Horn, a „renitens" diplomata - 1962

„Felhívtuk Horn elvtárs figyelmét, hogy a jövőben több szerénységgel nyúljon az élet megnyilvánulásaihoz, legyenek a jelentések szolidabbak, de jobban bizonyítson és érveljen. Ítéletei ne legyenek elhamarkodottak, túl kategorikusak, törekedjen a megfontolt, leellenőrzött állásfoglalás megtételére. Horn elvtárs hibáit, hosszas töprengés után, tulajdonképpen csak most kezdi felismerni. Szemléletében gyökeres változást tapasztalunk. Ezt bizonyítják decemberben elkészített jelentései."

Kinek volt igaza?

Bulgária 1959-ben változtatott korábbi, a „tervországok" sémájába illeszkedő gazdaságpolitikájával. Ebben szerepe volt az 1956 után megbírált, de még jelentős befolyással rendelkező Cservenkovnak, aki kínai látogatása után meggyőzte a bolgár vezetőket, hogy a „nagy ugrás" politikájával rövid időn belül jelentős előrelépés érhető el az ország felzárkóztatásában. Az eredmény az lett, hogy az ország eladósodott, felélte tartalékait, a gazdasági egyensúly megbillent, és megtorpant az életszínvonal

. Zuhant a lakosság áruellátása az erőltetett export és a beruházási importpolitika miatt. Egy év múlva ugyan rájöttek tévedésükre, elkezdték kijavítani a hibáikat, de valójában csak a vadhajtásokat nyesegették le, nem volt őszinte a szakítás a megalomán tervekkel.

Az SZKP XXII. kongresszusa

1961 novemberében a BKP KB ülése Cservenkovot a személyi kultusz bűnbakjának tette meg, és kizárta a Politikai Bizottságból. A gazdasági helyzet azonban tovább romlott. A bemutatkozó látogatások után még Cséby Lajosnak is az volt a benyomása, hogy a vezetők nincsenek tisztában az ország gazdasági állapotával, nem hajlandók tudomásul venni a nehézségeket, idealizálják a helyzetet és a problémák megoldásának egyetlen módját erőművek építésétől remélik. Az ország eladósodása fokozódott. Már a szovjet nagykövet is - a csehekhez hasonlóan - a hitelben való szállítások beszüntetését helyzete kilátásba.

1962. június 23-án készült Horn jelentése

. Ebben a következőképp számolt be a helyzetről: a gépipari kapacitás 30%-a, a textilipari 40%-a nyersanyag hiány miatt nem volt kihasználva és a KGST-ből nem is tudták ezt pótolni. Az építőipari tervet 65%-ra teljesítették. A legnagyobb probléma a minőség, különösen az ipari termékeket illetően. A mezőgazdaság nem kapott elég beruházást, három éve rossz az időjárás is. Idén szárazság volt, emiatt halasztották el a pártkongresszust augusztusról novemberre. A külföldi tartozás felülmúlta a 400 millió levát, ami közel 500 millió USA dollárnak felelt meg. (Az össztartozás 80%-a tőkés országok felé irányult.) Hónapokig húzódott a lengyel, szovjet, NDK és különösen a csehszlovák kereskedelmi egyezmény megkötése. Hitelben vásároltak keletről, nyugatról egyaránt. A belső ellátási nehézségek növekedtek. Hús, vaj, tejtermék, időszakonként egyáltalán nem volt, olykor gyümölcs, zöldség sem. Egy éve teljesen eltűnt a jégszekrény, porszívó, padlókefélő, ritkán és hosszas utánajárásra lehetett kapni TV-t, rádiót, jobb minőségű szövetet és kötöttárut. A reáljövedelem a burkolt és tényeleges áremelések miatt csökkent.

Az év második felben sem történt javulás. Egy sor alapvető élelmezési cikk, hús, tej, kenyér, hüvelyesek, hagyma hiányzott, vagy nagyon rendszertelenné vált az ellátás. 1962-1963 telén a nehézségek csak erősödtek, különösen vidéken. Hornéknak igazuk lett. Több élelmiszerre jegyrendszert vezettek be 1962 őszén, és azt csak 1963 májusában tudták megszüntetni. Ősszel háborús hisztéria, felvásárlási láz tört ki, de szigorú rendelkezésekkel sikerült az összeomlást elkerülni. Ezen kívül súlyos hiány volt háztartási készülékekből, textíliákból, ruhákból, sőt fehérneműből is. Mindez úgy következett be, hogy többször áremelést hajtottak végre, ami érintette a húst és hústermékeket, tejtermékeket, szeszesitalokat, dohányárut, tartós fogyasztási cikkeket, szöveteket, szolgáltatásokat. A fizetéseket kénytelenek voltak emelni, ami az elégedetlenséget enyhítette. A kiskereskedelmi üzlethálózat gyengesége miatt a sorbaállás állandósult, még szerencse, hogy a szabadpiac működött, bár az árak ott a hivatalos kereskedés kétszeresére rúgtak. Egy idő után a vezetők rájöttek, hogy hibás mezőgazdasági politikát folytattak. Makacsul ragaszkodtak az iparfejlesztéshez, ezen belül ugyanakkor elhanyagolták a kemény cikknek számító rézérc kitermelését és feldolgozását. A gépipari gyorsítás egy halom eladhatatlan kapacitást eredményezett.

1962 végén a BKP VIII. kongresszusán aztán nagyívű bűnbakgyártás zajlott le. Zárt ülésen a pártellenes, frakciós csoportot lepleztek le. Eltávolították a pártból Cservenkovot, megfosztották tisztségétől Anton Jugovot, Georgi Cankovot. Kosztovot

. A miniszterelnök Todor Zsivkov lett, első elnökhelyettese Zsivko Zsivkov.

Az új miniszterelnök nagyszabású átszervezésbe kezdett, decentralizált, debürokratizált és fegyelmezett. Minden esetre 1963-at nehéz évnek harangozták be. Így is lett.

Ezen a napon történt november 30.

1913

Megalakul a Magyar Turista Szövetség (MTSZ). Elnökének gróf Teleki Sándort jelölik. Mire a lényegi munkát elkezdhették volna, kitört az...Tovább

1918

Alakuló ülését tartja Budapesten az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ), amely a munkáshatalomért folyó harcot tűzi ki célul. Központi...Tovább

1939

A Szovjetunió megtámadja Finnországot. (Ez az ún. téli háború.)Tovább

1963

Budapesten átadják az első gyalogos aluljárót az Astoriánál.Tovább

1990

Hivatalosan is befejeződik a berlini fal bontása.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő