Egy orosz anarchista golyója halálra sebzi Paul Doumer francia államfőtTovább
Két tűz között
Kiskorúak család nélkül Ausztriában 1956–1957
Az 1956 őszén nagyszámú 18. életévét be nem töltött magyar fiatal hagyta el családja nélkül Magyarországot. Ausztria földjére lépve ők is megkapták a politikai menekültjogot. A fiatalkorú, egyedülálló magyar menekültek problematikája az osztrák és a magyar kormány viszonyában sarkalatos kérdéssé vált. Magyarország a család egységére hivatkozva kérte az egyedülálló gyermekek visszatérését. A probléma megoldása több éven át elhúzódott, időközben azonban a gyermekek felnőttek, s önállóan hozhatták meg döntésüket arról, hogy vissza kívánnak-e térni Magyarországra.
Osztrák érvek
KÜLFÖLDI MAGYAROK
ÖNÁLLÓ REFERATÚRÁJA
Készült 5 példányban
Feljegyzés
Követségeink jegyzetváltásai, tárgyalásai az ellenforradalom
után illegálisan külföldre távozott magyarok ügyében
Magyar-osztrák viszonylatban
részlet
5. oldal
A kérdés ezután sem oldódott meg. Közben itthon tárgyalások folytak a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőivel, amelyek a kivándorlások és a repatriálások által történt összekapcsolása miatt megszakadtak. A magyar Vöröskereszt és az Országos Nő tanács kezdeményezésére szülői delegáció részére beutazási vízumot kértünk az osztrákoktól, amit megtagadtak.
Ezzel kapcsolatban 1957. október 4-én bécsi követségünk újabb jegyzéket adott át, amelyben a nemzetközi jog alapelveire (külföldön élő személyekre is a haza jog érvényes), a családjogi törvényre (a kiskorú tartózkodási helyét a szülő határozza meg) és az 1902-es hágai egyezményre hivatkozva Ausztriát teszi felelőssé a szökött kiskorúak sorsáért.
1957. október 20-án kelt válaszjegyzékükben az osztrákok mindent visszautasítottak:
- A kérdést illetően nincs egyezmény Ausztria és Magyarország között
- Messzemenő jóakaratot tanúsítanak egy-egy szülő beutazása iránt, de a delegáció félhivatalos lenne és az általuk feloszlatott hazatelepítési bizottság munkáját folyatatná, ami jogilag célszerűtlen.
- A rajtuk követelt kiskorúakról közölt adatot teljesen pontatlannak minősítik, de a számadatokra vonatkozóan is visszautasítják felelőségre vonásukat.
- Végül szemtelen hangon megjegyzik. a magyar szülők fájdalmáért való aggodalmunk érthetetlen előttük, mivel a kiskorúak ügyében a Nemzetközi Vöröskereszttel folytatott tárgyalások megszakadásáért Budapest és nem Bécs a felelős. Ők hajlandók a kérdésben tárgyalni, de nem megcáfolt propaganda célokat szolgáló érvekkel és adatokkal vitatkozzunk.
MOL-XIX-J-1-j-Ausztr.-20/f-sz. n. /é. n. 41. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 41. doboz).
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 06.
1932
1937
A New Jersey melletti Lakehurst-nél a hidrogénnel töltött Hindenburg léghajó, fedélzetén 72 utassal, leszálláshoz készülve kigyullad és...Tovább
1941
Maróti Géza műépítész, szobrász (*1875)Tovább
1963
Kármán Tódor magyar gépészmérnök, az aerodinamika és az űrkutatás kiemelkedő alakja (*1881)Tovább
1975
Mindszenty József bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek (*1892)Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő