Horn, a „renitens" diplomata - 1962

„Felhívtuk Horn elvtárs figyelmét, hogy a jövőben több szerénységgel nyúljon az élet megnyilvánulásaihoz, legyenek a jelentések szolidabbak, de jobban bizonyítson és érveljen. Ítéletei ne legyenek elhamarkodottak, túl kategorikusak, törekedjen a megfontolt, leellenőrzött állásfoglalás megtételére. Horn elvtárs hibáit, hosszas töprengés után, tulajdonképpen csak most kezdi felismerni. Szemléletében gyökeres változást tapasztalunk. Ezt bizonyítják decemberben elkészített jelentései."

Kinek volt igaza?

Bulgária 1959-ben változtatott korábbi, a „tervországok" sémájába illeszkedő gazdaságpolitikájával. Ebben szerepe volt az 1956 után megbírált, de még jelentős befolyással rendelkező Cservenkovnak, aki kínai látogatása után meggyőzte a bolgár vezetőket, hogy a „nagy ugrás" politikájával rövid időn belül jelentős előrelépés érhető el az ország felzárkóztatásában. Az eredmény az lett, hogy az ország eladósodott, felélte tartalékait, a gazdasági egyensúly megbillent, és megtorpant az életszínvonal

. Zuhant a lakosság áruellátása az erőltetett export és a beruházási importpolitika miatt. Egy év múlva ugyan rájöttek tévedésükre, elkezdték kijavítani a hibáikat, de valójában csak a vadhajtásokat nyesegették le, nem volt őszinte a szakítás a megalomán tervekkel.

Az SZKP XXII. kongresszusa

1961 novemberében a BKP KB ülése Cservenkovot a személyi kultusz bűnbakjának tette meg, és kizárta a Politikai Bizottságból. A gazdasági helyzet azonban tovább romlott. A bemutatkozó látogatások után még Cséby Lajosnak is az volt a benyomása, hogy a vezetők nincsenek tisztában az ország gazdasági állapotával, nem hajlandók tudomásul venni a nehézségeket, idealizálják a helyzetet és a problémák megoldásának egyetlen módját erőművek építésétől remélik. Az ország eladósodása fokozódott. Már a szovjet nagykövet is - a csehekhez hasonlóan - a hitelben való szállítások beszüntetését helyzete kilátásba.

1962. június 23-án készült Horn jelentése

. Ebben a következőképp számolt be a helyzetről: a gépipari kapacitás 30%-a, a textilipari 40%-a nyersanyag hiány miatt nem volt kihasználva és a KGST-ből nem is tudták ezt pótolni. Az építőipari tervet 65%-ra teljesítették. A legnagyobb probléma a minőség, különösen az ipari termékeket illetően. A mezőgazdaság nem kapott elég beruházást, három éve rossz az időjárás is. Idén szárazság volt, emiatt halasztották el a pártkongresszust augusztusról novemberre. A külföldi tartozás felülmúlta a 400 millió levát, ami közel 500 millió USA dollárnak felelt meg. (Az össztartozás 80%-a tőkés országok felé irányult.) Hónapokig húzódott a lengyel, szovjet, NDK és különösen a csehszlovák kereskedelmi egyezmény megkötése. Hitelben vásároltak keletről, nyugatról egyaránt. A belső ellátási nehézségek növekedtek. Hús, vaj, tejtermék, időszakonként egyáltalán nem volt, olykor gyümölcs, zöldség sem. Egy éve teljesen eltűnt a jégszekrény, porszívó, padlókefélő, ritkán és hosszas utánajárásra lehetett kapni TV-t, rádiót, jobb minőségű szövetet és kötöttárut. A reáljövedelem a burkolt és tényeleges áremelések miatt csökkent.

Az év második felben sem történt javulás. Egy sor alapvető élelmezési cikk, hús, tej, kenyér, hüvelyesek, hagyma hiányzott, vagy nagyon rendszertelenné vált az ellátás. 1962-1963 telén a nehézségek csak erősödtek, különösen vidéken. Hornéknak igazuk lett. Több élelmiszerre jegyrendszert vezettek be 1962 őszén, és azt csak 1963 májusában tudták megszüntetni. Ősszel háborús hisztéria, felvásárlási láz tört ki, de szigorú rendelkezésekkel sikerült az összeomlást elkerülni. Ezen kívül súlyos hiány volt háztartási készülékekből, textíliákból, ruhákból, sőt fehérneműből is. Mindez úgy következett be, hogy többször áremelést hajtottak végre, ami érintette a húst és hústermékeket, tejtermékeket, szeszesitalokat, dohányárut, tartós fogyasztási cikkeket, szöveteket, szolgáltatásokat. A fizetéseket kénytelenek voltak emelni, ami az elégedetlenséget enyhítette. A kiskereskedelmi üzlethálózat gyengesége miatt a sorbaállás állandósult, még szerencse, hogy a szabadpiac működött, bár az árak ott a hivatalos kereskedés kétszeresére rúgtak. Egy idő után a vezetők rájöttek, hogy hibás mezőgazdasági politikát folytattak. Makacsul ragaszkodtak az iparfejlesztéshez, ezen belül ugyanakkor elhanyagolták a kemény cikknek számító rézérc kitermelését és feldolgozását. A gépipari gyorsítás egy halom eladhatatlan kapacitást eredményezett.

1962 végén a BKP VIII. kongresszusán aztán nagyívű bűnbakgyártás zajlott le. Zárt ülésen a pártellenes, frakciós csoportot lepleztek le. Eltávolították a pártból Cservenkovot, megfosztották tisztségétől Anton Jugovot, Georgi Cankovot. Kosztovot

. A miniszterelnök Todor Zsivkov lett, első elnökhelyettese Zsivko Zsivkov.

Az új miniszterelnök nagyszabású átszervezésbe kezdett, decentralizált, debürokratizált és fegyelmezett. Minden esetre 1963-at nehéz évnek harangozták be. Így is lett.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő