez illetve annak feleségéhez való hozzáállását.

Összességében elmondható, hogy a levelek nemcsak azok két szerzőjéről, de az 1921–1924 között a településen uralkodó közhangulatról is páratlan és hiteles kordokumentumként szolgálnak.

 

 

VÁLOGATOTT LEVELEZÉS[86]

 

1.

 

DR. VAS NÁNDOR

ügyvéd

TÓTKOMLÓS

Telefon 8.[87]

1921 julius hó 28.

Nagytiszteletü Hrdlicska Lajos lelkész Urnak Pozsony

 

Igen tisztelt Nagytiszteletü Ur!

 

Válaszolva f. hó 21. én kelt b. levelére van szerencsém értesiteni, hogy semmi oka sincsen annak, hogy ha ügyei vitelével megbiz, megbizásaiban eljárjak. – Egyedül egyházi fegyelmi ügye az, miben ezidő szerint még nem tudok eljárni azért, mert már elözöleg Francziszti Mihály védelmét vállaltam el és némi összeférhetetlenséget látok a két védelem között.

Tudomásom van róla, hogy az Egyházmegyei Törvényszékhez beérkezett az Ön fellebbezése is, az felterjesztette a Kerülethez, hol az Ösz folyamán lesznek az ügyek tárgyalva. Kértem védenczem ügyében uj szóbeli tárgyalást és reményem van hozzá, hogy az elrendeltetik. A tárgyalásra Önt, vagy eddigi ügyvédjét Dr. Ivánka ügyvéd urat megidézik és igy időben intézkedhetik védelméről.

Értesitem, hogy az Egyháztól járó fizetésjellegü jövedelem le van tiltva. Azt Povázsai Gábor[88] ügygondnok kezeli, mint ma meggyözödtem elég lelkiismeretesen. A kiadásokat a bevételekből fedezte a többi az egyháznál van készpénzben. Ebből, hogy a felfüggesztés tartamára Önnek mi fog kiutaltatni, csak a kerületi itélet után tudom megmondani. Ezt a letiltást az E.M.[89] eszközölte.

Privát vagyona felleltároztatott, de nem vétetett zár alá és igy[90] esetleges megbizásaiban eltudok járni. – Megtudtam, hogy felese Zahorecz Márton[91] nem a leggondosabban gazdálkozik, nála elég rosz a termés, megszámoltatását elvégezhetem, az Ön gabona részét értékesithetem, követelését átutaltathatom, ha ezekre, vagy esetleg valaminek eladására – behajtására[92] megbiz és meghatalmazását megkapom. Ha az ingatlan eladásával óhajtana megbizni, ugy közjegyzöi-hitelesitett meghatalmazást kérek, melyben a szerzödés aláirásával, a végzés Ön helyett való átvételével is megbiz. Minden más megbizáshoz eléh az ügyvédi meghatalmazás és a levélbeli felhatalmazás.

Egyenlöre-ámbár nem tudok Nagytiszteletü Úr elleni folyamatban levö más eljárásról, mint az egyházi fegyelmi – nem tartom ajánlatosnak, ha állandó lakásra ide vissza akar térni, hogy lakóhelyét Tótkomlósban választaná meg, mert a hangulat Ön ellen még egyeseknél nem nyugodt, de abban semmi nehézséget nem látok, ha a Nagytiszteletü Asszony eljön és itt egyes dolgokat elintéz.

Minthogy a feles Zahorecz a tavalyi termés eredményét is magánál tartja értesülésem szerint, esetleges megbizását arra is kérem, hogy vele az egész idöre elszámoljak.

Teljes tisztelettel

Dr. Vas Nándor[93]

 

Jezlet: SK-AMS-f. M- KM MS-HĽJ, Dr. Vas Nándor Ľ. J. Hrdličkának 1921. július 28. (7. doboz) Kétoldalas levél.

 

2.

 

DR. VAS NÁNDOR

ügyvéd

TÓTKOMLÓS

Telefon 8.

Tótkomlós 1922 julius 12.

Igen tisztelt Nagytiszteletü Ur!

Julius 4.én kelt b. levelére csak most válaszolhatok, mert utána kellett néznem Battonyán, hogy az ingatlanról a teher, mit kifizettem töröltetett e már? Sajnálattal kell értesitenem, hogy még nem törölték a zálogjogot, s ezért a szövetkezetnél a törlést megsürgettem ujólag.- Ja a tehertétel bekebelezett volta daczára használhatja a tkvi kivonatot, b. értesitése esetén azt azonnal beszerzem, viszont az általam megküldhető nyugtával bárki előtt is dokumentálható, hogy a teher ki van fizetve[94] és csak kényelmesség okából nem törölte azt eddig hitelező.

A tárgyalás eredményéről, vagy egyezségi eredményről eddig azért nem értesitettem, mert napról napra vártam, hogy a tárgyalást kitüzik, de ez máig sem történt meg. -A püspök Úr ittlétekor próbálkoztam, hogy a békéselintézés nem volna e lehetséges, de mivel állandóan Bikádi és Kovács környezetében volt, érthetően elutasitásra találtam, ugyanigy jártam a fizetés kiutalása ir. kérésemmel, mire szintén azt a választ kaptam, hogy majd a biróság rövidesen tárgyalja az ügyet addig legyek türelemmel és Ö nem akar az eljárásnak elébe vágni.-

A békeszerzödés jelzett szakaszát ismerem, de az első biróságnál ettől nem várhatunk eredményt.

A Nagytiszteletü Asszony idejövetelének semmi akadálya nincsen. Nézetem szerint és igy vagyok több oldalról informálva. Ez idő szerint nem lehet a buzát, vagy lisztet innen kiszálitani, de meg a szállitási költség is tulságos nagy lenne. Ha eljön a Nagytiszteletü Asszony itt értékesitheti és az árán ott is lehet buzát venni.- Jelenleg mintegy 60000 korona áll Önagysága rendelkezésére és a beszedendő 44 mm. buza. Ez tekintélyes érték és ezért lehet már valamit venni is, bár itt a dárgaság[95] nagyon nagy.

Nagyon helyeslem, ha itt a Nagytiszteletü Asszony elkölti majd a pénzét, de erre már igazán csak Ö lesz a legalkalmasabb, mert bármily nagy bizalom esetén nem merném én vállalni a bevásárlás elvégzését, mert ahhoz egyéni izlés is kell.

Mihelyest a tárgyalás határidejét megtudom, azonnal közölni fogom.

Szivélyes üdvözlettel vagyok

tisztelö hive

Dr. Vas Nándor[96]

Nagytiszteletü

Hrdlicska Lajos lelkész Ur

Bratislava

 

Jelzet: SK-AMS-f. M- KM MS-HĽJ, Dr. Vas Nándor Ľ. J. Hrdličkának 1922. július 12. (1. doboz) Kétoldalas levél.

3.

 

Br. 1922. júl. 15.

 

I.t.Dr. Úr!

 

F. hó 12-én kelt b. levelére kérem, hogy a telekkvi kivonatot csak akkor tessék megküldeni, amikor a törlés már keresztül lesz vive, illetve: tiszta alakjában. A törlést sziveskedjék sürgetni. Addig tessék kiállitani hitelesittetni és megküldeni egy oly bizonyitvány – félét, amelyben benn foglaltatnék, hogy ott is ott 30 Kct. Le van foglalt, tehermentes földem van.

Nagyon csodálom, hogy az egyházmegyei elnökség és a püspök úr olyan hetykén járnak el. Ezt nem vártam volna. Amint tetszik látni, én komolyan akartam és kivánom a békés megegyezést és épen azért tartózkodtam minden affektustól. Ha ők ezt nem honorálják, természetesen én sem fogom túlságosan moderálni magamat. Pedig kár volna, ha az ügy elmérgesednék. Nekem ez nem igen ártana ugyan, nekik többet. Nincs semmi értelme és alapja a pörnek.

Feleségem már mihamar oda fog érkezni. Most járok el az utlevél ügyében. Mivel repatriácios vagonokról van szó, a búza elszállitása nem kerülne sokba. Azért csak tessék érdeklődni, ki szállithat terményt és mennyit?

Tegnap kaptam Kovács esperestől, ill. Az egyhm. Törv. Széktől 374 sz. a. idézvényt júl 26-ára. Én, tekintettel az animozitásra nem jelenhetek meg. Képviselöm Ön lesz, Doktor úr. Meg lehet, hogy akkorára már ott lesz a feleségem is.

Sziv. Üdv. ő. tisztelője.

H. L.

 

Jelzet: SK-AMS-f. M- KM MS-HĽJ, Ľ. J. Hrdlička Dr. Vas Nándornak 1922. július 15. (1. doboz) Kézzel írt, kétoldalas piszkozat.

 

4.

 

DR. VAS NÁNDOR

ügyvéd

TÓTKOMLÓS

Telefon 8.

Tótkomlós 1922 julius hó 25.

Igen tisztelt Nagytiszteletü Ur!

 

B. megbizása folytán küldöm a kért telekkönyvi hiteles másolatot és a zálogjogilag biztositott tartozás kifizetését igazoló nyugtát. A törlés dijjára ma még pótlóan 252 koronát fizettettek velem.-

Megkaptam táviratát és annak értelmében az eredményt táviratilag is tudatni fogom.

Mint észlelem a biróság a holnapi tárgyaláson röviden akar eljárni és az elsö határozatát megismételni. Ezt onnan következtetem, hogy a tárgyalásra tanukat sem idézett meg. Természetes, hogy ezt szóvá teszem és kérem, hogy az egész bizonyitás a tárgyaláson történjék meg és ne jegyzökönyveket olvassanak fel.- Az egyezséget ismét és nyomatékosan fel fogom ajánlani.

Szivélyes üdvözlettel tisztelö hive

Dr. Vas Nándor

 

Jelzet: SK-AMS-f. M- KM MS-HĽJ, Dr. Vas Nándor Ľ. J. Hrdličkának 1922. július 25. (1. doboz)

5.

 

Bratislava, 1922. sept. 13.

 

 

Igen tisztelt Doktor Úr,

 

Régen nélkülözöm b.sorait, úgy hogy ennek következtében nem vagyok jól informálva a folyó ügyekről. Feleségem csak a szállitási ügyekre szoritkozik.

Sziveskedjék közölni mi van a perrel? A végzést máig sem kaptam meg.

Nem vagyok tájékozva a kaszaperi birtok és egyáltalán vagyonom állapotáról sem. Szabad e, vagy pedig történtek e illetve folyamatban vannak e valami lépések annak zár alá helyezéséről? Mi alapon figyelmeztette feleségemet a komlósi hatósági közeg, hogy a birtok nem adható el?

Nincs tiszta képem az egyház viselkedéséről sem. Miért nem veszi meg a tanyát s nem kárpótolja a befektetéseket s ha ezzel csak késik, miért adta el feleségem az egyes ezen kategóriába tartozó tételeket?

Nem tudom felfogni miért nem adja az egyház feleségem rendelkezésére a paróchiát, vagy annak legaláb egy részét? Hiszen elitéltetésem még nem végleges, s bútoraim még ott vannak. A Lehockyval kötött szerződés módositásáról sem vagyok kellőkép tájékozva. Sziveskedjék tudomásomra hozni miben áll az. Én csak egy kis béremelés[t] s különösen azt akartam elérni, hogy azon esetre, ha a búza ára 1000 koronánál több lesz, pénzben szintén több legyen fizetendő 1000 koronánál, t.i. Tekintet nélkül az 1000 koronás határra ugyanannyi amennyit az illető gazdasági év búza ára fog mutatni. Azonkivül félreértés kikerülése céljából szükségesnek tartom bevenni a szerződésbe, hogy a bérlet nem csak eladás estén, hanem akkor is megszünik, ha a földet elcserélem ami azonos az eladással.

Sziveskedjék arról is értesiteni, mi az oka a kiviteli engedély késésének s ezt az ügyet tessék a konzulátus segitségével mielőbb elintézni, mert feleségem nem várhat ott hónapokig. Végre kérem tessék figyelmeztetni feleségemet, hogy ne legyen túlságosan közlékeny. Tudni való ugyanis, hogy önagyságáék gyakran el szólják magukat s elhatározásaikban igen gyorsak.

Ha a kiviteli engedély szándékosan, elvi okokból késedelmeskedik, akkor azt hiszem, hogy feleségem annak elintézését nem várhatja be. Erről tessék értesiteni, ezen esetben innen is megtennék a kellő lépéseket. Szeretnök ugyanis, hogy feleségem a vagónok átvételénél jelen legyen. Ha ez még sem történhetnék meg ismét dr. urat volnánk kénytelenek az üggyel terhelni, mely es[e]tben leltár szerint volna szives átvenni és átadni illetve el szállittatni az összehordott, zárthelyiségekben tartandó és kiszállitandó dolgokat. Remélem, hogy erre nem lesz szükség s hogy feleségem maga intézi el ezen teendőket. Ugyanis ő nagyon boldogtalan volna, ha utazásának főcélját az elszállitást nem es[z]közölné személyesen.

Várva mielőbbi b. sorait maradtam

teljes tisztelettel és üdvözlettel

 

Jelzet: SK-AMS-f. M- KM MS-HĽJ, Ľ. J. Hrdlička Dr. Vas Nándornak 1922. szeptember 13. (1. doboz) Három oldalas levél.