Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontos békeszerződés-tervezetet terjeszt a szenátus elé. Később ez lesz az első világháborút...Tovább
Makacs öregúr vagy nemzetmentő vátesz?
Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést!
„Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést, mert mindaddig, amíg az ügyében nem történik pozitív lépés, a koronaékszereket nem tudják visszaadni. Azonnal közbevetettem, hogy ilyen kapcsolatot a kettő között nem lehet tenni. Kormányuk többszörösen elismerte, hogy a koronaékszerek a magyar nemzet tulajdona és miután ez a helyzet, vissza kell adniuk a jogos tulajdonosnak.”
Ebéd az itteni USA nagykövettel 1971. április 19-én
Külügyminisztérium
V. Területi osztály
Szigorúan titkos!
Készült 8 pld-ban
Feljegyzés
Tárgy: Ebéd az itteni USA nagykövettel 1971. április 19-én
Korábbi gyakorlatnak megfelelően április 19-én ebédre hívott meg a budapesti amerikai nagykövet, amelynek során az un. négyszemközti beszélgetésen az alábbi néhány aktuális politikai és bilaterális kérdésekről folytattunk eszmecserét.
1. Az amerikai nagykövet találkozása Péter elvtárssal
Puhan közölte, hogy mivel Péter elvtárstól igérete van, hogy a közeljövőben fogadja, a május 14-i beszámolásra történő hazautazása előtt szeretné, ha erre sor kerühetne.
Hazautazása során két hetet arra szentel, hogy különböző fórumokon beszámoljon a magyar-amerikai kapcsolatokról, személyes benyomásairól. A fórumokat illetően Nixont, Kissingert, Rogerst és néhány jelentős amerikai szenátort említett. A Péter elvtárssal történő beszélgetés során az alábbi témákat kívánja megbeszélni:
- kétoldalú kapcsolataink fejlesztésének kilátásai
- az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatos amerikai álláspont ismertetése, valamint a kapcsolatos magyar elképzelések
- Mindszenty-kérdés, amennyiben megfelelő instrukciókat kap addig Washingtonból. (Itt megemlítette, hogy Péter elvtárs olaszországi utazásáról várhatóan megfelelő tájékoztatást kap a State Departmentből, amelynek kapcsán főleg a pápával folytatott megbeszélések érdeklik a Mindszenty-kérdés rendezésére vonatkozó elképzeléseik kialakításához.)
Említést érdemel, hogy az e ponthoz hozzáfuzött kommentárja szerint a Mindszenty-kérdést úgy lehetne rendezni, hogy a magyar állam, a Vatikán és az Egyesült Államok kormánya, mint a három érdekelt fél leülne és kidolgozna egy mindegyik fél számára elfogadható megoldást. Személy szerint azt hiszi, hogy a három érintett fél elfogadott álláspontja még mindig nem kötelezné Mindszentyt és esetleges visszautasítással találkozhatnánk Mindszenty részéről. Van egy olyan elképzelésük, hogy idős korára való tekintettel a pápa, jogánál fogva esetleg leváltása irányába tesz lépéseket, ami kihúzza a talajt a makacskodó Mindszenty lába alól.
[?]
Budapest, 1971. április 20.
MOL-XIX-J-1-j-USA-4-146-00399-4-1971. 17. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 17. doboz)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 08.
1918
1961
A franciák Algéria függetlensége mellett döntenek az anyaországban és a tengerentúli megyében egyidejűleg tartott népszavazáson.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő