Horn, a „renitens" diplomata - 1962

„Felhívtuk Horn elvtárs figyelmét, hogy a jövőben több szerénységgel nyúljon az élet megnyilvánulásaihoz, legyenek a jelentések szolidabbak, de jobban bizonyítson és érveljen. Ítéletei ne legyenek elhamarkodottak, túl kategorikusak, törekedjen a megfontolt, leellenőrzött állásfoglalás megtételére. Horn elvtárs hibáit, hosszas töprengés után, tulajdonképpen csak most kezdi felismerni. Szemléletében gyökeres változást tapasztalunk. Ezt bizonyítják decemberben elkészített jelentései."

Utójáték

Egy esztendő múlva itthon Horn nem kerülhette el az újabb beszámoltatást. 1963. augusztus 7-ei dátumú az a jelentés, amit Szerencsés János III. osztályú titkár készített. (A jelentés Erdélyi Károly miniszterhelyetteshez került.) A találkozást Jakus Jenő megbízott osztályvezetőnél értékelték, és a következőre jutottak: a jelentőmunka tárgya megfelelt, színvonala jónak ítélték, mennyisége elégséges. Horn esetében kívánatosnak nevezték, hogy többet foglalkozzon a kapcsolatok konkrét kérdéseivel, lehetőségeivel. Teljesült az Országos Tervhivatal igénye, hogy Bulgária külkapcsolatairól információkhoz jusson. Az ilyen irányú információszerzést folytatni kell, különösen érdekessé váltak a görög, és az amerikai kapcsolatok. Ugyanakkor hiányolható az önálló következtetések levonása. „Horn elvtárs kapcsolatait kielégítőnek és munkája elvégzéséhez mennyiségileg és minőségileg is megfelelőnek tartjuk."

Horn az értékeléssel egyetértett és diplomatikusan „jelentős segítségnek" ítélte, hogy munkájával foglalkoztak. Megítélése szerint a követség légköre ekkor jó volt, ezt tükrözte a jelentések szaporodó mennyisége.

Horn tehát nemcsak maradt, de párttitkári funkcióját is megtartotta. 1963. május 21-ai párttitkári jelentésének végén megnyugvással és persze önigazoló céllal írta, hogy „a kollektíva élete, hangulata rendbejött. Ami volt azon a bizonyos tagfelvételi taggyűlésen, azt barátilag megbeszéltük, és Cséby elvtárs elutazása óta senki sem foglalkozik a régi sok zavart és problémát okozó

  A vezetőség a legutóbbi két ülésen megállapodott abban, hogy minden múltbeli ismert problémát lezártnak tekint, nem engedi meg, hogy bárki is felelevenítse azokat, és a teljes figyelmet az előttünk álló feladatok megoldásának kell szentelni. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy új nagykövet "

A konfliktus generációs ellentét formájában jelentkezett, valójában azonban egy a szakmai alapon elvárható tárgyilagos, szépítések nélküli elemző, külpolitikai, külgazdasági kérdésekben kezdeményező, a kapcsolatokat illetően a tőkés országok felé nyitó, de minden oldal felé kapcsolatépítő diplomáciai praxis került konfliktusba egy hagyományos, a szovjetek felé szervilis, Nyugat felé bizalmatlan és elzárkózó, a hivatalos propagandát alapvetően elfogadó és azt visszatükröző, önállótlan és ennek következtében dilettáns magatartással. A Külügyminisztérium ellentmondásos helyzetbe keverte magát. Amíg a követség egységesen a realitások talaján állt, alapvetően elfogadta a józan jelentéseket, de amint konfliktus keletkezett a nagykövet és beosztottjai között, inkább a konzervatív magatartás mellett tette le voksát.

A magyar külszolgálat átalakulásának szimptomatikus esete volt a hatvanas évek renitens diplomatáinak ügye.

Ezen a napon történt március 28.

1977

Népszínház név alatt összevonják az Állami Déryné Színházat és a Huszonötödik Színházat.Tovább

1979

Az egyesült államokbeli Three Mile Island-i atomerőmű hűtőrendszere meghibásodik. A baleset a környezet nukleáris szennyeződéséhez vezet...Tovább

1985

Marc Chagall orosz zsidó származású, francia szürrealista festőművész (*1887)Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő