Az Észak-Epiruszi kérdés háttere

A görög–albán viszony alakulása az 1960-as években

Észak-Epirusz, amely alatt a mai Albánia déli részeit és Görögország északi részeit együttesen értik, az újkori történelem során sohasem tartozott Görögországhoz. Az 1912–1913-as balkáni háború idején a görög hadsereg megszállta ezt a területet, de az 1913-as firenzei békeértekezlet ismét Albániához csatolta. A terület a későbbiekben is állandó vitakérdés volt a két fél között, így az 1960-as években is.

Görög-albán kapcsolatok kérdése

Kapcsolatos a 00400/szt. 1964.
számú ügyirattal.
Szigorúan titkos!
Másolat!
Készült: 2 pld-ban
Athén, 1964. január 6.

Tárgy: Görög-albán kapcsolatok kérdése

"Papandreou Centrista miniszterelnök december 20-án ismertette a Parlament előtt kormánya programját. A külpolitikai vonatkozásokban külön kitért a görög-albán kapcsolatok kérdésére. Elmondta, hogy sajnálatos tény ugyan, de Görögországnak a viszonya Albániával teljesen rendezetlen; formailag még mindig hadiállapot van a két ország között. Hozzáfuzte, hogy kormánya mindent el fog követni arra vonatkozóan, hogy az Albániával szemben fennálló függő kérdéseket békésen rendezzék és a két ország közötti viszonyt normalizálják. Ugyanakkor felháborítónak nevezte azt az állapotot, hogy Észak-Epirusz /Albánia déli része/ területén a görög lakosság nemzetiségi jogai nincsenek biztosítva. Papandreou nem lépett fel egyértelmuen Észak-Epiruszra vonatkozó területi követeléssel - mint ahogy azt tette számos esetben a Karamanlisz kormány - de határozottan éreztette, hogy e kérdés megoldása nélkül nem lehet szó a görög-albán viszony normalizálásáról.

Venizelosz külügyminiszter néhány nappal később újságíróknak tett nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy 1960 júniusában Szovjetunióban tett látogatása idején Hruscsov elvtárssal beszélgetve már állást foglalt Észak-Epirusz ügyében. Az akkori állásfoglalása - mondotta - esetleg ma is megoldás lehetne ahhoz, hogy lehetőség nyíljék Albániával való jószomszédi viszony kialakítására.

Venizelosz javaslata lényegében az, hogy az albán kormány biztosítson autonómiát Észak-Epirusznak, helyesebben az ott élő görög kisebbségnek. Ezzel a Centrista görög kormány bizonyos fokig enyhíti azt a második világháború óta fennálló görög követelést, hogy Észak-Epiruszt csatolják Görögországhoz.

A tiranai rádió támadással válaszolt Venizelosz nyilatkozatára, sőt Venizelosz állásfoglalását azzal próbálta magyarázni, hogy talán az a Moszkvában kapott bíztatás eredménye. Hozzáfuzte, hogy jóllehet Észak-Epirusz Albánia elkülöníthetetlen része, az ottlakó görög kisebbség jogairól való vitának mindaddig nem lehet helye, amíg az albán-görög viszonyban javulás nem következik be legalább olyan mértékig, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítsenek."

MOL-XIX-J-1-j-Gör-VI-48-00400/1964. 6.d. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok)

Ezen a napon történt október 07.

1915

Bulgária a központi hatalmak oldalán belép az első világháborúba.Tovább

1938

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választmánya határozatában támogatja a Felvidék visszacsatolását.Tovább

1938

Németországban törvényt hoznak, mely előírja, hogy minden zsidó állampolgár útlevelébe "J" megkülönböztető jelzést kell pecsételni.Tovább

1949

Megalakul a Német Demokratikus Köztársaság (NDK).Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő