Makacs öregúr vagy nemzetmentő vátesz?

Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést!

„Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést, mert mindaddig, amíg az ügyében nem történik pozitív lépés, a koronaékszereket nem tudják visszaadni. Azonnal közbevetettem, hogy ilyen kapcsolatot a kettő között nem lehet tenni. Kormányuk többszörösen elismerte, hogy a koronaékszerek a magyar nemzet tulajdona és miután ez a helyzet, vissza kell adniuk a jogos tulajdonosnak.”

Források

Amerikai nagykövet Mindszentyről

Szilágyi BélaSzigorúan titkos!
Készült 8 példányban:

1352/Szi./1970.
002222/1970

 

 

1. Péter elvtárs,
2. Puja elvtárs,
3. Bartha elvtárs,
4. Pehr elvtárs,
5. Miklós elvtárs ÁEH,
6. Washington,
7. Róma,
8. Saját

F e l j e g y z é s

Tárgy: Amerikai nagykövet Mindszentyről

Június 2-án az amerikai nagykövet búcsúvacsorát adott számomra. Ezen részt vettek: az angol, a belga, a holland nagykövetek feleségeikkel, Meehan tanácsos, magyar részről pedig Bartha és Réti elvtárs is. A vacsora után az amerikai nagykövet félrevont és a következőket vetette fel:

1./ Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést, mert mindaddig, amíg az ügyében nem történik pozitív lépés, a koronaékszereket nem tudják visszaadni. Azonnal közbevetettem, bogy ilyen kapcsolatot a kettő között nem lehet tenni. Kormányuk többszörösen elismerte, hogy a koronaékszerek a magyar nemzet tulajdona és miután ez a helyzet, vissza kell adniuk a jogos tulajdonosnak. Puhan hivatkozott az Egyesült Államokban élő 700.000 magyar véleményére és ezen belül az úgynevezett szabadságharcosok tevékenységére. Vitába szálltam azzal a meghatározással, hogy az amerikai magyarok egyetértenek a szélsőjobboldali és fasiszta magyarok amerikai tevékenységével. Legfeljebb néhány ezer emberről lehet szó, akik tiltakozólag lépnek fel. Ezt a nagykövet elismerte. Megkérdezte, miért nem engedjük Mindszentyt Rómába menni, vagy miért nem engedjük vissza Esztergomba. Kérdésemre, hogy az utóbbit hogy érti, kijelentette, hogy vissza kellene adni régi méltóságát. Közöltem, szó sincs arról, hogy Mindszenty Esztergomba mehetne és mint hercegprímás tevékenykedhetne. Mindszenty bunöző, mint ilyent ítélte el a magyar bíróság és az ő ügye nem kitalált történet. Puhan megkérdezte meg vagyok-e győződve, hogy nem koncepciós perről van-e szó, hiszen Rákosi sok ilyent folytatott. O maga elolvasta a per anyagát és megállapította, hogy Mindszenty elismerte a vádakat /hazaárulás, összeesküvés, gazdasági ügyek/, azonban nincsen meggyőződve a vádak helyességéről. Mindszenty a bíróság előtt megfélemlített emberként állt. Nem volna-e jó Magyarország számára, ha lehetővé tennénk, hogy elhagyja az amerikai nagykövetség épületét.

Kérdésemre, hogy Mindszenty hajlandó volna-e egyáltalán Magyarországot elhagyni, miután a múltbeli jelek nem ilyenek voltak, Puhan elmondta, hogy Mindszetny makacs ember. Ha a pápa üzenne neki, bizonyára elmenne Rómába. Ott foglalkozhatna emlékiratai megírásával. Felmerült az a gondolat is, hogy az Egyesült Államokba menjen ki. Arra a kérdésemre, hogy ha megkapná a lehetőséget Mindszenty az ország elhagyására, kimenne-e, Puhan bizonytalanul válaszolt. Nem tartja biztosnak, hogy Mindszenty elfogadná azt. Kérdésemre, miért nem ők gondoskodnak arról, hogy a pápa üzenjen Mindszentynek, vállalva a silentiumot, a nagykövet elmondta, hogy személyesen ismeri Nixot, kész volna vele erről beszélni, vagy neki üzenetet küldeni és elképzelhető, hogy az elnök tudna a pápa felé valamilyen lépést tenni.

Puhan emlékeztetett a Hillenbrand nagykövet ideérkezése előtti Mindszetnty-féle fenyegetésre, mely szerint amennyiben amerikai nagykövet elfoglalja állomáshelyét Budapesten, ő kimegy az amerikaiak épületéből. Elmondtam, hogy Tims ügyvivő annak idején járt nálam és elmondta ezt a lehetőséget, amelyet egyébként a nyugati újságok jelentetései alapján már régen ismertünk. Akkor közöltem Tims tanácsossal, hogy amennyiben Mindszenty elhagyja az amerikai nagykövetség épületét, a magyar hatóságok letartóztatják. Mindszenty akkor elítélt bunöző volt és a helyzet jelenleg is fennáll. Az lehetséges, hogy nem lett volna hosszú ideig börtönben, de mindenesetre letartóztatták volna. Kőnig bécsi érsek akkoriban beszélt Mindszentyvel. Előfordult az is, hogy maga Casaroli is beszélt vele. Hogy átadott-e pápai üzenetet és mi volt a helyzet, mi nem tudjuk. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy pápai üzenetet vagy utasítást Mindszenty elfogadna.

Puhan végül kijelentette, hogy ő a maga részéről a következő egy éven belül lát lehetőséget az ügy rendezésére. O mindenesetre a későbbiekben úgy szeretné Magyarországot elhagyni, hogy ezt az ügyet rendezettnek látja. Szereti Magyarországot és a magyar népet, kész lépéseket tenni az ügy rendezésére. Közöltem vele, megértettem az elmondottakat.

Budapest, 1970. június 3.

MOL-XIX-J-1-j-USA-4-515-002222/1970 17. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 17. doboz)

Ezen a napon történt március 03.

1918

A breszt-litovszki békeszerződés (más néven breszti béke) Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak (Németország és az Osztrák–Magyar...Tovább

1918

Bartók Béla II. vonósnégyesének premierje.Tovább

1922

Hidegkuti Nándor válogatott labdarúgó, az Aranycsapat tagja (†2002)Tovább

1924

II. Abdul-Medzsidet megfosztják trónjától és családjával együtt száműzik Törökországból.Tovább

1945

Megalakult a Független Kisgazda-és Polgári Párt Ifjúsági Csoportja. Az alakuló gyűlésen résztvevők megvitatták a feladatokat, és megvá-...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő