A Vörös Hadsereg támadást indít a megszálló román csapatok ellen a csongrádi hídfőnél, és felszabadítja Szentest.Tovább
Horn, a „renitens" diplomata - 1962
„Felhívtuk Horn elvtárs figyelmét, hogy a jövőben több szerénységgel nyúljon az élet megnyilvánulásaihoz, legyenek a jelentések szolidabbak, de jobban bizonyítson és érveljen. Ítéletei ne legyenek elhamarkodottak, túl kategorikusak, törekedjen a megfontolt, leellenőrzött állásfoglalás megtételére. Horn elvtárs hibáit, hosszas töprengés után, tulajdonképpen csak most kezdi felismerni. Szemléletében gyökeres változást tapasztalunk. Ezt bizonyítják decemberben elkészített jelentései."
Utójáték
Egy esztendő múlva itthon Horn nem kerülhette el az újabb beszámoltatást. 1963. augusztus 7-ei dátumú az a jelentés, amit Szerencsés János III. osztályú titkár készített. (A jelentés Erdélyi Károly miniszterhelyetteshez került.) A találkozást Jakus Jenő megbízott osztályvezetőnél értékelték, és a következőre jutottak: a jelentőmunka tárgya megfelelt, színvonala jónak ítélték, mennyisége elégséges. Horn esetében kívánatosnak nevezték, hogy többet foglalkozzon a kapcsolatok konkrét kérdéseivel, lehetőségeivel. Teljesült az Országos Tervhivatal igénye, hogy Bulgária külkapcsolatairól információkhoz jusson. Az ilyen irányú információszerzést folytatni kell, különösen érdekessé váltak a görög, és az amerikai kapcsolatok. Ugyanakkor hiányolható az önálló következtetések levonása. „Horn elvtárs kapcsolatait kielégítőnek és munkája elvégzéséhez mennyiségileg és minőségileg is megfelelőnek tartjuk."
Horn az értékeléssel egyetértett és diplomatikusan „jelentős segítségnek" ítélte, hogy munkájával foglalkoztak. Megítélése szerint a követség légköre ekkor jó volt, ezt tükrözte a jelentések szaporodó mennyisége.
Horn tehát nemcsak maradt, de párttitkári funkcióját is megtartotta. 1963. május 21-ai párttitkári jelentésének végén megnyugvással és persze önigazoló céllal írta, hogy „a kollektíva élete, hangulata rendbejött. Ami volt azon a bizonyos tagfelvételi taggyűlésen, azt barátilag megbeszéltük, és Cséby elvtárs elutazása óta senki sem foglalkozik a régi sok zavart és problémát okozó A vezetőség a legutóbbi két ülésen megállapodott abban, hogy minden múltbeli ismert problémát lezártnak tekint, nem engedi meg, hogy bárki is felelevenítse azokat, és a teljes figyelmet az előttünk álló feladatok megoldásának kell szentelni. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy új nagykövet "
A konfliktus generációs ellentét formájában jelentkezett, valójában azonban egy a szakmai alapon elvárható tárgyilagos, szépítések nélküli elemző, külpolitikai, külgazdasági kérdésekben kezdeményező, a kapcsolatokat illetően a tőkés országok felé nyitó, de minden oldal felé kapcsolatépítő diplomáciai praxis került konfliktusba egy hagyományos, a szovjetek felé szervilis, Nyugat felé bizalmatlan és elzárkózó, a hivatalos propagandát alapvetően elfogadó és azt visszatükröző, önállótlan és ennek következtében dilettáns magatartással. A Külügyminisztérium ellentmondásos helyzetbe keverte magát. Amíg a követség egységesen a realitások talaján állt, alapvetően elfogadta a józan jelentéseket, de amint konfliktus keletkezett a nagykövet és beosztottjai között, inkább a konzervatív magatartás mellett tette le voksát.
A magyar külszolgálat átalakulásának szimptomatikus esete volt a hatvanas évek renitens diplomatáinak ügye.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 21.
1919
1940
A Szovjetunió annektálja Észtországot, Lettországot és Litvániát.Tovább
1954
Genfben aláírják az indokínai háborút lezáró fegyverszüneti egyezményt: Vietnamot két államra osztják fel.Tovább
1988
A Bős–Nagymarosi vízierőmű építésének leállítása érdekében tizenhárom környezetvédő csoport létrehozta a Nagymaros Bizottságot.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő