Első útján jéghegynek ütközik a Titanic utasszállító luxushajó 23:40 perckor, 150 kilométerrel Új-Fundland partjai előtt. Másnap hajnalra...Tovább
Horn, a „renitens" diplomata - 1962
„Felhívtuk Horn elvtárs figyelmét, hogy a jövőben több szerénységgel nyúljon az élet megnyilvánulásaihoz, legyenek a jelentések szolidabbak, de jobban bizonyítson és érveljen. Ítéletei ne legyenek elhamarkodottak, túl kategorikusak, törekedjen a megfontolt, leellenőrzött állásfoglalás megtételére. Horn elvtárs hibáit, hosszas töprengés után, tulajdonképpen csak most kezdi felismerni. Szemléletében gyökeres változást tapasztalunk. Ezt bizonyítják decemberben elkészített jelentései."
Kinek volt igaza?
Bulgária 1959-ben változtatott korábbi, a „tervországok" sémájába illeszkedő gazdaságpolitikájával. Ebben szerepe volt az 1956 után megbírált, de még jelentős befolyással rendelkező Cservenkovnak, aki kínai látogatása után meggyőzte a bolgár vezetőket, hogy a „nagy ugrás" politikájával rövid időn belül jelentős előrelépés érhető el az ország felzárkóztatásában. Az eredmény az lett, hogy az ország eladósodott, felélte tartalékait, a gazdasági egyensúly megbillent, és megtorpant az életszínvonal
. Zuhant a lakosság áruellátása az erőltetett export és a beruházási importpolitika miatt. Egy év múlva ugyan rájöttek tévedésükre, elkezdték kijavítani a hibáikat, de valójában csak a vadhajtásokat nyesegették le, nem volt őszinte a szakítás a megalomán tervekkel.Az SZKP XXII. kongresszusa
1961 novemberében a BKP KB ülése Cservenkovot a személyi kultusz bűnbakjának tette meg, és kizárta a Politikai Bizottságból. A gazdasági helyzet azonban tovább romlott. A bemutatkozó látogatások után még Cséby Lajosnak is az volt a benyomása, hogy a vezetők nincsenek tisztában az ország gazdasági állapotával, nem hajlandók tudomásul venni a nehézségeket, idealizálják a helyzetet és a problémák megoldásának egyetlen módját erőművek építésétől remélik. Az ország eladósodása fokozódott. Már a szovjet nagykövet is - a csehekhez hasonlóan - a hitelben való szállítások beszüntetését helyzete kilátásba.1962. június 23-án készült Horn jelentése
. Ebben a következőképp számolt be a helyzetről: a gépipari kapacitás 30%-a, a textilipari 40%-a nyersanyag hiány miatt nem volt kihasználva és a KGST-ből nem is tudták ezt pótolni. Az építőipari tervet 65%-ra teljesítették. A legnagyobb probléma a minőség, különösen az ipari termékeket illetően. A mezőgazdaság nem kapott elég beruházást, három éve rossz az időjárás is. Idén szárazság volt, emiatt halasztották el a pártkongresszust augusztusról novemberre. A külföldi tartozás felülmúlta a 400 millió levát, ami közel 500 millió USA dollárnak felelt meg. (Az össztartozás 80%-a tőkés országok felé irányult.) Hónapokig húzódott a lengyel, szovjet, NDK és különösen a csehszlovák kereskedelmi egyezmény megkötése. Hitelben vásároltak keletről, nyugatról egyaránt. A belső ellátási nehézségek növekedtek. Hús, vaj, tejtermék, időszakonként egyáltalán nem volt, olykor gyümölcs, zöldség sem. Egy éve teljesen eltűnt a jégszekrény, porszívó, padlókefélő, ritkán és hosszas utánajárásra lehetett kapni TV-t, rádiót, jobb minőségű szövetet és kötöttárut. A reáljövedelem a burkolt és tényeleges áremelések miatt csökkent.Az év második felben sem történt javulás. Egy sor alapvető élelmezési cikk, hús, tej, kenyér, hüvelyesek, hagyma hiányzott, vagy nagyon rendszertelenné vált az ellátás. 1962-1963 telén a nehézségek csak erősödtek, különösen vidéken. Hornéknak igazuk lett. Több élelmiszerre jegyrendszert vezettek be 1962 őszén, és azt csak 1963 májusában tudták megszüntetni. Ősszel háborús hisztéria, felvásárlási láz tört ki, de szigorú rendelkezésekkel sikerült az összeomlást elkerülni. Ezen kívül súlyos hiány volt háztartási készülékekből, textíliákból, ruhákból, sőt fehérneműből is. Mindez úgy következett be, hogy többször áremelést hajtottak végre, ami érintette a húst és hústermékeket, tejtermékeket, szeszesitalokat, dohányárut, tartós fogyasztási cikkeket, szöveteket, szolgáltatásokat. A fizetéseket kénytelenek voltak emelni, ami az elégedetlenséget enyhítette. A kiskereskedelmi üzlethálózat gyengesége miatt a sorbaállás állandósult, még szerencse, hogy a szabadpiac működött, bár az árak ott a hivatalos kereskedés kétszeresére rúgtak. Egy idő után a vezetők rájöttek, hogy hibás mezőgazdasági politikát folytattak. Makacsul ragaszkodtak az iparfejlesztéshez, ezen belül ugyanakkor elhanyagolták a kemény cikknek számító rézérc kitermelését és feldolgozását. A gépipari gyorsítás egy halom eladhatatlan kapacitást eredményezett.
1962 végén a BKP VIII. kongresszusán aztán nagyívű bűnbakgyártás zajlott le. Zárt ülésen a pártellenes, frakciós csoportot lepleztek le. Eltávolították a pártból Cservenkovot, megfosztották tisztségétől Anton Jugovot, Georgi Cankovot. Kosztovot
. A miniszterelnök Todor Zsivkov lett, első elnökhelyettese Zsivko Zsivkov.Az új miniszterelnök nagyszabású átszervezésbe kezdett, decentralizált, debürokratizált és fegyelmezett. Minden esetre 1963-at nehéz évnek harangozták be. Így is lett.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 14.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő