Endresz György és Magyar Sándor átrepülik a Atlanti-óceánt.Tovább
Két tűz között
Kiskorúak család nélkül Ausztriában 1956–1957
Az 1956 őszén nagyszámú 18. életévét be nem töltött magyar fiatal hagyta el családja nélkül Magyarországot. Ausztria földjére lépve ők is megkapták a politikai menekültjogot. A fiatalkorú, egyedülálló magyar menekültek problematikája az osztrák és a magyar kormány viszonyában sarkalatos kérdéssé vált. Magyarország a család egységére hivatkozva kérte az egyedülálló gyermekek visszatérését. A probléma megoldása több éven át elhúzódott, időközben azonban a gyermekek felnőttek, s önállóan hozhatták meg döntésüket arról, hogy vissza kívánnak-e térni Magyarországra.
Osztrák érvek
KÜLFÖLDI MAGYAROK
ÖNÁLLÓ REFERATÚRÁJA
Készült 5 példányban
Feljegyzés
Követségeink jegyzetváltásai, tárgyalásai az ellenforradalom
után illegálisan külföldre távozott magyarok ügyében
Magyar-osztrák viszonylatban
részlet
5. oldal
A kérdés ezután sem oldódott meg. Közben itthon tárgyalások folytak a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőivel, amelyek a kivándorlások és a repatriálások által történt összekapcsolása miatt megszakadtak. A magyar Vöröskereszt és az Országos Nő tanács kezdeményezésére szülői delegáció részére beutazási vízumot kértünk az osztrákoktól, amit megtagadtak.
Ezzel kapcsolatban 1957. október 4-én bécsi követségünk újabb jegyzéket adott át, amelyben a nemzetközi jog alapelveire (külföldön élő személyekre is a haza jog érvényes), a családjogi törvényre (a kiskorú tartózkodási helyét a szülő határozza meg) és az 1902-es hágai egyezményre hivatkozva Ausztriát teszi felelőssé a szökött kiskorúak sorsáért.
1957. október 20-án kelt válaszjegyzékükben az osztrákok mindent visszautasítottak:
- A kérdést illetően nincs egyezmény Ausztria és Magyarország között
- Messzemenő jóakaratot tanúsítanak egy-egy szülő beutazása iránt, de a delegáció félhivatalos lenne és az általuk feloszlatott hazatelepítési bizottság munkáját folyatatná, ami jogilag célszerűtlen.
- A rajtuk követelt kiskorúakról közölt adatot teljesen pontatlannak minősítik, de a számadatokra vonatkozóan is visszautasítják felelőségre vonásukat.
- Végül szemtelen hangon megjegyzik. a magyar szülők fájdalmáért való aggodalmunk érthetetlen előttük, mivel a kiskorúak ügyében a Nemzetközi Vöröskereszttel folytatott tárgyalások megszakadásáért Budapest és nem Bécs a felelős. Ők hajlandók a kérdésben tárgyalni, de nem megcáfolt propaganda célokat szolgáló érvekkel és adatokkal vitatkozzunk.
MOL-XIX-J-1-j-Ausztr.-20/f-sz. n. /é. n. 41. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 41. doboz).
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 15.
1931
1944
Vitéz Némay Ferenc százados halála Szlovákiában... pontosabb adataim is vannak róla, hogyan, mikorTovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő