Az Észak-Epiruszi kérdés háttere
Észak-Epirusz, amely alatt a mai Albánia déli részeit és Görögország északi részeit együttesen értik, az újkori történelem során sohasem tartozott Görögországhoz. Az 1912–1913-as balkáni háború idején a görög hadsereg megszállta ezt a területet, de az 1913-as firenzei békeértekezlet ismét Albániához csatolta. A terület a későbbiekben is állandó vitakérdés volt a két fél között, így az 1960-as években is.
Provokáció
Másolat!
Jelentem, hogy 1959. március 30-án a kora reggeli órákban 15 géppisztollyal, automata és egyéb fegyverekkel felszerelt görög határőr tört be albán területre Bracan községnél /Bilisht körzet/, s közülük négynek sikerült 150 méteres mélységbe behatolni albán területen. 12 órakor kísérletet tettek az ott fát vágó parasztok közül egynek elfogására, majd amikor ez nem sikerült, tüzet nyitottak rájuk és az ott szolgálatot teljesítő Hajdar Beqir Hoxha és Bajram Shaban Hysa határőrre. A provokáció következtében Hajdar Beqir Hoxha határőrt megölték, míg társát súlyosan megsebesítették. Megölték még ezenkívül az ott tartózkodó parasztok egyikének lovát is.
A provokáció ügyében az albán kormány ENSZ-képviselője közvetítésével jegyzéket juttatott el az ENSZ főtitkárához, melyben tiltakozott ezen barbár gyilkos cselekmény ellen, kérve, hogy a jegyzék másolatát adják át a görög kormánynak is. A jegyzékben az albán kormány a provokációval kapcsolatos minden felelősséget a görög kormányra hárít és követeli az áldozatok, illetve családtagjaik kártérítését.
A fenti gyilkos provokáció nagy felháborodást váltott ki az egész albán népből, annál is inkább, mert nemrégiben gyilkolták meg a görög határőrök Lesh Pal Cupi albán határőrt is. Véleményünk szerint is teljesen jogos az albán nép ezen felháborodása annális inkább, mivel az albán kormány, dacára a görög kormány visszautasító magatartásának, állandóan kinyilvánítja törekvéseit a Görögországgal való jó viszony megjavítására, a kapcsolatok felvételére és a jószomszédi viszony megteremtésére. Ezen törekvését bizonyítják azon tények is, hogy megadta az engedélyt a háború óta Albániában tartózkodó görög hadifoglyok és politikai menekültek nagy része repatriálására és a legutóbbi időben pedig saját költségén hazaszállította azon 23 görög katonatiszt hamvait, akik a fasiszták ellen folytatott háborúban estek el Albánia területén. Ezenkívül az albán kormány már számtalan javaslatot tett a görög kormány felé a kereskedelmi kapcsolatok felvételére, mely mindkét népnek egyformán szolgálná érdekeit.
Nem véletlen az, hogy az utóbbi időben ismét gyakorivá váltak görög részről a határsértések, ha figyelembe vesszük, hogy néhány héttel ezelőtt Pál görög király olyan kijelentést tett, miszerint igényt tart Dél-Albánia egy részének Görögországhoz való csatolására. Bizonyítja a görög kormánynak Albániával szembeni ellenséges magatartását, hogy e súlyos kijelentést hivatalosan ugyan nem erősítette meg, de ugyanakkor meg sem cáfolta. Hasonló jellegu megbeszélést folytatott Pál görög király Titó jugoszláv elnökkel is annak görögországi látogatása alkalmával, amikoris kijelentették, ajánlatos Dél-Albániának Görögországhoz, míg Észak-Albániának pedig Jugoszláviához való csatolása. Amikor e kérdésben egy alkalommal felvilágosítást kértek Jugoszlávia volt moszkvai nagykövetétől, az nevetve megjegyezte, hogy a magas személyiségek poharazás és kávézás közben megengednek maguknak kisebb tréfákat is. Amikor e kijelentés az albán nép tudomására jutott a különböző értekezletek alkalmával erélyesen tiltakoztak az ellen, hogy Albánia függetlenségének, területi épségének és szabadságának kérdését egyes külföldi államfők tréfa tárgyaként kezelik. Kijelentették ezen értekezleteken, hogy az albán kormánynak a jószomszédi viszony megteremtésére irányuló törekvései egyáltalán nem Albánia gyengeségét bizonyítják, hanem bizonyítják azt, hogy békében kíván élni mindenkivel, aki tiszteletben tartja az együttmuködéshez szükséges alapelveket és éberen vigyáz a balkáni béke fenntartása és megerősítése felett.
MOL-XIX-J-1-j-Alb-29/f-002884/1959 12. d. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 27.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő