India és Pakisztán békeszerződést írnak alá.Tovább
Két tűz között
Kiskorúak család nélkül Ausztriában 1956–1957
Az 1956 őszén nagyszámú 18. életévét be nem töltött magyar fiatal hagyta el családja nélkül Magyarországot. Ausztria földjére lépve ők is megkapták a politikai menekültjogot. A fiatalkorú, egyedülálló magyar menekültek problematikája az osztrák és a magyar kormány viszonyában sarkalatos kérdéssé vált. Magyarország a család egységére hivatkozva kérte az egyedülálló gyermekek visszatérését. A probléma megoldása több éven át elhúzódott, időközben azonban a gyermekek felnőttek, s önállóan hozhatták meg döntésüket arról, hogy vissza kívánnak-e térni Magyarországra.
Osztrák érvek
KÜLFÖLDI MAGYAROK
ÖNÁLLÓ REFERATÚRÁJA
Készült 5 példányban
Feljegyzés
Követségeink jegyzetváltásai, tárgyalásai az ellenforradalom
után illegálisan külföldre távozott magyarok ügyében
Magyar-osztrák viszonylatban
részlet
5. oldal
A kérdés ezután sem oldódott meg. Közben itthon tárgyalások folytak a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőivel, amelyek a kivándorlások és a repatriálások által történt összekapcsolása miatt megszakadtak. A magyar Vöröskereszt és az Országos Nő tanács kezdeményezésére szülői delegáció részére beutazási vízumot kértünk az osztrákoktól, amit megtagadtak.
Ezzel kapcsolatban 1957. október 4-én bécsi követségünk újabb jegyzéket adott át, amelyben a nemzetközi jog alapelveire (külföldön élő személyekre is a haza jog érvényes), a családjogi törvényre (a kiskorú tartózkodási helyét a szülő határozza meg) és az 1902-es hágai egyezményre hivatkozva Ausztriát teszi felelőssé a szökött kiskorúak sorsáért.
1957. október 20-án kelt válaszjegyzékükben az osztrákok mindent visszautasítottak:
- A kérdést illetően nincs egyezmény Ausztria és Magyarország között
- Messzemenő jóakaratot tanúsítanak egy-egy szülő beutazása iránt, de a delegáció félhivatalos lenne és az általuk feloszlatott hazatelepítési bizottság munkáját folyatatná, ami jogilag célszerűtlen.
- A rajtuk követelt kiskorúakról közölt adatot teljesen pontatlannak minősítik, de a számadatokra vonatkozóan is visszautasítják felelőségre vonásukat.
- Végül szemtelen hangon megjegyzik. a magyar szülők fájdalmáért való aggodalmunk érthetetlen előttük, mivel a kiskorúak ügyében a Nemzetközi Vöröskereszttel folytatott tárgyalások megszakadásáért Budapest és nem Bécs a felelős. Ők hajlandók a kérdésben tárgyalni, de nem megcáfolt propaganda célokat szolgáló érvekkel és adatokkal vitatkozzunk.
MOL-XIX-J-1-j-Ausztr.-20/f-sz. n. /é. n. 41. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 41. doboz).
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 03.
1970
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő