I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább
Makacs öregúr vagy nemzetmentő vátesz?
Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést!
„Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést, mert mindaddig, amíg az ügyében nem történik pozitív lépés, a koronaékszereket nem tudják visszaadni. Azonnal közbevetettem, hogy ilyen kapcsolatot a kettő között nem lehet tenni. Kormányuk többszörösen elismerte, hogy a koronaékszerek a magyar nemzet tulajdona és miután ez a helyzet, vissza kell adniuk a jogos tulajdonosnak.”
USA nagykövet informális javaslata a koronaékszerek kapcsán
| V. Területi Osztály | "SZIGORÚAN TITKOS" |
| Bartha János | Készült: 7 példányban |
| 1./ Péter elvtárs 2./ Puja elvtárs 3./ Marjai elvtárs 4./ Hollai elvtárs 5. Szucsné elvtársnő, 6./ WASHINGTON 7./ Osztály |
F e l j e g y z é s
| Tárgy: USA nagykövet informális javaslata a koronaékszerek kapcsán |
1970. július 22-én, amikor utolsó alkalommal egy négyszemközti ebéden látott vendégül az amerikai nagykövet, teljesen informális jelleggel ismét szó volt a koronaékszerek visszaadásának kérdéséről. Akkor tettem azt a megjegyzést, hogy amennyiben az amerikai kormány vissza akarja adni a koronaékszereket, megtalálhatja a módját annak, hogy az ún. nagyhangú magyar emigránsok "ne sértsék" a jelenlegi amerikai kormány érdekeit belpolitikai vonatkozásban. Itt megjegyeztem, hogy ehhez a budapesti amerikai nagykövet néhány hasznos tanácsot is adhat külügyminisztériumának.
Október 2-án részt vettem az amerikai nagykövet egy fogadásán, ahol Puhan félre hívott és visszatért erre a beszélgetésre, egy informális jellegu beszélgetés kapcsán az alábbiakat mondotta.
A koronaékszerek visszaadását még nem vették le napirendről amerikai részről, de tulajdonképpen nem is kívánják kapcsolni a Mindszenty kérdés rendezéséhez. Mindössze amerikai belpolitikai szempontok játszanak közre a megfelelő módozat kiválasztásában. Elkötelezettség nélkül mondja, hogy személy szerint elképzelhetőnek tartaná, hogy ha az amerikai kormány a Vatikánnak adná át a koronaékszereket, azzal az előre történt megállapodással - amit nem publikálnak sehol sem -, hogy a Vatikán adja vissza jogos tulajdonosának, a magyar kormánynak.
A Vatikán ilyen formában történő bekapcsolására ugyanis az amerikai szélsőjobboldali emigráció nem támadhatná az amerikai kormányt, hangoskodásuk viszont a Vatikán érdekeit nem sérti.
Az elgondolás csak nagyon általános, nem tudja, hogy milyen reagálás volna magyar részéről egy ilyen megoldáshoz, így csak hangosan gondolkodás jelleggel veti ezt fel.
Javasolta, hogy mind erről a kérdésről, mind más olyan kérdésről, amelyet hasznos volna informális véleménycserével megbeszélni, a közel jövőben egy szokásos ebédre hívás keretében kicserélhetnénk véleményünket.
A beszélgetést azzal fejeztem be, hogy a felvetett gondolat érdekes, feltétlenül megéri, hogy gondolkozzunk rajta, és mivel az előző két alkalommal már ő hívott meg informális alkalommal ebédre, most megnézem elfoglaltságomat, és a jövő hét folyamán időpontot megbeszélve ő lenne vendégem egy ebédrehívás során.
Puhan javaslatomra kedvezően reagált, és várja ebédrehívásomat.
Budapest, 1970. október 3.
MOL-XIX-J-1-j-USA-4-515-002222/1970 17. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 17. doboz
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 04.
1914
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Beköszöntő
Egyház és társadalom
Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”
A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.
Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.
Budapest, 2021. május 28.
A szerkesztők