Breszt-Litovszk-ban Szovjet-Oroszország fegyverszüneti szerződést köt a központi hatalmakkal (Németországgal és az Osztrák–Magyar...Tovább
Az Észak-Epiruszi kérdés háttere
A görög–albán viszony alakulása az 1960-as években
Észak-Epirusz, amely alatt a mai Albánia déli részeit és Görögország északi részeit együttesen értik, az újkori történelem során sohasem tartozott Görögországhoz. Az 1912–1913-as balkáni háború idején a görög hadsereg megszállta ezt a területet, de az 1913-as firenzei békeértekezlet ismét Albániához csatolta. A terület a későbbiekben is állandó vitakérdés volt a két fél között, így az 1960-as években is.
Provokáció
Másolat!
Jelentem, hogy 1959. március 30-án a kora reggeli órákban 15 géppisztollyal, automata és egyéb fegyverekkel felszerelt görög határőr tört be albán területre Bracan községnél /Bilisht körzet/, s közülük négynek sikerült 150 méteres mélységbe behatolni albán területen. 12 órakor kísérletet tettek az ott fát vágó parasztok közül egynek elfogására, majd amikor ez nem sikerült, tüzet nyitottak rájuk és az ott szolgálatot teljesítő Hajdar Beqir Hoxha és Bajram Shaban Hysa határőrre. A provokáció következtében Hajdar Beqir Hoxha határőrt megölték, míg társát súlyosan megsebesítették. Megölték még ezenkívül az ott tartózkodó parasztok egyikének lovát is.
A provokáció ügyében az albán kormány ENSZ-képviselője közvetítésével jegyzéket juttatott el az ENSZ főtitkárához, melyben tiltakozott ezen barbár gyilkos cselekmény ellen, kérve, hogy a jegyzék másolatát adják át a görög kormánynak is. A jegyzékben az albán kormány a provokációval kapcsolatos minden felelősséget a görög kormányra hárít és követeli az áldozatok, illetve családtagjaik kártérítését.
A fenti gyilkos provokáció nagy felháborodást váltott ki az egész albán népből, annál is inkább, mert nemrégiben gyilkolták meg a görög határőrök Lesh Pal Cupi albán határőrt is. Véleményünk szerint is teljesen jogos az albán nép ezen felháborodása annális inkább, mivel az albán kormány, dacára a görög kormány visszautasító magatartásának, állandóan kinyilvánítja törekvéseit a Görögországgal való jó viszony megjavítására, a kapcsolatok felvételére és a jószomszédi viszony megteremtésére. Ezen törekvését bizonyítják azon tények is, hogy megadta az engedélyt a háború óta Albániában tartózkodó görög hadifoglyok és politikai menekültek nagy része repatriálására és a legutóbbi időben pedig saját költségén hazaszállította azon 23 görög katonatiszt hamvait, akik a fasiszták ellen folytatott háborúban estek el Albánia területén. Ezenkívül az albán kormány már számtalan javaslatot tett a görög kormány felé a kereskedelmi kapcsolatok felvételére, mely mindkét népnek egyformán szolgálná érdekeit.
Nem véletlen az, hogy az utóbbi időben ismét gyakorivá váltak görög részről a határsértések, ha figyelembe vesszük, hogy néhány héttel ezelőtt Pál görög király olyan kijelentést tett, miszerint igényt tart Dél-Albánia egy részének Görögországhoz való csatolására. Bizonyítja a görög kormánynak Albániával szembeni ellenséges magatartását, hogy e súlyos kijelentést hivatalosan ugyan nem erősítette meg, de ugyanakkor meg sem cáfolta. Hasonló jellegu megbeszélést folytatott Pál görög király Titó jugoszláv elnökkel is annak görögországi látogatása alkalmával, amikoris kijelentették, ajánlatos Dél-Albániának Görögországhoz, míg Észak-Albániának pedig Jugoszláviához való csatolása. Amikor e kérdésben egy alkalommal felvilágosítást kértek Jugoszlávia volt moszkvai nagykövetétől, az nevetve megjegyezte, hogy a magas személyiségek poharazás és kávézás közben megengednek maguknak kisebb tréfákat is. Amikor e kijelentés az albán nép tudomására jutott a különböző értekezletek alkalmával erélyesen tiltakoztak az ellen, hogy Albánia függetlenségének, területi épségének és szabadságának kérdését egyes külföldi államfők tréfa tárgyaként kezelik. Kijelentették ezen értekezleteken, hogy az albán kormánynak a jószomszédi viszony megteremtésére irányuló törekvései egyáltalán nem Albánia gyengeségét bizonyítják, hanem bizonyítják azt, hogy békében kíván élni mindenkivel, aki tiszteletben tartja az együttmuködéshez szükséges alapelveket és éberen vigyáz a balkáni béke fenntartása és megerősítése felett.
MOL-XIX-J-1-j-Alb-29/f-002884/1959 12. d. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 05.
1917
1933
Az Egyesült Államokban véget ér az alkoholtilalom.Tovább
1941
A szovjet ellentámadás megindulásának napja Moszkvai csata, a német hadsereg első veresége a II. Világháborúban.Tovább
1952
Londonban a sajátos időjárási viszonyok és a levegő szennyezettsége miatt létrejövő szmog körülbelül 12000 ember halálát okozza.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.
Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.
Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.
Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő