Horn, a „renitens" diplomata - 1962

„Felhívtuk Horn elvtárs figyelmét, hogy a jövőben több szerénységgel nyúljon az élet megnyilvánulásaihoz, legyenek a jelentések szolidabbak, de jobban bizonyítson és érveljen. Ítéletei ne legyenek elhamarkodottak, túl kategorikusak, törekedjen a megfontolt, leellenőrzött állásfoglalás megtételére. Horn elvtárs hibáit, hosszas töprengés után, tulajdonképpen csak most kezdi felismerni. Szemléletében gyökeres változást tapasztalunk. Ezt bizonyítják decemberben elkészített jelentései."

Források


Két dokumentum a szófiai magyar nagykövetség életéről

 

I.

  

Jelentés

a szófiai nagykövetségen felmerült problémák ügyében folytatott vizsgálatról

Budapest, 1962. szeptember 15.

I.

 

Szófiai nagykövetünk Cséby Lajos elvtárs féléves szófiai tapasztalatai alapján aug. 10-én jelentést készített a nagykövetség diplomata beosztottainak munkájáról és magatartásáról. Ebben többrendbeli kifogást emelt elsősorban Boros Róbert I. o. titkár, a nagykövetség első beosztottja és Horn Gyula III. o. titkár gazdaságpolitikai beosztott ellen. Cséby elvtárs politikai és magatartásbeli hibáik alapján Boros Róbert és Horn Gyula elvtársakat alkalmatlannak tartja a nagykövetségi szolgálatra és mindkettőjük hazarendelését kéri.

 

Cséby elvtárs a két nagykövetségi beosztott ellen lényegében az alábbi kifogásokat emeli:

 

1./ Ideológiailag helytelen és politikailag káros nézeteket képviselnek.

       Ennek a megállapításnak az alátámasztására Cséby elvtárs Boros elvtársnak „A balkáni együttműködés problémáiról" írt jelentését említi, melyben helytelenül, nem a szocialista tábor külpolitikái elveinek megfelelően ítélte meg Bulgária helyzetét a balkáni együttműködésben.

2./ Elhanyagolják a szovjet nagykövetséggel való jó kapcsolatokat és együttműködést, hajbókolnak a nyugati diplomaták előtt.

       Cséby elvtárs meglátása szerint sem Boros, sem Horn elvtársnak nincs megfelelő kapcsolata a szovjet nagykövetség beosztottaival, nem látják azt, hogy ez milyen fontos feladat számukra. Mindkét beosztott lekicsinylően nyilatkozik a szovjet diplomaták nyelvtudásáról és műveltségéről.

       Cséby elvtárs Boros elvtárs egyes kijelentéseiből a Szovjetunió iránti helytelen magatartására is következtet. Boros elvtárs például kijelentette, hogy a szovjetek „hízelegnek", „nyalnak" a jugoszlávoknak. Horn elvtárs a szovjet miniszterelnök bulgáriai látogatása alkalmával többször becsmérlő kijelentést tett Hruscsov elvtársról.

       Ugyanakkor Boros és Horn elvtársak a szükségesnél nagyobb mértékben tartanak kapcsolatot a nyugati diplomatákkal.

3./ Helytelen szemlélet a bolgár valóság megítélésében és annak bemutatásában, bolgárellenesség.

       Cséby elvtárs szerint a nagykövetség diplomata beosztottai, elsősorban Boros és Horn elvtársak helytelenül, egyoldalúan szemlélik a bulgáriai helyzetet. Bulgária gazdasági és politikai helyzetéből egyoldalúan a negatívumokat emelik ki, s ez megnyilvánul hazaküldött jelentéseikben is. A bolgár elvtársak által elkövetett hibákból kiindulva lenézik a bolgárokat és megjegyzéseikben ennek hangot is adnak.

       Ezen megállapítását azzal igazolja, hogy Denyiszov elvtárs, a szovjet nagykövet hívta fel erre az ő figyelmét; továbbá, hogy a lengyel és a csehszlovák nagykövet megerősítették ezt.

       Cséby elvtárs azt jelenti, hogy a szovjet nagykövettől márciusban hallott kritikát ő közölte diplomata beosztottaival, de Boros elvtárs tagadta, hogy tőle származnának a neki tulajdonított rémhírek: jegyrendszer bevezetése, nagy beruházások leállítása stb.

4./ A munkafegyelem többszöri súlyos megszegése.

       Cséby elvtárs erre több példát is közöl.

5./ Kétkulacsos, intrikus, frakciós módszerek alkalmazása.

       Cséby elvtárs ezen vádját arra alapítja, hogy a diplomaták sokat vannak együtt, munkaidő alatt is sokszor beszélgetnek egymással, elhallgatva, ha ő belép. Továbbá időnként fennhéjázó, nagyképű kijelentéseket tesznek. Másképp beszélnek az emberekkel szemben, mint a hátuk mögött.

6./ Egymással szembeni kritikátlanság. A kellő önbírálat hiánya.

       A diplomata beosztottak között - Cséby elvtárs szerint - elvtelen baráti viszony van.

 

II.

A Cséby elvtárs által jelzett politikai és magatartásbeli problémák kivizsgálására a minisztérium vezetősége a pártszervezettel egyetértésben bizottságot nevezett ki, melynek tagjai: Szücs Ferencné, Kádár István és Zsigmond Zoltán elvtársak tanulmányozták Cséby elvtárs vonatkozó jelentéseit, majd beszélgetést folytattak az egyenként jelentéstételre hazarendelt Cséby, Boros és Horn elvtársakkal, valamint meghallgattak két szabadságon éppen itthon lévő nagykövetségi beosztottat, Léderer és Sereglei elvtársakat.

Cséby elvtárs megerősítette mindazt, amit írásban jelentett.

Boros és Horn elvtársak a következőket mondták el:

Az 1./ alatti ponttal kapcsolatban (ideológiailag helytelen és politikailag káros nézetek) Boros és Horn elvtársak arra hivatkoznak, hogy Cséby elvtárs ilyen kifogást nekik nem mondott, ilyen jellegű hibára a figyelmüket nem hívta fel, jelentéseiket - a balkáni együttműködésről szóló jelentés kivételével - politikai szempontból nem kifogásolta, sőt jóváhagyta, aláírta és hazaküldte azokat.

A 2./ alatti ponttal kapcsolatban (a baráti követségekkel való kapcsolat elégtelen volta és a nyugati diplomaták előtti hajbókolás) Boros és Horn elvtársak azt állítják, hogy kapcsolataik a baráti diplomatákkal kifejezetten jók. Kb. egy évvel ezelőtt a Külügyminisztérium kifogásolta már, hogy nem elég szoros a kapcsolatuk a szovjet nagykövetséggel. Ennek nyomán igyekeztek ezen változtatni, véleményük szerint kapcsolatuk a szovjet diplomatákkal baráti és jó. Jobb, mint a többi népi demokratikus ország diplomatáinak a kapcsolata a szovjetekkel. Érthetetlennek tartják Cséby elvtárs kritikáját. A KÜM irányelveinek megfelelően törekszenek az ázsiai-afrikai és a kapitalista nyugati diplomatákkal való kapcsolatok építésére is. E kapcsolatokat mindig azzal a tudattal ápolják, hogy a nyugati diplomaták nagy része ügynök és ellenséges a szocialista országokkal szemben. A velük való kapcsolat a diplomáciai munkának mégis szerves része. Cséby elvtárstól e téren végzett munkájuk miatt még nem kaptak bírálatot.

A 3./ alatti ponttal kapcsolatban (a bolgár valóság eltorzítása, a fogadó ország lebecsülése) Boros elvtárs azt állította, hogy részéről ilyen hiba nem áll fenn. Előfordul, hogy hibákról, nehézségekről szó esik, de ilyesmiről nem egyszer beszél Cséby nagykövet is. Horn elvtárs elismeri azt, hogy a sok gazdasági nehézség láttán és látva a pártéletben is nem egy olyan jelenséget, módszert, ami a mi Pártunk gyakorlatát is jellemezte az ellenforradalom előtt - bár erről beszélni nem szoktak - bizony sokszor elkeserednek és elképzelhetőnek tartja, hogy kissé sötétebbnek látják a helyzetet a valódinál. Hasznos, hogy erre a Központ felhívja a figyelmüket, ezt készek elfogadni. Cséby elvtárs azonban a munka során még soha sem tett nekik ilyen értelmű kifogást és maga is többször beszélgetett velük az ott látott negatív jelenségekről is.

A 4./ alatti ponttal kapcsolatban (a munkafegyelem megsértése) mind Boros, mind Horn elvtársak elismerik, hogy követtek el kisebb hibákat. Szerintük ez azért történt, mert Cséby elvtárs kiérkezése után ezt a kérdést nagyon liberálisan kezelte, többször hangsúlyozta, hogy ő csak a munka eredményét nézi és a munkafegyelmet nem formális dolgokon méri. Ennek nyomán valóban kissé meglazult a fegyelem a nagykövetségen. Ezen készek változtatni. Cséby elvtárs ezzel kapcsolatosan legutóbb kiadott utasítását igyekeznek pontosan betartani. Boros elvtárs megjegyezte azonban, hogy az utóbbi időben a nagykövetségen fellépett problémák: a nagykövet barátsága Dandé Margit bolgár beosztottnővel, valamint ennek nyomán feszültség jelentkezése a nagykövet és a diplomata beosztottak között és az utóbbi hetekben e feszültség kiéleződése egyre komolyabb mértékben zavarja a munkát, bomlasztja a nagykövetség fegyelmét.

Az 5./ és 6./ ponttal kapcsolatban (intrikus, frakciós módszerek, kétkulacsosság, elvtelen barátság, az önkritika hiánya) sem Boros, sem Horn elvtársak nem tudtak egyetérteni. Állítják, hogy a nagykövetség munkatársai között jó baráti kapcsolat van, de ez nem irányul senki ellen, nem frakciózás ez. A nagykövetet nagy szeretettel fogadták, vele a kapcsolatuk mindaddig, amíg a nagykövetség bolgár beosztottnőjével szerelmi viszonyba nem került, kitűnő volt. Azóta azonban egyre több probléma jelentkezett. A nagykövetség adminisztratív beosztottai egyre többször tették szóvá az általuk megfigyelt és nem jónak talált jelenségeket, és ezek egyre gyakrabban váltak a diplomaták között is beszéd tárgyává. A nagykövetség párttitkára, Horn elvtárs e szóbeszédek kezdetén négy szem között szóvá is tette ezeket az akkor még általa pletykának vélt dolgokat a nagykövetnek, aki azonban a leghatározottabban közölte, hogy ehhez senkinek semmi köze nincs és ettől kezdve bizalmatlanul nézett beosztottaira, a viszony közöttük fokozatosan elhidegült.

A bizottság tagjai a Boros és Horn elvtársakkal folytatott beszélgetés során azt tapasztalták, hogy mindkét elvtársat, különösen Boros elvtársat, meglepetésként érték a Cséby elvtárs által felhozott vádak. Elmondásuk szerint érezték az elmúlt hónapok során, pontosabban azóta, hogy Cséby elvtársnak Horn elvtárs kifogás tárgyává tette viszonyát a nagykövetség bolgár beosztottnőjével, hogy a nagykövet irányukban elhidegült, de nem tudták, hogy Cséby elvtársnak ilyen komoly kifogásai vannak ellenük. A Cséby elvtárs által felhozott különböző konkrét példákat (például Cséby elvtárs szerint Horn Gyula Hruscsov elvtársat „pálinkás butiknak" nevezte, vagy egy más alkalommal politikai bizottságunk egyes néven nevezett tagjaira tett megjegyzéseket, továbbá Boros Róbert sokkal a XXII. Kongresszus után is még Sztálin képet tartott szobája falán, a szovjet elvtársakat antiszemitáknak nevezte) nagyrészt tagadták, a rosszindulat jelének tekintik.

Boros elvtárs Cséby elvtárs vádjainak hatása alatt a bizottság előtt elmondta, hogy a nagykövet munkaképessége, hangulata a bolgár nővel való kapcsolata óta megromlott, illetve nagyon változó. Fogadásokra elviszi magával a nőt, és ott vele foglalkozik, ahelyett, hogy politikai beszélgetéseket folytatna. Nyílt udvarlásával nevetségessé válik a bolgárok és a diplomaták előtt. A nagykövetség irányításával sokkal kevesebbet törődik. Elfogadja a bolgár nő véleményét a nagykövetség különböző ügyeiről és a beosztottakról, neki jobban hisz, mint munkatársainak. Bátorítása nyomán Dandé Margit ma már mindenbe beleszól a nagykövetségen. Nagyhangon beszél mindenkivel, nem utolsó sorban magával Cséby elvtárssal is.

A Léderer Róbert és Sereglei Sándor nagykövetségi beosztottakkal folytatott beszélgetések alátámasztották azt, hogy a problémák a nagykövet és a beosztottak között akkor kezdődtek, amikor Cséby elvtárs barátságba került Dandé Margittal, illetve amikor rájött arra, hogy ezt a viszonyt a nagykövetség beosztottai figyelik és nem jó szemmel nézik.

 

III.

Itthon-tartózkodásuk alatt Boros és Horn elvtársak Puja elvtársnak bizalmasan beszámoltak a következőkről:

Horn elvtárs nyári itthon-tartózkodása során tudomást szerzett Cséby elvtárs azon állításáról, hogy a szófiai szovjet nagykövet tette kritika tárgyává a magyar diplomaták, főleg Boros magatartását. Ezt Horn hihetetlennek találta, és ezért Szófiába való visszatérése után megemlítette egy fogadáson a szovjet nagykövetség pártszervezőjének a dolgot. Az illető szovjet elvtárs meghívta Hornt beszélgetésre, és ekkor Horn elmondta a nagykövetségi problémákat a szovjet elvtársnak, aki azt felelte, hogy lehetetlen dolog, hogy Denyiszev nagykövet elvtárs mondott volna kifogásokat a magyar diplomatákról.

Boros elvtárs beszámolt Puja elvtársnak arról, hogy ő viszont a bolgár belügyminisztériumban kereste meg a szovjet összekötőt és neki tette fel a kérdést - Cséby elvtárs közlésére hivatkozva -, hogy a szovjet nagykövet valóban panaszt tett-e az ő nyugati követségekkel való kapcsolatára. Boros szintén tagadó választ kapott.

Cséby elvtárs írásbeli és szóbeli jelentéseiből is megállapítható és Boros és Horn eljárásából is látható, hogy Cséby elvtárs a forrás megjelölésével közölte beosztottaival azokat a bizalmas megjegyzéseket, amelyeket a szovjet nagykövet neki tett. Követségi jelentésből, valamint Boros elvtárs közléséből tudjuk azt is, hogy Cséby elvtárs Todor Zsivkov elvtársnak nála tett látogatása során megjegyezte, hogy a diplomáciai testületben olyan hírek keringenek, amelyek szerint jegyrendszer bevezetése várható Bulgáriában. Ez a téma előzőleg - mint néhány diplomata helytelen szemléletét mutató negatív példa - szerepelt a baráti nagykövetek bizalmas megbeszélésén.

 

IV.

A lefolytatott beszélgetések nyomán a következő benyomásokat szerezte a bizottság:

1./ Boros és Horn elvtársak - akik hosszabb ideje vannak már a szófiai nagykövetségen - időnként valóban túlságosan csak a negatívumokat látják a bolgár politikai és gazdasági életben. Ez mindkettőjüknél fiatal korukhoz nem illő túlzott magabiztossággal, kissé nagyképű, időnként nyegle magatartással párosul, ami esetenként bántó lehet a bolgárokra nézve, és amit a baráti, elsősorban a szovjet diplomaták észrevettek, és nagykövetünknek jeleztek. Ilyen jellegű hibát a Külügyminisztérium illetékes osztálya és miniszterhelyettese is észleltek már mind Boros, mind Horn elvtársaknál, és ezt a múltban is már bírálat tárgyává tették.

2./ Cséby elvtárs „vádjai"-ban sok a túlzás és a szubjektív elem. Például túlzott és nem kellően alátámasztható az a vád, hogy Boros és Horn elvtárs „ideológiailag helytelen és politikailag káros nézeteket" vallanának, mert mind a ketten Pártunk politikájának alapján állnak, meglehetősen jó ideológiai és szakmai felkészültséggel rendelkeznek. Nem áll az sem, hogy frakcióznának.

3./ Cséby elvtársat a túlzott és szubjektív vélemény kialakításában - minden valószínűség szerint - befolyásolta az a körülmény, hogy a fiatal beosztottak szóvá tették neki viszonyát a bolgár elvtársnővel.

 

V.

Javaslatok:

1./ Boros és Horn elvtársak helyzete Szófiában tarthatatlanná vált. Ismerik a velük kapcsolatos problémát a szovjet, csehszlovák és lengyel nagykövetségen, és valószínűleg tudott ez a bolgár elvtársak előtt is. Emellett viszonyuk a nagykövettel is oly mértékben megromlott, hogy további eredményes együttműködés nem képzelhető el.

       Ezért javasoljuk e két elvtárs hazarendelését, helyettük mások kiküldését.

2./ Tekintettel arra, hogy Cséby, Boros és Horn elvtársakkal külön-külön lefolytatott megbeszélés során több kérdést nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, továbbá, hogy Cséby elvtárs igen komoly vádakat emelt beosztottai ellen, amelyek - ha igazaknak bizonyulnak - szükségessé teszik, hogy velük szemben hivatali, illetve pártvonalon fegyelmi eljárást indítsunk, szükségesnek látszik a szembesítés és a nem egyező állításoknak a lehetőség szerinti pontos tisztázása.

       Ezért javasoljuk, hogy utazzék vizsgáló bizottság Szófiába és folytasson vizsgálatot a nagykövetségen az érintettek bevonásával.

3./ A vizsgálat óhatatlanul érinteni fogja a nagykövetnek Dandé Margit bolgár alkalmazottal való viszonyát. Számítani kell arra, hogy Cséby elvtárs e kérdés vizsgálata ellen tiltakozni fog. A helyzet pontos megismerése érdekében azonban ettől nem lehet elállni.

       Ezért javasoljuk, hogy a vizsgáló bizottság kapjon külön felhatalmazást arra, hogy ezt a kérdést is megvizsgálhassa és az eredménytől függően további javaslatot tegyen.

 

Budapest, 1962. szeptember 15.

 

 

Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 32. cs. 1961/15. ő. e. - A jelentés másolat.

Ezen a napon történt október 27.

1904

Megkezdi működését az első New York-i metró.Tovább

1912

Megalakult a Debreceni Izraelita Ifjak Dalköre. Elnöke dr. Bruner Lajos.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő