Makacs öregúr vagy nemzetmentő vátesz?

Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést!

„Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést, mert mindaddig, amíg az ügyében nem történik pozitív lépés, a koronaékszereket nem tudják visszaadni. Azonnal közbevetettem, hogy ilyen kapcsolatot a kettő között nem lehet tenni. Kormányuk többszörösen elismerte, hogy a koronaékszerek a magyar nemzet tulajdona és miután ez a helyzet, vissza kell adniuk a jogos tulajdonosnak.”

Összefoglaló 

[?]

Összefoglaló

Az "M.-ügyet" egyelőre lezárni nem lehet és ezért összefoglalni is meglehetősen nehéz: jóformán minden hét szolgáltat valamit hozzá, ami - ha újat nem is hoz -, de nyomatékosabbá teszi a már elmondottakat. Csupán a fentiekben ismertetettek óta is, azok a jobboldali körök, amelyek az amerikai Katolikus Magyarok Vasárnapja körül csoportosulnak, meghívták M.-t egy amerikai körútra, amelyet ő el is vállalt és csupán erélyes vatikáni közbelépésre került le a dolog a napirendről. Hasonló közbelépés állította meg az emlékiratok publikálásának közeli megvalósulását. Információk szerint, az M. körüli akciók szervezésében jelentős szerepet vállalt személyi titkára, ami azért említésre méltó, mert utóbbi a Vatikán az illetőt leváltotta és helyébe mást küldött.

Az említett "csend" M. körül, - a dokumentációs rész összeállításának ideje alatt is már - meglehetősen átmenetinek és viszonylagosnak bizonyult. Az emigrációs jobboldal tizenhat esztendeje vár valakire, aki összetartója és vezére lehet; most úgy hiszi, megkapta. A koronaügy és M. magatartása arra utal, hogy nem csalódtak, a várt férfi valóban megérkezett. Ugyanakkor a Vatikán - más kérdés, hogy mennyiben saját jószántából, és mennyiben megfelelő emlékeztető után -, igyekszik az elszabadult szellemet visszagyömöszölni a palackba. Erélye tiszteletreméltó, de egyfelől kérdés: mennyire tartós - hiszen M. hajlama és az azt kihasználni akaró erők nyomása egyelőre nem fog szunni. Másfelől: menyire hatásos. Az elhatározás időpontja aktuálissá vált, mivel M. betöltötte nyolcvanadik esztendejét és reá is érvényes az a határozat, amely a bíborosok nyugdíjazását írja elő ebben a korban. A határozatot azonban alkalmazni is kell -, s hogy alkalmazzák-e ebben az esetben is, azt ez idő szerint nem lehet tudni. Nagyon elképzelhető, hogy hajlanak a kivételre, és akkor az M.-ügy összes konzekvenciáival együtt, súlyos tehertétele lehet az emigrációs politikának, minden felsőbb intés, óvás és "lebeszélés" ellenére is. M. elég sok példát szolgáltatott hajthatatlanságára ahhoz, hogy feltételezzük további engedetlenségét. Még akkor is, ha a nyugdíjazás esetleg megtörténik. Minden korábbi tapasztalat, valamint az itt idézettek arra intenek: amíg létezik emigrációs jobboldal - és létezik M., kézfogásukkal számolni kell.

[dátum nélkül]

 

MOL-XIX-J-1-j-160-28-00654/19-1972. 103. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 103. doboz)

Ezen a napon történt augusztus 04.

1914

I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők